Ti mit tennétek a helyemben?

Hat, nezd, ez eleg nehez dontes. Attol fugg, mi es mennyire fontos Neked. Ha a parod elfordul toled emiatt es Neked megeri harcolni erte, akkor adj alabb a buszkesegedbol, kerj bocsanatot anyostol, de utana maradjon meg a kokemeny tavolsagtartas, es az elso perrcben, ahogy ujra beszol, igazitsd el. a parodnak fontos ez, Neked pedig a parod fontos. Neki pedig az anyja es a parod szenved.

Ha raszanod magad egy fogak kozott kipreselt halk bocsanatkeresre, akkor senki nem szolhat egy szo se. En legalabbis ezt tennem :)

Amíg ezt nem tisztázzátok le a pároddal, gyereket ne vállaljatok.

Üljetek le kettesben, és beszéljétek át a dolgot. Mondd el neki (esetleg újra), hogy te miért nem akarsz bocsánatot kérni, mire lennél hajlandó viszont a békesség kedvéért. Ha megegyeztetek, mi lenne a járható út, írj(atok) egy levelet a kedves mamának (ha már beszélni nem hajlandó veled), amiben ezeket a közösen lefektetett dolgokat leírod, valamint hogy várod válaszát. Ezzel pontot lehet a dolog végére tenni vagy így, vagy úgy.

Akkor nehéz bocsánatot kérni ha nem te vagy a hibás. Én pont ugyanilyen helyzetben voltam. Csak szerintem mindketten vártuk volna a bocsánatkérést. Nem tettem meg végül, nem volt miért bocsánatot kérnem, igazából após és anyós sem tette meg. Mi úgy oldottuk meg, hogy egyszer átmentem hozzájuk más rokonokkal és a férjem persze, akkor kedélyesen beszélgettünk.

és azóta is párszor találkoztunk, magyarul szőnyeg alá söpörtük, lehet, hogy nem ez a legjobb megoldás, de már volt annyi újrakezdős sztori köztem és anyósék között, hogy nem lett volna értelme átbeszélni sem, azt a rengeteg sérelmet. Plusz nekem jobb, hogy megvan a távolságtartás így, nincs kedvem elviselni őket mondjuk napokon keresztül, de 2 havonta egy ebéd simán belefér.