Az anyósom elrontotta, majd elszerette a kislányom! Mit tehetnék? Adjatok tanácsot!
A kezdetektől fogva nem volt igazán, őszinte, jó a kapcsolatunk. Az anyósom utálta, hogy az egyszem fiát "el szerettem" tőle. Anno amikor össze költöztünk a férjemmel, vagyis amikor el költözött a fiacskája otthonról szó szerint bele betegedett. Sok sírást, gondot éltünk meg akkor is. Részemről én úgy gondolom, hogy a szeretete inkább érdek, mert a fiát erő szeretettel dolgoztatja saját érdekei ügyében. Most mindegy, hogy miért, de úgy élünk, hogy 1 hetet az anyóséknál vagyunk 1 hetet otthon. Amióta a kislányom megszületett, mindig azt hallgattam, hogy ő mennyire szereti az unokáját és, hogy mivel én eleget vagyok vele, amikor náluk vagyunk legalább akkora had legyen, játszon ő vele, ne én. Eleinte ez őszintének tűnt, sőtt még jól is esett egy kis "nyugalom". Mert a kislányom extrém eleven és nagyon igényli a foglalkozást. Egyszerűen nem bír egyedül lenni. Így bele mentem. Hogy mégse csak üljek, ekkor én a házi munkájába segédkeztem. Majd ez természetes, megszokott dologgá vált. Csak, hogy az anyós szó szerint mindent megengedett a gyereknek! Azt is amit nem kellett volna. KB. 10 hónapos korában vettem észre, hogy a gyerek hisztis, hisztérikus rohamai vannak abba a pillanatban amint valami, nem úgy van ahogy azt ő akarja. Így megpróbáltam nevelni, leszoktatni erről. De sajnos nem működött együtt az anyós hiába kértem. Sőtt! Közölte, hogy őt ez nem érdekli, az a dolga a nagymamáknak, hogy elrontsa az unokát, különben is ő nem bírja nézni, hogy a gyerek sír, ezért inkább megenged neki mindent. Ekkor felmerült bennem a gyanú, hogy mi lesz ha én szigorú vagyok és nevelem, ő meg nem és mindent megenged, akkor a gyerek engem fog utálni őt meg szeretni. De mindenki azt mondta, hogy ez hülyeség a gyerek az anyát szereti. Neveljem, irányítsam, mert a gyerek ha már most hisztis később még rosszabb lesz. Mára 13 hónapos, odáig jutottunk, hogy ha nincs jelen az anyósom jön hozzám a gyerek, játszik velem mondjuk úgy, hogy rendesen. De abba a pillanatban, ahogy az anyós meg jelenik a gyerek ugrik hozzá, önfeledt nevetés, kacagás, boldogság látszik rajta. Olyankor engem szó szerint letoly... Ha mind ketten jelen vagyunk gondolkodás nélkül az anyóst választja, vele akar lenni! Ölelgeti a nagyannyát. Ha mégis felveszem sírni kezd, és mutatja, hogy ő a mamához akar menni! Ez egyre jobban idegesít, már már féltékeny vagyok. Fáj a lelkemnek. Felmerül a kérdés őt jobban szereti?
A hiszti nem, hogy javult volna még inkább romlott.
Probáltam ezt megbeszélni az anyóssal, de csak röhög és hárit. A férjem véleménye : te tehetsz róla, biztos anyám igényesebben foglalkozik a gyerekkel mit te. Szokd meg, hogy őt szereti jobban a gyerek.
Mit tegyek? Ha én is megengedek neki mindent újra fog hozzám kellő képen ragaszkodni?
Nagyon szenvedek az érzés miatt. Már az is fel merült bennem, hogy ez egy kitervelt bosszú az anyósomtol! Mit gondoltok?
válasza:a helyedben akkor sem mennék oda többet. Ez van így a férjed és az anyós is észbe kap, csak egy példa:
Drága sógorom csinált egy gyereket, úgy hogy megkérdezte?! az apját vajon megtegye e.ezek után a gyerek szinte minden hétvégén a szülőkkel a nagyszülőknél van és amíg a nagyszülők! vigyáznak a gyerekre addig a szülők tespednek a kanapén. Nagypapa lesi minden kívánságát a gyereknek és mindent hagy neki, az eredmény: a gyerek amint nem kap meg valamit bőgni kezd, videó nélkül nem tud élni, nem tud egyedül elleni és játszani illetve mindent megfog és csapkodja az ajtókat mert az vicces. 2 éves és papa, mama szót előbb tudta míg az anyját nyanyának hívta. Már most engedetlen és a legelső szava a nem volt.Nagypapi a krőzus a hét többi részén anyu meg próbálja visszanevelni a gyereket ami rengeteg energia,de mit sem ér mert hétvégén megint elszabadulhat nagypapival a lendület, de(és ez a lényeg) nagymami leállítja a papit így néha kiegyensúlyozódnak a szerepek és nem durvul el annyira a helyzet, bár tény a gyerek így is naaagyon neveletlen lett. Amin eldobom az agyam, hogy bárkinek a szülinapján a gyerek is elfújhatja a tortán a gyertyákat vagy kap egy külön kis tortát :D
Szóval a lényeg, amíg ott élsz esélyed sincs és 2 éves kor után nem fogod tudni visszanevelni a gyereket. Az pedig baromság, hogy folyton vigyázni kell rá, tedd a közeledbe a járókát,hogy láthasson dobjál bele pár játékot és így simán lesz pár perced főzésre vagy mosdóba menésre. Bár ezt babakorban kell elkezdeni máskülönben több napos harcnak nézel elébe, de ha kitartó vagy te győzedelmeskedhetsz,de csak akkor ha egy ideig nincs nagyi. Sajna szar férjed avn aki ahelyett hogy közben állást nézne ott maszekol holott ő is látja hogy baj van igaz rád fogja ami szerintem végtelenül undorító és primitív dolog.
válasza: válasza: válasza: válasza:Szerintem ne menj ennyit az anyósodhoz. Nem jó ez a kétlaki életmód.
A nagyszülők általában elkényeztetik az unokákat és ez hosszú távon nem jó. Ha pár hétvégén ott van az még oké, de így nem. Szerintem max 2 hetente vidd a nagyihoz. Ha számon kérnek, hogy miért mész ritkábban akkor kitalálsz valamit, sok a dolgod, nem érsz rá stb. Ez így nem lesz jó a gyereknek. És elég nagy baj, hogy a nagyi szerint vicces, ha a gyerek széttépi a mesekönyvet meg a játékokat a WC-be dobálja. Nem baj ha a párod ott dolgozik, te szépen végezd otthon a teendőidet és így legalább többet lesz veled a gyerek és normálisan tudod nevelni. Még kicsi, szabályok kellenek. A mesekönyvet nem széttépjük, hanem nézegetjük, a játékokat nem dobáljuk, hanem játszunk vele. Ha most nem neveled, akkor később ebből még nagyobb baj lehet. És ez neked fog legfőképp gondot okozni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!