Lehet még kiút? Vagy ez lesz a vége a kapcsolatunknak? Anyós téma.

Elkövettük azt a hibát, hogy 1 éve, mikor teherbe estem anyòsék mellé költöztünk.Nem volt más választás sos cselekedtünk.Már akkor is mindenbe beleszóltak(festés, függöny, takarítás, lakberendezés, egy dolgot 1000x elmondtak...), pedig jó ízlésű,pedáns csaj vagyok.A másik, hogy naponta 2-3-4x is átjöttek.Olyan helyről jöttünk, ahol nem kellett zárni az ajtókat, így sokszor azon kaptuk magunkat, hogy már a szobába jönnek be(nem csengettek), mi meg az ágyban(!). Azt se tudtuk hogy öltözzünk fel. Oké.Mondom a páromnak beszéljen velük, h csöngessenek már. Elkezdtük zárni az ajtòt, de a szokás nagy úr, ha úgy találták jöttek befelé.Fél évbe telt mire "megtanultak" csengetni. De még így is állandóan járak át, volt h este 8-kor.Én meg 3:30-kor keltem reggel a munkám miatt. Biztosan úgy gondolják, ha a gyerekeik bármikor hazamehetnek, ők is bármikor mehetnek a gyerekekhez. Eközben persze nógattam a páromat, h beszéljen velük. Mikor kiakadtam, persze, mondtam én csúnyábban is.És itt kezdődött azt hiszem a baj. Telt az idő, nőtt a pocakom, ő meg már csak azt látták belőlem. El is neveztem magam "unokatok"-nak. A párommal egyre feszültebb letta viszonyom. Megszületett a babánk.Non-stop babázni akartak.Párom nem zárta a kaput, ha munkába ment, nekem meg nem volt eszem-erőm az első hetekben, h kimenjek odáig. 3-4-5x is megjelentek. Szopattam a babámat, érdekes volt. Vagy csöngettek vagy felébresztették(3-4-5 alkalommal). Nézték hog vasalok mikor állni is alig tudtam, mondom anyósak, h szoptatni szeretnék, mondom 1x,2x,3x semmi. Magamhoz veszem a gyereket, felálla fotelból és odaáll mellénk h ő majd nézi. Mondom ugye ezt nem gondoltad komolyan? Ellöki a kezemet, ha öltöztetem a gyermekemet... Persze az én anyukámnak mondtam h ne járjon minden nap( volt sírás), hogy a páromnál ne húzzuk ki a gyufát. Megkértem , hogy ő is beszéljen a szüleivel, hogy ugyanazokkal a szabályokkal játtszunk.Nem beszélt 1x sem. Persze sokszor kiakadtam az 1 év alatt, tudom az én hibám is, de a párom mióta szültem nagyon elhidegült tőlem.( A szüleivel akkor szaladt el igazán a ló...) Okozhattam( meg a szülei) ezzel akkora kárt a kapcsolatunkan, amit nem fog túlélni.Kb a baba 2 hós kora óta tartózkodó vagyok a szüleivel, jobb a semmi, mint a feszültség, és bróbálom a párommal rendezni a kapcsolatunkat.Ő azt mondja, hogy belefáradt ebbe.

Szerintetek vége?

Elfogadom a válaszotokat, cserébe ne bántsatok feleslegesen, elég a saját bűntudatom!Köszönöm, ha már végigolvastátok azt is.