Ebben a helyzetben mit tennétek?
Anyósom eddig is fura volt, de néhány hónapja valami mondvacsinált ügyön felhúzta magát (elvileg rám volt mérges) és ordítva közölte a férjemmel, hogy neki többet nincs se fia, se unokája. Az unoka akkor volt másfél éves.
Logikát ne keressetek benne, mi se találtunk. Férjemet azóta se keresi - én meg végképp kiszálltam a történetből, mert ha a gyerekemet megsérti, akkor engem is.
A férjem húgával normálisan meg tudtuk beszélni, hogy ez a helyzet, olyankor nem mennénk hozzájuk, amikor anyósék is ott vannak. Ez eddig működött is.
Viszont a minap a sógornőm fia meghívott minket a ballagására. Ott kikerülhetetlen a találkozás a nagyszülőkkel.
A sógornőmmel és a családjával (férjével, gyerekekkel) jóban vagyunk, őket nem szeretném berántani ebbe. Anyósommal viszont nem szívesen tölteném az időt egy légtérben, főleg nem a kitagadott unokájával együtt.
Emiatt nagyon vakarom a fejemet, hogy mit csináljak, csináljunk.
Kitagadott, de fogalmatok sincs, hogy miért??
Egyébként elmennék és anyóson keresztül néznék. Nehogy már ki legyetek túrva azért mert ő egy idióta.
Sok hasonló eset előzte meg, aztán az utolsónál borult a bili.
Még sok éve, amikor államvizsgáztam, bejelentették, hogy jönnek látogatni. Mondtam a férjemnek, hogy bármikor, csak ne aznap, mert biztos, hogy a megelőző készülés és a vizsgadrukk miatt agyilag zokni leszek estére. De erőltették.
Aki volt már államvizsgázni, az tudja, hogy milyen 8-9 órán keresztül bent lenni, folyosón izgulni, diplomamunkát védeni. Estére tényleg rotty voltam. Akkor azon ment a hiszti hetekig, hogy nem voltam elég figyelmes és magam elé bambultam. Pedig neki is van diplomája.
Ez csak egy a régi esetekből. A konkrét biliborítás annyi volt, hogy hétvégi látogatás le volt beszélve velük. Engem elkapott valami hasmars vírus, így pár órával korábban a férjem felhívta, hogy mivel nem tudok 5 méternél messzebb menni a mosdótól, ketten mennek a gyerekkel. Ekkor jött az üvöltés, hogy a fia és az unokája ki van tagadva, mert én nem megyek (??). A férjem nagyon reagálni se tudott, annyira szürreális volt a szituáció.
Utólag kiderült, hogy éppen a szomszédoknál voltak és mondta, hogy megyünk aznap délután, amikor befutott a férjem telefonja. Állítólag így szégyenben maradt a szomszédok előtt vagy mifene. Azóta se értem. Pláne, hogy ha én nem tudtam menni, akkor miért nem rám haragudott meg, miért a fián és az unokáján verte el a port.
A férjemnek mondtam, hogy ő felnőtt, cselekvőképes ember, csinál, amit akar. Viszont a gyereket nem fogom egy ilyen instabil nagymamának kitenni, aki kiszámíthatatlanul viselkedik vele. Egy kisgyerek ettől csak sérülne, hogy hol szereti valaki, hol meg nem.
A férjem utána még küldött üdvözletet az anyja születésnapjára, de arra sem reagált, úgyhogy a férjem is feladta és már ő sem keresi.
A sógornőm tud az esetről, ők tartják a kapcsolatot a szülőkkel, de ő senki pártjára nem akart állni, de elfogadta a döntésünket. Kvázi semleges maradt. (És ezt nagyon becsülöm benne!)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!