Költöznétek anyósék"nyakára" ilyen helyzetben?

Jó sokféle kommentet kaptál. sokkal nem értek egyet. Szerintem nem hoztál rossz döntéseket, van két gyereked, a 350 ezres bevétel az teljesen normális, sokan örülnének ennyinek. Az, hogy bevállaljátok-e az anyóshoz költözést, egyértelműen attól kell hogy függjön, hogyan jössz ki az anyósoddal. Anyósodék lakása nagy, elfértek, rendesen elfértek benne. Az ő felajánlásuk nagyvonalú, nekik is alkalmazkodniuk kell egy kétgyerekes házaspárhoz, ami zajjal jár, kosszal jár, felfordulással jár, stb., és esetleg az ő öregesebb tempójuk már lassúbb. Biztos, hogy illik nektek erősebben alkalmazkodni, tekintettel lenni az ő szokásaikra, stb. Dehát valamit valamiért. Szóval mérjétek fel, a párodnak azért csak kell ismernie a szülei szokásait, habitusát, stb. Anyósod sokat segithet is neked, vigyázhat a gyerekekre, foglalkozhat velük, szóval jó oldala is lehet ennek sok. Tényleg minden azon múlik, hogyan jöttök ki egymással. Jóbarátaink egy életet élnek le úgy, hogy a földszinten az anyós lakik, jó ideje özvegyen, az emeleten meg a fiatalok a gyerekekkel, akik már felnőttek, egy hangos szó nem volt köztük soha, de tény és való, hogy az anyós is, a meny is messzemenően tekintettel volt mindig a másik igényeire. Mindketten jól jártak!

Ebben az esetben nektek kell egy kicsit jobban alkalmazkodni azt hiszem, gondold végig, mire vagytok képesek, és üljetek le megbeszélni a részleteket, anyagiakat is, és utána döntsetek. Ti döntsetek, ne anyósodék!!!

Neked kell mérlegre tenni, hogy megéri a a jövőbenikényelmetek érdekében, hogy több emberhez kell alkalmazkodni.

Mi ezzel pórul jártunk, jegyesek voltunk, mikor a vőlegényem szüleihez költöztünk egy évre, szintén spórolás miatt, és majdnem ráment a kapcsolatunk (bár meg kell jegyeznem a párom szüleinél voltak problémák az életvitelükben). Azóta azt vallom, hogy ha minden pénzünket az albérletre költjük, akkor is megéri. Nem kell velem egyetérteni, meg persze ez is sarkítás, mert mi is gyűjtögetünk a sajátra, de mégegyszer nem költöznék oda...Sőt, az én szüleimhez sem, pedig velük nagyon jó a kapcsolata mindkettőnknek.

Akik itt ki vannak akadva a 2 gyereken, ti egyébként irigyek vagytok? Mit pofáztok bele kinek hány gyereke van?? Nektek kell őket etetni, ruházni?

Nem koldul a kérdező meg nem az van, hogy nincs hova menni...sőt...vannak terveik ami tök jó! Na de persze gondolom aki itt veri a nyálát és leszólja a kérdezőt, ilyenekről, hogy család vagy esetleg saját ház, álmodni sem mer! Hát ezért ez a b*szott nagy irigykedés! Gusztustalan amit műveltek!

Egyetlen egy esetben költöznék a szüleim vagy az anyósomék nyakára: ha éheznénk és nem lenne hova mennünk.

Amúgy értelmes felnőtt emberek nem az idegeiken és a szüleik idegein spórolnak, és nem is a családjuk kényelmén vagy magánéletén!

"Istenem, a sok irígy paraszt...Kérdező gratulàlok h annyi év után lettek gyerekeitek! "

Úgy érted irigy ?! :)

Egyébként mire kellene irigynek lenni? Hogy az egy főre jutó jövedelem a minimálbér alatt van? Hogy nem tudják finanszírozni a saját lakhatásukat? Hogy az anyósék segítségére szorulnak? Hogy azon gondolkodnak, hogy egy 3 hálós házban éljenek hatan?? (nagyszülők+szülők+2 gyerek) Hogy a férj egykori gyerekszobájában nyomorognának önálló felnőttekként?

Áruld már el, mi ezen olyan irigyelni való?

A családtól függ. Apámhoz mennék, de a mi helyzetünkben máshoz nem.

Egy normális családban működhet a dolog, közeli rokonomék valójában külön élnek, de jó a kapcsolat a szülőkkel. Hétköznap mindkét fél dolgozik, a gyerekek oviban és iskolában vannak, hétvégén a nagyszülőknél és a pár ugyanúgy dolgozik hogy haladjanak a hitellel, legyen félretett pénzük.

Ha a családi körülmények megengedik, akkor akár odabútorozhattok és dolgozhattok is mindketten, így megspórolnátok az albérletet és te is keresnél pénzt. Minél hamarabb kaparjátok össze, annál hamarabb vehetitek meg a házat, amennyiben tűrhető együtt élni, esetleg halaszthatjátok és annál kevesebb hitelt kell felvenni, kevesebb pénzt buktok, kevesebb ideig lesz tartozásotok.

Ez a gyerekek szempontjából is jobb, inkább vigyázzanak rá a nagyszülők mint egy idegen.