Lehet még kiút? Vagy ez lesz a vége a kapcsolatunknak? Anyós téma.
Elkövettük azt a hibát, hogy 1 éve, mikor teherbe estem anyòsék mellé költöztünk.Nem volt más választás sos cselekedtünk.Már akkor is mindenbe beleszóltak(festés, függöny, takarítás, lakberendezés, egy dolgot 1000x elmondtak...), pedig jó ízlésű,pedáns csaj vagyok.A másik, hogy naponta 2-3-4x is átjöttek.Olyan helyről jöttünk, ahol nem kellett zárni az ajtókat, így sokszor azon kaptuk magunkat, hogy már a szobába jönnek be(nem csengettek), mi meg az ágyban(!). Azt se tudtuk hogy öltözzünk fel. Oké.Mondom a páromnak beszéljen velük, h csöngessenek már. Elkezdtük zárni az ajtòt, de a szokás nagy úr, ha úgy találták jöttek befelé.Fél évbe telt mire "megtanultak" csengetni. De még így is állandóan járak át, volt h este 8-kor.Én meg 3:30-kor keltem reggel a munkám miatt. Biztosan úgy gondolják, ha a gyerekeik bármikor hazamehetnek, ők is bármikor mehetnek a gyerekekhez. Eközben persze nógattam a páromat, h beszéljen velük. Mikor kiakadtam, persze, mondtam én csúnyábban is.És itt kezdődött azt hiszem a baj. Telt az idő, nőtt a pocakom, ő meg már csak azt látták belőlem. El is neveztem magam "unokatok"-nak. A párommal egyre feszültebb letta viszonyom. Megszületett a babánk.Non-stop babázni akartak.Párom nem zárta a kaput, ha munkába ment, nekem meg nem volt eszem-erőm az első hetekben, h kimenjek odáig. 3-4-5x is megjelentek. Szopattam a babámat, érdekes volt. Vagy csöngettek vagy felébresztették(3-4-5 alkalommal). Nézték hog vasalok mikor állni is alig tudtam, mondom anyósak, h szoptatni szeretnék, mondom 1x,2x,3x semmi. Magamhoz veszem a gyereket, felálla fotelból és odaáll mellénk h ő majd nézi. Mondom ugye ezt nem gondoltad komolyan? Ellöki a kezemet, ha öltöztetem a gyermekemet... Persze az én anyukámnak mondtam h ne járjon minden nap( volt sírás), hogy a páromnál ne húzzuk ki a gyufát. Megkértem , hogy ő is beszéljen a szüleivel, hogy ugyanazokkal a szabályokkal játtszunk.Nem beszélt 1x sem. Persze sokszor kiakadtam az 1 év alatt, tudom az én hibám is, de a párom mióta szültem nagyon elhidegült tőlem.( A szüleivel akkor szaladt el igazán a ló...) Okozhattam( meg a szülei) ezzel akkora kárt a kapcsolatunkan, amit nem fog túlélni.Kb a baba 2 hós kora óta tartózkodó vagyok a szüleivel, jobb a semmi, mint a feszültség, és bróbálom a párommal rendezni a kapcsolatunkat.Ő azt mondja, hogy belefáradt ebbe.
Szerintetek vége?
Elfogadom a válaszotokat, cserébe ne bántsatok feleslegesen, elég a saját bűntudatom!Köszönöm, ha már végigolvastátok azt is.
Hát nem tudom...
Ha a férjem nekem azt mondaná, hogy a fefelősség érzete miatt maradjunk együtt, akkor ott valami rohadt nagy gáz van.
Részemről pedig ott lenne vége.
"...mikor teherbe estem anyòsék mellé költöztünk.Nem volt más választás..."
Nem bántani akarlak inkább legyen tanulság másnak:
MINDIG van más választás, mint ez!
Pedig annyira közhely, szerintem nincs ember aki ezt nem tudná...
Valóban, mehettünk volna, másik városba, beadhattuk volna az állatokat menhelyre stb. Van másik választás. Igaz.
Köszönöm a válaszokat!
Szép egy tutyi-mutyi férjed van!Neki kellene a kedves anyjával beszélni,hogy akadjon le rólatok,ha ennyit nem képes tenni értetek,akkor mit lehet tőle várni?!
Én a helyedben keményen elbeszélgetnék vele,hogy változtat és a sarkára áll,vagy goodbye és mehet anyuka szoknyája alá.
Köszönöm szépen kedves Utolsó!
Megértetted a kérdésemet, és nem a múltbéli történetemmel foglalkoztál.Sokan csak a köretet látják.
Én is azt hiszem, hogy a párterápia lehet a megoldás.Próbálok már egy ideje tartással viseltetni a párom felé, de nehéz.Én az a típus vagyok, aki ha szeret odaadja mindenestül.Csak ez hosszú távon nem lehet valami izgi...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!