Lehet még kiút? Vagy ez lesz a vége a kapcsolatunknak? Anyós téma.
Elkövettük azt a hibát, hogy 1 éve, mikor teherbe estem anyòsék mellé költöztünk.Nem volt más választás sos cselekedtünk.Már akkor is mindenbe beleszóltak(festés, függöny, takarítás, lakberendezés, egy dolgot 1000x elmondtak...), pedig jó ízlésű,pedáns csaj vagyok.A másik, hogy naponta 2-3-4x is átjöttek.Olyan helyről jöttünk, ahol nem kellett zárni az ajtókat, így sokszor azon kaptuk magunkat, hogy már a szobába jönnek be(nem csengettek), mi meg az ágyban(!). Azt se tudtuk hogy öltözzünk fel. Oké.Mondom a páromnak beszéljen velük, h csöngessenek már. Elkezdtük zárni az ajtòt, de a szokás nagy úr, ha úgy találták jöttek befelé.Fél évbe telt mire "megtanultak" csengetni. De még így is állandóan járak át, volt h este 8-kor.Én meg 3:30-kor keltem reggel a munkám miatt. Biztosan úgy gondolják, ha a gyerekeik bármikor hazamehetnek, ők is bármikor mehetnek a gyerekekhez. Eközben persze nógattam a páromat, h beszéljen velük. Mikor kiakadtam, persze, mondtam én csúnyábban is.És itt kezdődött azt hiszem a baj. Telt az idő, nőtt a pocakom, ő meg már csak azt látták belőlem. El is neveztem magam "unokatok"-nak. A párommal egyre feszültebb letta viszonyom. Megszületett a babánk.Non-stop babázni akartak.Párom nem zárta a kaput, ha munkába ment, nekem meg nem volt eszem-erőm az első hetekben, h kimenjek odáig. 3-4-5x is megjelentek. Szopattam a babámat, érdekes volt. Vagy csöngettek vagy felébresztették(3-4-5 alkalommal). Nézték hog vasalok mikor állni is alig tudtam, mondom anyósak, h szoptatni szeretnék, mondom 1x,2x,3x semmi. Magamhoz veszem a gyereket, felálla fotelból és odaáll mellénk h ő majd nézi. Mondom ugye ezt nem gondoltad komolyan? Ellöki a kezemet, ha öltöztetem a gyermekemet... Persze az én anyukámnak mondtam h ne járjon minden nap( volt sírás), hogy a páromnál ne húzzuk ki a gyufát. Megkértem , hogy ő is beszéljen a szüleivel, hogy ugyanazokkal a szabályokkal játtszunk.Nem beszélt 1x sem. Persze sokszor kiakadtam az 1 év alatt, tudom az én hibám is, de a párom mióta szültem nagyon elhidegült tőlem.( A szüleivel akkor szaladt el igazán a ló...) Okozhattam( meg a szülei) ezzel akkora kárt a kapcsolatunkan, amit nem fog túlélni.Kb a baba 2 hós kora óta tartózkodó vagyok a szüleivel, jobb a semmi, mint a feszültség, és bróbálom a párommal rendezni a kapcsolatunkat.Ő azt mondja, hogy belefáradt ebbe.
Szerintetek vége?
Elfogadom a válaszotokat, cserébe ne bántsatok feleslegesen, elég a saját bűntudatom!Köszönöm, ha már végigolvastátok azt is.
Szia!
Nem tudnátok esetleg elköltözni? Ideális esetben beszélgetéssel is meg lehet oldani az ilyen problémát, de gyorsabb a költözés. Nehogy az legyen, hogy túl sokáig tart a problémamegoldás és közben a kapcsolatnak annyi.
Az, hogy a párod most úgy érzi, belefáradt, komoly bajt jelent, de nem végleges állapot. Az ilyen fáradtság gyorsan el tud múlni, ha a dolgok javuló irányba indulnak.
Ne emészd magad azon, hogy mennyire hibás vagy a helyzet kialakulásában, vagy hogy a párod mennyire hibás. A megoldás felé tekints. Azt mondd a párodnak, hogy vele szeretnél boldog lenni, ő szerepel az álmaidban és ezért vele szeretnéd a problémáid megoldani.
Nagy hiba volt, hogy nem vetted kézbe már az első héten a dolgot.Na mikor meg az ágy téma volt akkor meg végképp. Nem szeretnélek bántani de te is ugyanolyan hibás vagy, hogy hagytad.
Mi is közel élünk 2 házra a családoktól. Na a férjem nagyapja az első héten szombat reggel beállított, verte az ajtót, mondván kölcsön kellene egy bicikli pumpa. Nem igazán tetszett, hogy szombat és reggel 7. De nem szóltam mert épp fent voltunk. Mondtam is a férjemnek, hogy a következő alkalommal szólok, rendezem a dolgot. Egyébként eszembe sem jutott, hogy ezt neki kellene. Következő szombat újratábla, nagypapa reggel hétkor megint beállított valamilyen indokkal. Úgy ahogy voltam kirohantam, és megkérdeztem mi a probléma. Erre azt kérte szóljak a férjemnek mert megint valami hülyeségre volt szüksége. Na itt elszállt az agyam és megmondtam, hogy ha nem venné észre még alszunk és nem ébresztem fel a férjemet. Különköltöztünk és ne rohangáljon át hétvégén reggel, mert alszunk minimum 10-ig( egyébként sokszor nem is alszunk , hanem ugyanúgy felkelünk de a reggel a miénk, reggeli stb...) Megsértődött ami kb 1-2 hétig tartott, és a családjában híre ment, azóta eltelt 5 év nincs ilyen probléma. Egyébként a férjem anyjától tudtam, hogy ez lesz mert ő előre szólt, hogy velük is ezt csinálta először a nagypapa majd a nagymama. Na én nagyon hamar rövidre zártam a kérdést.
Szóval kérdező szerintem neked is ezt kellene tenned. Családot eligazítani, szólni nekik szépen majd csúnyán. Ha meg a férjeddel ki akarsz békülni, akkor ne őt basztasd, aki két tűz közé szorult( jó vannak akik kemény csávók és anyukát rendezni tudják de azért sokan nem) hanem a családját. Állíts fel szabályokat, csináljatok zárt, zárható kaput, vegyél azt a pár ezer forintos csengőt amit ki lehet kapcsolni és húzd meg a privát szférád határait. Férjeddel meg legyél olyan mint az elején, próbáld visszahozni azt az időt. Ha egy hónapig kedveskedsz, próbálsz lelkileg közel kerülni hozzá akkor már látni fogsz bizonyos változásokat. Sok erőt és kitartást kívánok neked, és ne feledd a szavaimat húzd meg a határokat, magatokért és a babáért akinek mindkét szülőjére szüksége van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!