Tényleg szemétség, hogy nem akarjuk befogadni anyósomat, még ebben az esetben is?
Hosszú történet lesz, előre is bocsánat érte, de muszáj hosszan magyarázni, hogy objektív véleményt tudjatok alkotni.
Férjemmel még egyetem alatt ismerkedtünk össze, azóta is együtt vagyunk. (Lassan 15 éve) Én átlagos keresetű családból származom, nem vagyunk gazdagok, de nélkülözni sosem kellett, tudtak a szüleim támogatni a tanulmányaim alatt. A férjem családja viszont nagyon gazdag. Amikor összejöttünk, anyósom mindent megtett, hogy szakítsunk, de mi kitartottunk egymás mellett. Az esküvőnket anyósom tönkre tette, iszonyú balhét csinált. Az esküvő után szépen mindenből kiforgatták a férjemet, mindent a testvére nevére írattak, gondolták, ha nincs pénz, meg örökség, akkor majd elhagyom a férjem.
Igazság szerint én örülök, hogy így alakult, mindent amink van, azt saját magunknak köszönhetjük, voltak nehezebb időszakok, de túléltük, én elégedett vagyok az életünkkel. Férjemnek persze sokkal nehezebb volt ezt lelkileg feldolgozni, főleg, hogy a gyerekekről sem vettek tudomást, minden békülési szándékot elutasítottak. Borzasztó lehetett ez neki, ebben biztos vagyok.
A helyzet úgy adódott, hogy apósom tavaly meghalt, még csak nem is értesítettek minket, a tenetésre sem tudtunk így elmenni, csak utólag tudtuk meg, hogy mi történt. Férjem kiborult, hogy még annyira sem méltatják, hogy a halott apjától tisztességesen búcsút vegyen. Azt hiszem itt zárta le magában a leghalványabb törekvést is a családjával való békülésre.
Múlt héten azonban az anyósom felhívta, hogy ő lerokkant, tolókocsiba kényszerült a gerince miatt, és mivel minden a lánya nevén van, neki meg nincs haszonélvezete semmin, ezért a lány be akarja dugni valami otthonba, mert egyedül nem tudja ellátni magát. Sírt, hogy fogadjuk be őt, mert egy otthonban ő meghalna, az biztos. Nem tudom mennyi igaz ebből az egészből, mi csak anyós verzióját ismerjük, én mindkettőről (anyósomról meg sógórnőmről is) el tudom képzelni, hogy bármiféle szemétségre képesek, szóval isten tudja mi történt, hogy idáig jutottak.
Lényeg a lényeg, hogy beszéltünk erről a férjemmel, és én nagyon nem támogattam, hogy befogadjuk ezek után az édesanyját. Eleve nehéz természetű, gonoszkodő, parancsolgató típus, egészségesen is nehéz lenne elviselni, hát még így, hogy meg is van keseredve, ráadásul engem 15 éve teljes szívből gyűlöl. 12 éve nem beszéltünk egy szót se, soha nem látta az unokáit, nem érdeklődött felőlük. Mindketten dolgozunk, ha anyósomat befogadnánk, akkor valamelyikünknek fel kéne adni a munkáját, akkor már nem tudnánk tartani ezt az életszínvonalat. Ápolónőt fogadni mellé meg nincs pénzünk. Meg igazság szerint úgy érzem nem tartozunk neki semmivel, ott van a lánya, ápolja ő, ne csak akkor álljon ott, amikor a férjemet kell kisemmizni, hanem amikor az anyját kell ápolni, akkor is. Tudom, hogy a férjem azért örlődött kicsit, de ő is azt mondja, hogy ha az erkölcsi részét nem is néznénk, anyagilag akkor sem tudnánk vállalni, csak nagy lemondások árán, hogy ápoljuk. Meg is mondta az anyukájának, hogy nem fogadjuk be őt, rendezzék le ezt sógornőmmel, ahogy akarják. Most mégis mi vagyunk a szemetek, a fél rokonság minket szapul, mert mi az hogy nem fogadjuk be anyóst. Mert akármi történt is, hálásnak kell lennünk, hogy felnevelte a fiát, és most nekünk kéne gondoznunk őt. A sógornőm azzal védekezik, hogy neki kicsi, pelenkás gyerekei vannak, nem tudja ellátni még az anyját is mellettük. Hozzáteszem, amennyi pénzük van 3 ápolónőt is tudna fizetni az anyukája mellé, de nem akar.
