Lehet még kiút? Vagy ez lesz a vége a kapcsolatunknak? Anyós téma.
Elkövettük azt a hibát, hogy 1 éve, mikor teherbe estem anyòsék mellé költöztünk.Nem volt más választás sos cselekedtünk.Már akkor is mindenbe beleszóltak(festés, függöny, takarítás, lakberendezés, egy dolgot 1000x elmondtak...), pedig jó ízlésű,pedáns csaj vagyok.A másik, hogy naponta 2-3-4x is átjöttek.Olyan helyről jöttünk, ahol nem kellett zárni az ajtókat, így sokszor azon kaptuk magunkat, hogy már a szobába jönnek be(nem csengettek), mi meg az ágyban(!). Azt se tudtuk hogy öltözzünk fel. Oké.Mondom a páromnak beszéljen velük, h csöngessenek már. Elkezdtük zárni az ajtòt, de a szokás nagy úr, ha úgy találták jöttek befelé.Fél évbe telt mire "megtanultak" csengetni. De még így is állandóan járak át, volt h este 8-kor.Én meg 3:30-kor keltem reggel a munkám miatt. Biztosan úgy gondolják, ha a gyerekeik bármikor hazamehetnek, ők is bármikor mehetnek a gyerekekhez. Eközben persze nógattam a páromat, h beszéljen velük. Mikor kiakadtam, persze, mondtam én csúnyábban is.És itt kezdődött azt hiszem a baj. Telt az idő, nőtt a pocakom, ő meg már csak azt látták belőlem. El is neveztem magam "unokatok"-nak. A párommal egyre feszültebb letta viszonyom. Megszületett a babánk.Non-stop babázni akartak.Párom nem zárta a kaput, ha munkába ment, nekem meg nem volt eszem-erőm az első hetekben, h kimenjek odáig. 3-4-5x is megjelentek. Szopattam a babámat, érdekes volt. Vagy csöngettek vagy felébresztették(3-4-5 alkalommal). Nézték hog vasalok mikor állni is alig tudtam, mondom anyósak, h szoptatni szeretnék, mondom 1x,2x,3x semmi. Magamhoz veszem a gyereket, felálla fotelból és odaáll mellénk h ő majd nézi. Mondom ugye ezt nem gondoltad komolyan? Ellöki a kezemet, ha öltöztetem a gyermekemet... Persze az én anyukámnak mondtam h ne járjon minden nap( volt sírás), hogy a páromnál ne húzzuk ki a gyufát. Megkértem , hogy ő is beszéljen a szüleivel, hogy ugyanazokkal a szabályokkal játtszunk.Nem beszélt 1x sem. Persze sokszor kiakadtam az 1 év alatt, tudom az én hibám is, de a párom mióta szültem nagyon elhidegült tőlem.( A szüleivel akkor szaladt el igazán a ló...) Okozhattam( meg a szülei) ezzel akkora kárt a kapcsolatunkan, amit nem fog túlélni.Kb a baba 2 hós kora óta tartózkodó vagyok a szüleivel, jobb a semmi, mint a feszültség, és bróbálom a párommal rendezni a kapcsolatunkat.Ő azt mondja, hogy belefáradt ebbe.
Szerintetek vége?
Elfogadom a válaszotokat, cserébe ne bántsatok feleslegesen, elég a saját bűntudatom!Köszönöm, ha már végigolvastátok azt is.
A "mellé költöztünk" az mit jelent tulajdonképpen?
Albérlet? Házvásárlás a szomszédban vagy egy utcában?
Szomszéd albérlet. Még a kerítésen át is kukkolják,hogy mit csinálunk.
A kicsit meg nem tiltom, tudom, hogy minden egyes ember szeretetével, törődésével több lesz.
Hibát követtetek el azzal, hogy oida költöztetek. Ezen én sűrgősen változtatnék.
Ha az anyósod kedvesen gonoszkodik, tedd ezt te is: mondd neki kedvesen, hogy zavar, nincs szükség a jelenlétére.
A saját édesanyádnak pedig mondd, hogy jöjjön gyakrabban!
Hát bár te sem vagy a legbölcsebb, én azt látom, hogy a párod a kerékkötő ennek a helyzetnek a megoldásában.
Belefáradt? Mibe?
Lehet a párod úgy gondolta, hogy ő csak a DNS-t adja, aztán majd te meg a szülei közös erővel felnevelitek a gyereket.
Éppen ezért írtam ide, mert már tippem sincs, hogy mit csináljak.Pár emberrel akikkel igazán őszinte lehetek megbeszéltem a helyzetet, és ők sem értik. Miért ferdìtenék? Hogy sajnáltassam magam ismeretlen emberekkel? Nincs rá szükségem.
Azt hiszem ő nem tud visszatalálni hozzám/hozzánk.
Pedig nem ritka. Férfiaknál, nőknél is előfordul. Megszületik a gyerek aztán csak néznek elkerekedett szemekkel.
Nőknél szerintem az anyai ösztön azért nagy erő, de férfiaknál nincs ilyen, szóval leül és elgondolkodik, hogy tényleg ezt akarta-e, aztán rájön, hé, akarom én ezt 15 évig csinálni?
Én a helyedben meginvitálnám a párodat egy szép nagy beszélgetésre. Mit gondol erről a helyzetről, mi szerinte a megoldás, akarja-e egyáltalán ezt az egész családi dolgot, szerintem jobb az, ha még ha rossz hírekkel is, de tisztábban látsz és tudod, mire készülj.
Ha meg nem hajlandó beszélni sem nyugodtan és normálisan a gondokról akkor esélytelen az egész és én a helyedben azon gondolkodnék, hogy akkor az apa nélkül hogyan tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!