Nem fogadnak be anyósék a családba és ez elszomorít néha. Szerintetek?

Ott kezdődik a probléma, hogy a párom előttem elég gyakran váltogatta a barátnőit, szóval gondolom ezért kialakult bennük egy távolságtartás a barátnőivel szemben, hiszen kb hetente új volt. Engem is ehhez mérten kedvesen, viszont távolságtartóan fogadtak annak idején. Mindig is éreztem, hogy a kapcsolatunkat olyan idéglenesnek tekintik. Pl amikor összeköltöztünk a párommal, a szobáját úgy hagyták évekig, mintha várták volna, hogy mikor múlik nála el ez a hóbort és mikor megy haza. A tegeződést sem ajánlották fel soha, és lehetne mondani, hogy biztos ilyen típusok de nem, tele van a család velem egy korú nőkkel, az unokatesók feleségei, velük tegeződnek, sőt ismerik már néhány barátnőmet is, velük is minddel tegeződnek. Szóval igazából a mai napig érzem azt az iszonyatos távolságtartást a részükről, és azt mintha még mindig egy idéglenes dologként tekintenének a kapcsolatunkra. A párom egyszer szóvátette ezt nekik, amikor nem voltam ott, csak annyit mondtak rá, hogy majd ha összeházasodtunk, akkor máshogy fognak hozzám viszonyulni. Nos azóta összeházasodtunk, és 3 gyerekünk született, és már 11 éve vagyunk együtt, de semmi változás. Kívülállónak érzem magam. Tehát nem azt érzem, hogy nem szeretnek, hanem azt, hogy egy múló hóbortnak tekintenek, egy 2 hetes barátnőnek. Lehet ezzel kezdeni vmit szerintetek?