Őszintén, én vagyok túl szőrös szívű, vagy ti sem fogadnátok be mindezek után anyósotokat.
Nem fogadnám be!
A rokonság nem érdekelne,ha akkora a szájuk akkor fogadja be valamelyik.
Egyszerűen nevetséges,hogy így bánt(ak) veletek és még a saját fiát is kitagadta,de azért beköltözne hozzátok,most hogy bajban van..FRANCOKAT
Menjen otthonba vagy ahova akar!
Mégcsak nem is gondolkodnék azon,hogy hova menjen..ez nem a ti dolgotok,azóta nem amióta kitagadta a fiát!
" neki meg nincs haszonélvezete semmin, ezért a lány be akarja dugni valami otthonba, mert egyedül nem tudja ellátni magát. Sírt, hogy fogadjuk be őt, mert egy otthonban ő meghalna, az biztos."
Azt nem tudom, miért csinálta, hogy nincs haszonélvezete?
De miért is halna meg otthonban? Nem fog. Menjen nyugodtan oda. Sokan élnek ott.
"Sírt, hogy fogadjuk be őt, mert egy otthonban ő meghalna, az biztos."
És az mégis ki a fészkes fenét érdekelne? Nincs fia, megtagadta, kisemmizte. Csak lánya van. A lánya nem akar róla gondoskodni. Ő meghalna egy otthonban? Nem kell vigasztalgatni, hanem beszólni neki, hogy akkor jó pihenést az örökkévalóságban. A temetésről sem kell értesíteni, az örökhagyó illő eltemettetése az örökös feladata, az pedig az egyetlen gyermeke, a lánya. Na, kb ennyi lenne az, amit tőlem válaszként kapna, nemhogy még lelkiismeret-furdalás, meg szőrösszívűzés...Az ilyen némberért nem kár, aki így tönkreteszi a gyerek életét, az forduljon csak föl egyedül.
Ápolja az, akinek mindent a nevére írattak. Adjanak el valamit és abból futja az ápolásra.
Szerintem a részedről nem szőrös szívűség, hogy nem akarod odavenni magatokhoz. Hiszen még csak az após haláláról sem szóltak. Ezek után nem is értem, hogy hogy van képük most jelentkezni segítségért.
"Sírt, hogy fogadjuk be őt, mert egy otthonban ő meghalna, az biztos."
Ez színtiszta hiszti. Senki nem fogja bántani az otthonban. Nyilván szeretni sem fogják, de azt már elintézte magának.
Amikor a férjedet kisemmizték, azt nem csak tőle vették el, hanem a gyereketeitektől is, akiknek több lehetősége lett volna az életben.
Bennem fel se merülne, hogy az általad leírtak után befogadjam.
Számomra már az is döbbenetes, hogy a férjed elgondolkozott rajta, sőt, egyáltalán meghallgatta a történetet.
Micsoda egy velejéig romlott család. Az, hogy a sógornőd nem állt ki mellettetek, mi több, vidáman zsebre rakta a teljes örökséget, anélkül, hogy jelét adta volna, hogy a szülők akaratától függetlenul megosztja azt a férjeddel... elhányom magam. Ugyanolyan mérgező ő is, mint az anyja.
Rohadjon meg ez az egész bagázs. Minden rosszat kívánok mindnyájuknak, örök életükre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!