Ha a barátnőm anyja nagyon rendetlen, akkor a barátnőm is nagyon mocskos lesz ha saját háztartásunk lesz?
Én nem tudom amúgy hol él az anyja, soha életében nem dolgozott, folyton mindenféle értelmetlen holmikat vásárol, kézműves bögréket (de nem használja csak porosodik a polcon) matricákat, mindenféle kenceficét amik a fürdőszobapolchalmán penészednek meg, a konyhában szernitem 20 éve nem mosott fel, a földön tartja a holmikat zöldséges ládákban, ruhahalmok cuccok mindenütt, szóval hihetetlen.
Ha bemész a házába kb mintha egy barlangba mennél be ahol a cseppkövek helyett vackok, könyvek és ruhahalmok alkotják a falakat és persze rengeteg por.
A mosogatni való is általában cseppkő szerű halmokban áll és amúgy az asszony mást sem csinál egész nap csak ül a konyhaasztalnál és olvasgat meg illatos gyertyákat égetget, meg általában a kb 80 éves anyjához jár át és ott sztorizgatnak, aztán hazajön a kis kosárkájával és a rendetlen kis barlangjában ücsörög, szóval hihetetlen.
200 négyzetméteres a házuk, majdnem 1500 négyzetméteres a kert, de ott is csak düledezik a gaz.
A ház felében kb ilyen régi gazdasági helyiségek vannak ahova zsákokban ruhák-cipők, dobozokban mindenféle konyai vacak, el nem mosogatott lábasok, soha be nem épített mosdókagyló, tönkrement, gyenge minőségű háztartási gépek és egyebek düledeznek.
Na én egy ideje a barátnőmmel élek akinek az anyját most leírtam és azt vettem észre, hogy alapvetően a rendetlenség őt se nagyon zavarja, általában én pakolok el. De az tény, hogy mi most egy garzonban élünk, nincs még mosógép, mosogatógép, stb, szóval nehéz rendet tartani.
Egyébként főzni ügyesen főz, dolgozni is szeretne majd, de azt vettem észre ő is így halasztja néha a dolgokat, hogy majd. Közben meg olvasgat meg mittudomén.
Szóval kb mint az anyja, az is így egy életre halasztott néhány dolgot maga körül.
Na szóval mit gondoltok?
A lány is ilyen lesz? Vagy kapjon egy esélyt?
Bizony, bizony, jól tetted, hogy elraktad a szakadt nadrágszíjat, lehet, hogy szükséged lesz rá.
Ha meg ebből sem ért, tényleg nem érdemel meg téged. Majd sirathatja az elszalasztott esélyt.:D
Ha nő lennél, és ezt kérdeznéd, sárkánynak lennél kikiáltva, a "pasid" hóbortosságán meg könnyes szemmel rezegtetnék a pilláikat.
Az a baj, hogy ez a "betanítás" nagyon szarul hangzik, olyan, hogy te akarod valahogy a dolgokat, de nem csinálod meg, inkább beidomítod a másikat.
De basszus, például direkt vettem a hűtőbe drága üveg dobozokat fagyasztásra, meg hogy bele pakolja a felvágott paradicsomot, sajtot.
Na a konyhaszekrénybe halmozva állnak, és kettőt már összetört, a paradicsom meg sajtok meg simán a hűtőben...
Most is én pakoltam el.
No jó, figyelj: nem tudom, hány évesek vagytok, érzésem szerint még igen kevés élettapasztalattal rendelkeztek. Még változhattok, idomulhattok egymáshoz, ha ez mindkettőtöknek fontos. Nem értem, miért titkolod gondosan, mit csinál a barátnőd (lehet, hogy még középiskolás tini?), az most már érződik, hogy tényleg szereted őt, csak a kérdésedben lenyomtad a nagyfiús macsó dumát az esélyadásról. Gondold végig, szereted-e annyira, hogy el tudd viselni a hóbortjait, megpróbálj rajta változtatni, vagy felvállald, hogy ami neki nem megy (rendszerezés), azt te csinálod, a többit (főzés, mosás, mosogatás stb), azt ő. Ez akár még működhet is konfliktusmentesen, ha el tudod fogadni, hogy ő ilyen, és így szereted, ahogy van.
Ha nem megy ez neked, inkább engedd el.
#32: "Bizony, bizony, jól tetted, hogy elraktad a szakadt nadrágszíjat, lehet, hogy szükséged lesz rá."
Csak nem a rendetlen asszony megneveléséhez? :DDDD
Az apja meghalt. Még kb 5 éves korában a lánynak.
Hát nem tudom csak úgy ott hagyni mert írtam, hogy egy helyen lakunk. Szét kéne szeparálni az életünket, ami még nem könnyű, mert hosszú idő alatt fokozatosan vált ilyenné.
Nem dolgozik és nem is tanul, mondogatja, hogy elmegy dolgozni, de szerintem nem fog.
Ma amúgy megbeszéltük, mármint tegnap, hogy ma együtt rendet rakunk. Én szépen szétpakoltam az egész lakást, ő meg nekiállt főzni. Mondta, hogy berak egy kelt tésztát és átment az anyjához, arra eszméltem fel, hogy 2 óránként ránézett 2 percre a tésztára, aztán elszelelt. Most van fél kilenc és most lett kész az a sütemény amit elvileg 2 órakor kezdett el.
Én meg közben pakoltam.....
Főleg azt amit ő hányt össze.
Letoltam, veszeküdtünk, de neki áll feljebb.... hogy én még mindig nem tudtam befejezni a rendrakást, hogy őt mindenki csak bántja, aztán elrohant sírva az anyjához. Mit csináljak, üssem agyon? 2 éve itt élek mellette és növekedést, fejlődést vártam. Helyette meg egy bolondok házába kerültem, aztán lassan a testvérei jönnek majd le agyonverni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!