Hogyan értessem meg velük, hogy nem vihetik el a gyereket nélkülem?

Istenem, de szerencsés vagyok, hogy nem fogadtuk el azt a házat, amit anyósék felajánlottak pár utcával arrébb, hanem elköltöztünk 150 km-re sajátba!

Komolyan, csomó ismerősöm akik közel laknak ugyanerre panaszkodnak, hogy anyós csak úgy bejárkál minden nap stb. Én ezt nem bírnám.

Mondd el neki, hogy egy 3 hónapos baba még nagyon kicsi, ahhoz, hogy a szülei nélkül hurcolja. Mondd meg neki, hogy amint nagyobb lesz, 1 év körül, akkor szívesen vigyázhat rá (még te is örülni fogsz néha lehet neki) de addig legyen szíves nem hordozgatni.

"És ismét leírom, hogy a probléma nem az, hogy jön, bár az eredeti kérdéstől rég elkanyarodtunk :)"

Ezek szerint nem érted, hogy bizony muszáj lenne - ha másképp nem megy, hát így - drasztikusan megértetni anyósoddal, hogy ne b....tasson a gyerek elvitelével. Ha nem megy szép szóval, akkor muszáj lenne egy ilyen drasztikus lépést bevetni. Különben meg akkor hallgasd és mondd el minden alkalommal neki, hogy "kedves mama, nem viheti a gyereket". Azt gondoltam valami megoldást szeretnél hallani, de ezek szerint nem nagyon vagy fogékony ezekre.

félsz anyósodtól az a te bajod, meg nem vagy felnőtt, hogy kiállj a saját döntésed mellett.

16 vagy?

Jezusom, milyen anyosok vannak, te jo eg! Nem is ertem, h az ilyenek hogy voltak kepesek egyaltalan felnevelni egy vagy tobb gyereket?!

En tuti nem engednem, h hozzanyuljon a gyerekemhez es kioktatnam, ha kell, akkor nagyon hatarozott modon, h megertse, es nem erdekelne, ha megsertodik. Megiscsak a sajat gyerekmrol van szo.

Hal`istennek az en anyosom normalis, es csak akkor viszi el a gyerekeket, ha megkerem ra, h vigyazzon rajuk. Es egyebkent is megbizom benne, m egyreszt 4 gyereket felnevelt, masreszt apolono, harmadreszt pedig tenyleg jol, szakertelemmel banik a babakkal. De elofordult mar, h apro dolgokban en nem ertettem vele egyet, es finooman megjegyeztem, h en hogy szoktam csinalni. Eszebe sem jutott vitatkozni, hanem szo nelkul tette, amire megkertem, hiszen tiszteletben tartja, h en vagyok az anya. Ha esetleg nem egyezik a velemenyunk, akkor finoman elmondja o is, es vagy hallgatok ra, vagy nem. De soha nem eroszakoskodik.

Őszinte leszek, de nem fog neked tetszeni.

Te anya vagy, egyszerűen nincs meg az a luxus, hogy tutyimutyi legyél, mikor a gyerekedről van szó. Neki olyan emberre van szüksége, aki biztonságot ad, akire lehet számítani, aki állandóan határozott és következetes, nem valami kis tejbetökre, akit simán úgy lehet kezdeni, mint egy külyköt, mert tehetelen és csaj csúnyákat gondol, meg fintorog magában.

Neki te, meg a férjed vagytok az alap az életben és sokszor lesz még olyan, hogy neked kell majd a határozottnak lenned. Hatalmasat fog csalódni, ha azt látja, hogy képtelen vagy erre, vagy egyszerűen még érte sem vagy hajlandó vállalni a konfliktust.

Én tuti átgondolnám, hogy mi a fontosabb; a fejedet a homokba dugni és hasznavehetetlen játszákkal szórakozni, vagy a gyereked boldogságáért nekifeszülni és végre felvenni a nadrágot.

nekem még mindig az a benyomásom h nem lépsz eléggé oda neki és diplomatikus szeretnél lenni. Ezzel alapból nincs is baj, de... ez annál működik, aki ért ebből. Ő nem ez a kategória.

sajnos kicsit az a benyomásom, h nem érted a lényeget, amit többen leírtunk: anya vagy, ő most a "gyereked". Azaz úgy viselkedik. Feszegeti a határait, meddig mehet el. Márpedig én úgy tapasztaltam, h aki keményen meghúz egy határt (ez esetben ez a ti feladatotok lenne), azt max az atyaúristen lépi át, v ő sem.

H diplomatikusan nem megy.. hát keményebben kell. A gyerek is így fog tenni. Ezt kéne megértened és tenned. De úgy tényleg.