Anyósjelöltem rá sem akar nézni a házunkra, mit lehet ilyenkor tenni? N
Párommal oda került a sor 1 ève, hogy házat szerettünk volna magunknak venni. A szüleink a régi szokásokat helyezik előtérbe (faluhelyen is èlünk mindannyian, a párom családja is), így ragaszkodtak hozzá, hogy ők vegyenek nekünk. A szokások úgy tartják, hogy a "fiús család" veszi a házat, de engem ez különösebben sosem èrdekelt. A páromèk sajnos sokkal szegényebbek, mint mi, így ők nem engedhettèk meg ezt maguknak. Az èn szüleim ebből egyáltalán nem csináltak problèmát, nekik volt rávaló, így megvettèk ők. Az én rèszemről soha nem volt olyan, hogy "ez most az èn házam", "az èn szüleim vettèk", az èn szememben minden közös, és attól, hogy a párom szülei nem tudták megvenni, attól a párom rengeteget dolgozott azèrt, hogy önerőből felújítsuk. Apósjelöltem mindig nagyon rendes volt, amikor csak nèzegettük a házakat akkor is mindig jött, èrdekelte, hogy hol fogunk èlni, nagyon örült amikor megtaláltuk a számunkra megfelelőt ès mindig hasznos tanácsokkal látott el bennünket. Ezzel szemben anyósjelöltem soha nem jött el háznèzőbe, mindig inkább otthon maradt,nèzte a tv-t ès csak fintorgott, amikor feljött a téma. A házunk már fèl ève megvan, de egyetlen egyszer sem jött el hozzánk, pedig nem lakik messze. Apósjelöltem többször felajánlotta, hogy ha már a házat nem tudták kifizetni, akkor bár a felújításba besegítenek, de anyósjelöltem azt sem engedi. Engem soha nem èrdekelt, hogy ki a gazdag, ki a szegény, ès sosem vártunk el semmilyen anyagi támogatást egyik család részéről sem, így a házvásárláskor sem. Nekem fontos lenne, hogy ő is lássa a mi közös otthonunk, hogy hol élünk, az unokái hol fognak nevelkedni. Számomra minden közös volt a párommal, attól függetlenül, hogy ki vette. Annyira rosszul esik.
Köszi, hogy elolvastátok, ez az írás egyrészt "szívkiöntès" is volt.. Tudtok valami hasznos tanáccsal szolgálni a számomra?:-(
#42
A fél éve vásárolt házukat akarják megmutatni neki, bambabéka.
Ha sikerült a párod megkérdezni, mit gondol, miért nem jön az anyja, írd le. Kíváncsiak lennénk.
Én azért írtam a féltékenységet, mert nálunk volt olyan a családan, hogy felújítás lett végezve a házon. Jön az anyós, áll a ház előtt, és: "Jaaj, olyan szép ház ez. De jó lenne, ha a szellő felkapná, és átfújná a mi telkünkre!".
Lényeg, hogy anyósnak valami baja van. Nem azt mondom, hogy essen hasra a ház előtt, de valami őszinte örömöt, meg egy gratulációt elvárna az ember egy családtagtól.
A butaságnak sokféle megjelenése van....
Mi nem kaptunk se házat, se lakást senkitől, mégis lett.
és mindenki örült, nem padig duzzogott.
48-as nem értlek!
Vagy te nem értesz valamit, ... de nagyon nem!
Ők egy 6 éve együtt levő pár, akik közös életet terveznek, olyannyira, hogy a lány szülei már megvásárolták a jövőbeli közös otthonukat is.
(Azért ők vásárolták, mert ők tehették meg anyagilag.)
Ott fognak élni, oda fognak születni a gyerekeik a remények szerint.
EZT a házat nem akarja megnézni az anyós, teljesen érthetetlen okból!
Neked nagyon furcsa a felfogásod a családról.
Úgy tűnik gőzöd nincs, hogy mi az igazi család, a családi összetartásról, a családtagok egymás iránti szeretetéről, figyelméről, de lehet, hogy nem is tehetsz róla, nem volt alkalmad ezt megismerni.
Nekem van menyem, a lakásunkat adtuk oda és költöztünk vidékre, hogy nekik legyen hol élniük, ennek 16 éve.
Annak ellenére, hogy 60 km-re lakunk egymástól, mi részesei vagyunk egymás életének.
Ha vesznek valami jelentősebbet, aminek örülnek és éppen nem találkozunk, a menyem lefotózza és elküldi nekem, mindezt saját magától, én soha nem erőszakoltam ezt.
Én is ezt teszem velük, ezért kölcsönösen együtt örülünk a friss szerzeménynek.
De az élet minden területén gondolunk egymásra, segítjük egymást.
Kölcsönösen sokat köszönhetünk egymásnak, de ez NORMÁLISÉKNÁL így természetes.
Annak ellenére, hogy az én menyem homlokegyenest más természet mint én, a sajátomként szeretem, mert az én gyerekemet szereti és boldoggá teszi.
Hihető vagy sem, de a 16 év alatt még soha nem volt köztünk nézeteltérés, vagy vita, holott nem mindig gondoltuk dolgokról ugyanazt, de mindig mindent megbeszéltünk, ezért egyikünkben sem maradt tüske.
Nagyon tudunk örülni a sikereiknek, a menyem diplomaosztóján (mert természetes volt, hogy meghívott minket) patakban folytak a könnyeim a boldogságtól.
Lehet, hogy olyanok voltak a körülményeid, hogy nem volt szerencséd a saját családodban megismerni az igazi, szerető család fogalmát, de akkor legalább ne értetlenkedj és erőszakosan ne bizonygasd az "igazad", ha valaki a normális emberi normákat szeretné követni és arra törekszik, hogy majdan igazi családként funkcionáljanak.
Én személy szerint sajnálom szegényt, mert ritka hülye anyóst fogott ki, de hosszas kitartó munkával megszelídíthető lesz..
Ha mégsem, akkor az anyós magának köszönheti, ha egyedül marad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!