Hogyan értessem meg anyóssal hogy mindenhol dolgozni kell?

8 általánosa van és 52 éves, nem érti hogy nem tud mindenféle munkát elvállalni, amit meg elvállal, ott dolgozni kell tényleg.

Mindenhová elmegy dolgozni (főleg gyárak), ahová felveszik (annyira nem keres csak ha valahová beajánlja valaki) és ránézésre tetszik neki, pár nap múlva pedig felmond, mert: nem lehet beszélgetni, nincs óránként szünet, rászólnak hogy gyorsabban, hogy fárasztó, hogy nincs mellette ideje semmire. Nem érti hogy ez mindenhol így van és mindenkivel így van. Vagy tanul az ember és akkor (talán) válogathat vagy választja a könnyű utat és tűr.

Nekem se akkor van szünet amikor én akarom, nekem is vannak feletteseim akik elvárnak dolgokat, nekem sincs sok időm, de beosztom, ezért fizetnek.

Legutóbb egy bácsira kellett vigyáznia minimálbérért napi 10 órában, csak ott lenni esetleg beszélgetni, lebontva (délelőtt valamennyi, délután és este is) majd besokalt hogy néha késett a fia és 1 órát várt. Az elején pedig mondta hogy persze nagyon szívesen vasal stb. és most háborog hogy ezért ő nem kap +pénzt és nincs ideje...

Na most nekem megy a panaszkodás folyton (a férjemnek már nem mer, mert ő kiosztja, szóltam neki, de letagadta hogy panaszkodott volna nekem), ha találkozunk, felhív ezért stb...Most kitalálta hogy kimegy külföldre, ott félmilliót megkeresne közvetítővel (van férje!!) és hogy ott milyen jó az élet stb. Nem érti hogy ez nem ennyire könnyű (se szakképesítés, se gyakorlat, se semmilyen nyelv).

Ti mit mondanátok neki? Van remény hogy megérti?