Szerintetek én reagáltam túlságosan túl?

egy év? még jó, hogy anyukának elege van.

gondolta, majd hazamész.

lásd be, hogy ez nem jó így. menj szépen koleszba és kész.

amúgy befogadtak. de szted miért? sajnáltak valszeg azért. mit tehettek volna? talán a fiúk elszökött volna veled és élnétek a híd alatt..csak ezért.

helyedben gyorsan mennék melózni akár mekibe is, és kivettem volna egy szobát öt másikkal együtt. a szülők sem akarnak idegent kerülgetni éveken át, amíg te tanulgatsz...

Azért egyvalamit látnod kell már az elején. A pszichiáter és a pszichológus-képzés olyan messze van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. A pszichiáter ovos. Ergo orvosi egyetemen képzik, íme a SOTE szakképzési temtatikája:

[link]

Ezt egy támogató család, és kielégítő anyagi körülményekkel rendelkező embernek is húzós kihívás (már ha bejut), hiszem az alap és szakkézések után a gyakorlat, mire területet választ és paraktizálni kezd, alsó hangon is eltelik bő tizenx év. Neked meg dolgoznod kell, ez e mellett nem menne és ha az elköltözés sem szponzorálható, akkor nyilván ez sem fog. Nem okoskodok, de ez nem a szegény, rossz családból származó fiatalok sportja. Ahhoz túl költséges és időigényes, bónusz nem hétköznapi ember agyának való, de ez a része még rendben is lehet Nálad. Pszichológus ettől még lehetsz, minden második érettségiző vágya, túljelenkezés ezerrel, de a verseny Neked is nyitott. Fiam állapota okán (autizmussal és, megspékelve még evvel-avval, rendszeresen találkozom mindkettővel, bár Neki kezelőorvosa van, ez pszichiátriai terület, pszichológussal szülői konzultáció keretében beszélek csak, ég és föld a kettő. erről ennyit.

Megértem, hogy nehéz, nem írom le a saját utam, de én sem palotából jöttem és 18 voltam, mikor nekiindultam a nagyvilágnak, ergo tudom, hogy mocsok nehéz, de sokan vannak, akiknek sikerült azért, nem lehetetlen.

egy valamit tarts mindig szem előtt. Bármit is segítesz, vállalsz és csinálsz náluk, az bizony az Ő otthonuk. hidd el, rengetegen egyáltalán be sem fogadnának. tudom, ez nem mentség és ez nem jogosítja fel anyóst arra, hogy mindent megtegyen Veled, de a legfontosabbat már meglépte: beengedett az otthonába. Ez sokkal több, mint amit a legtöbb ember valaha is megtenne. Az ilyen helyzetek sosem szülnek jó eredményeket, másképp kell gondolkozni és újratervezni a jövőt. Ami pedig a hagymádat illeti, elzárod a gázt, félreállsz, anyuka befejezi, bekapcsolod újra és folytatod. nem értem, nyilván nem rúgott volna félre, ha közlöd vele, egy pillanat anyuka, lekapcsolom, amíg összedob valamit. Ha egy ilyen egyszerű élethelyzet managelése is komplikált feladat számodra, akkor a legnagyobb jóindulattal kérdem, mikérnt gondoltál a nagybetűs életnek önállóan nekiugrani? Komolyan segíteni szeretnék. Amúgy meg diákmunka, aztán olyan szak, ami mellett akár nappalin is (akad pár büféképzés, bár annyit is ér) dolgozhatsz, vagy levelező. Szerintem Neked a szociális heylzetedből adódóan lesznek majd szélesebb spektrumon is ösztöndíj-lehetőségeid és kollégiumba is lehet menni. Kívánom, hogy sikerüljön, de addig is tarts szem előtt, hogy bármilyen kötekedő és lehetetlen alak is az az anyós, jelenleg Ő bizosítja száodra annak az otthonnak a melegét (oké, néha frigóba illő hőmérséklettel), amit a szüleidnek, a családodnak kellene. Kitartás és nagy levegő. Ha valóban ilyen irányú pályára készülsz, extrém mennyiségű toleranciára, empátiára lesz szükséged, vedd úgy a nehéz pillanatokban, hogy most rákészülsz. Hidd el, jobb az ilyenekehez pozitívan hozzáállni.

Tr ott egy IDEGEN vagy, egy senki, örülj, hogy

- befogadtak

- nem kell beszállnod a rezsibe, mint normális lakótársi esetben

Más: te képes voltál otthagyni a tesódat a fhosban? Hát, gratulálni tudok.

A pszichiáter az orvosi szak rohadt nehéz, a pszichológus pedig bölcsész, de nem könnyebb.

Munka, és költözés, ennyi, amúgy meg szépen nyelsz, mert mást nem tehetsz.

Amúgy tedd össze a két kezed, ilyesmit bepróbált - kvázi ingyen ott lakás - egyik ismerős fiának a csaja, körbenevették, hogy felejtse el, nem kell nekik lakótárs. Igazuk van, én sem engedném.

szerintem meg ezen a helyzeten csak a párod tudna változtatni.miért nem állítja le az anyját?

és ha annyira tűzön-vizen együtt vagytok,akkor vegyen el feleségül,rögtön nem egy jött-ment idegen lennél,hanem teljes jogú családtag

Nem reagáltad túl, azon kívül, hogy szomorú lettél.

Ebből a helyzetből indulni, nem egy leányálom.

Ezzel a sok rosszindulatú senkivel meg ne foglalkozz, ostoba migránsok, a magyar nyelvben nincsenek ilyen kifejezések, hogy a "nyakán lakni", a nyakára szülni", a magyar családban a gyerekem élettársa nem "idegen"...

majd visszaküldjük őket oda, ahova valók.

Türelem!