A családom szerint munkamániás vagyok. Szerintetek, hogy kezeljem ezt a helyzetet?
Részben igaza van a szüleidnek, mert az,hogy csak a tanulás meg a munka, amivel foglalkozol, nem igazán jó dolog.
"más szülők arra panaszkodnak, hogy a gyerekük lusta semmirekellő, drogozik, piál, és nem tanul"
Természetesen ez sem jó, de valahol a két véglet közt meg kellene keresni azt, ahol valami privát életed is van. Ha így folytatod, akkor nagy esélylel 30-40 éves korodra teljesen kiégsz, és emellett arra is rádöbbensz, hoyg egyedül vagy az életben, nincs senki, akivel magánjellegü kapcsolatod lenne.
Azért csinálj időnként szabadidős programot is, kapcsolódj ki. Pl. a munkatársaiddal.
Mondjuk ha a több száz csoporttárs és évfolyamtárs között egy emberrel sem tudtál összebarátkozni, akkor azért lehetnek veled gondok.
Kérdés hogy a munkád valójában a hobbyd? Mert akkor érthető hogy szívesen csinálod, nem lenne különbség ha otthon mondjuk makettet építenél helyette és makettklubban beszélgetnél a többi makettrajongóval.
Illetve gondolom a munkatársaiddal is azért vagy annyira jóban, mert közös a szenvedélyetek.
Munkahelyen ha van ellenkező nemű emberke, biztos fogsz találni valakit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!