Hogy kezeljem a helyzetet?

Nálunk hasonló volt a helyzet. Az évek során a férjemben kialakult egy mechanizmus. Ha engem bánt a családja akkor rögtön védelmező üzemmódba kapcsol. És ezt ők idézték elő. Az első sokk után ami a támadások után ért, én megpróbáltam lenyugodni és egyszerűen nem bántottam vissza őket. Megbeszéltük hogy mikkel bántanak, de én nem szidtam vissza, gyakorlatilag én lettem az áldozat. És a lehető legjobb taktika volt, mert az idők alatt kialakult ez a védelmező mechanika. Ha engem bántanak akkor ő távolodik tőlük. Ha velem megpróbálnak rendesek lenni akkor ő is figyelembe veszi őket.

Egyébként nálunk semmi ok nem volt erre a gyűlölködésre. Egyszerűen csak nem akarták hogy a gyerek a maga életét élje, így én lettem a hibás akivel élni akart a gyerekük. Volt a történetben nagyszülő, szülő, testvér stb... ja még dédimama is. Szóval kaptam a bántást minden honnan, de a párom mindent felfogott. Nem is engedett a közelükbe, csak ő jött hozzám. Egyszer elért a kapcsolatunk a sok bántás miatt egy szintre hogy vagy külön válunk vagy összeköltözünk. Mi összeköltöztünk és ő megszakított velük kb jó 2-3 évre minden kapcsolatot, pedig egy településen élünk pár ház különbséggel. Én megbocsátó voltam és mikor békülni akartak békültem, a férjem nem akart. Most kb 8 évvel később azt mondhatom hogy normális a családjának a nagy részével a kapcsolatunk és ők még azt is letagadják hogy bántottak.

Szóval ne látogasd őket semmi esetre sem, felesleges olyan helyre menni ahol nem szeretnek. A pároddal meg igyekezz ( mármint ha tényleg kell ez a pasi) extra jó kapcsolatot kialakítani, hogy anyuka legyen a csúnya gonosz aki nem képes elfogadni téged. Hagyd hogy megvédhessen, mert ha leütnéd a mamát vagy kontrázol vissza, te lennél a gonosz. Ezt a helyzetet csak is úgy tudod kezelni hogy az anyját lesz.arod, és a fiát meg szereted. Egy idő után a párod úgy fogja érezni hogy őt is bántják mikor téged és el fog tőlük fordulni. Egy egy pocskondiázó sms-t úgy hálálj meg a mamának hogy extra jó vagy a fiához, pl főzöl vagy kirándultok, vagy egy jó szex, ami jön.

Amit a 13-as ír, az nagyon jól hangzik.

De nálunk 3 éve nem hozott békét, mert a kérdezőhöz hasonlóan az én páromba is belenevelték a szülők iránti tiszteletet és a családcentrikusságot. Én így csapdába estem, mert muszáj vele mennem hozzájuk is, ahol persze mindenki utál vagy megtűr. A szemembe soha nem mondanak semmit, mindig csak sutyorogva félrevonulnak engem szapulni. A párom ilyenkor összebalhézik velük, megvéd szavakkal, de legközelebb ugyanúgy kezdődik előről. Már egyszer eltört a keze is, mert beleütött a falba mérgében... Én a helyében már rég a szüleim felé se szagolnék, talán akkor rájönnének mi a baj. De a párom meg folyton megbeszélni próbálja velük, de SOHA nem fog ez változni így, hiába mondom neki. Mostmár ott tartok, hogy ha meghallom, hogy valamit sutyorognak vagy balhéznak a másik szobában miattam, odamegyek, rácsapok az asztalra, hogy ide mondják a szemembe és egyszer elmondom a véleményem és soha többet nem megyek feléjük se. Onnantól kezdve tojni fogok a kedves párom családimádatára is, mert nem én hoztam olyan helyzetbe, hogy választania kelljen a családja és a párja között. Bárhogy dönt, nekem végre nyugtom lesz, de remélem inkább a jövőjét helyezné előre a rosszindulatú családdal szemben.

13 vagyok.

Mi 8 év alatt értünk el a béke szintjére.

14

Értem hogy a párod békét akar, de ha látja hogy téged bántanak akkor meddig akar még várni?

Én nem értem miért kell olyan helyre menni ahol utálnak? Ezek a pasik miért nem merik azt mondani hogy jó akkor én sem jövök amíg a páromat bánjátok?

Minden harmadik ember ebben a cipőben van... Én is.

A szemembe csak minimális "problémát" mondanak, a hátam mögött és a férjemnek megy az agymosás. A párom mindig elutasítja őket és mellém áll, de a helyzet nem változik. A lehető legritkábban megyek, de ez meg a férjemnek rossz, mert ős is nyilván szereti és tiszteli az anyját. Az anyja képtelen elfogadni, de valójában nem engem, hanem a helyzetet. Hogy a fia már nem az övé, hogy az én zserbóm finomabb, hogy nem dirigálhat, nem szorulunk rá a segítségére és a véleményére.

Néha a szemembe kötekedik, de akkor egy perc alatt leoltom, hát hiába, a vitákban sem tud elég intelligensen reagálni.

Egyféleképpen kezelheted, le kell szarni.

Én anno megegyezést kötöttem a férjemmel, hogy mindig, mindig következetesen kiáll mellettem a családja előtt, akkor is, ha éppen nem adna nekem igazat. Otthon majd lecsszhet 4szemközt, hogy nem volt igazam, de a család előtt csend. Ha ettől egyszer is eltér, akkor azonnal költözhet haza anyuhoz. Betartja és nem is esik nehezére.

Én nem szapulom az anyját előtte. Tudom, hogy rosszul esne neki. Hazamegyünk anyóséktól és örülünk, hogy nem kell velük lakni. Én (is) a férjemre koncentrálok, senkinek nem akarok megfelelni, nem játszom meg magam. A hülyéket meg lesz@rom.

Kedves 13-as!

8 év kellett hozzá? Még belegondolni is rémes, ez rengeteg idő. Neked kötélből lehetnek az idegeid. Én abban reménykedem, hogy az összeköltözés javít majd ezen a dolgon (1-2 éven belül).

Egyébként én sem értem, miért ragaszkodik ennyire a szüleihez, ha ennyire semmibe veszik és bántják rendszeresen. Én is kérdeztem már tőle, hogy ezek után miért vagy hogy? Vagy hogy szerinte, miért változnának meg 60 évesen, ha mindig ugyanúgy visszamegy nekik ugrálni? Értelmes választ nem kaptam erre...

Nekem is vannak szüleim és ha olyat mondanak vagy tesznek, igenis meg tudok rájuk sértődni és ha így bántanák a páromat, simán nem állnék velük szóba, pedig a SZÜLEIM. Kicsit rosszul esik ez is, hogy ő miért nem hajlandó ilyen drasztikus lépésre. Ráadásul nekem mindig mondja hogy én is próbálkozzak, sőt jövő héten azt akarja, hogy náluk legyek egyedül, ameddig ő dolgozik, mert szerinte attól majd megszeretnek. Nem érti a szentem, hogy nem a jellemem miatt nem szeretnek, hanem mert CSAK és mert "elveszem őt tőlük". Maximum annak örülnének, ha szakítanánk...