Meddig leszünk együtt ha az egész család nem kedvel engem? Esélyt sem adnak, hogy megismerjenek.

Addig lesztek együtt míg szeretitek, becsülitek egymást és kitartotok a bajban.

Mi 2 évig távkapcsolatban voltunk a most már férjemmel, tiltották tőlem ( helyesbítek, tiltotta tőlem anyósom, mert hogy elveszem tőle bla bla...), mindent megtett, hogy ne tudjunk találkozni és rámenjen az egész kapcsolatunk és most 8 évvel később a saját kezűleg felépített házunkból írom ezt neked 1 éve házason...szóval mint írtam, addig lesztek együtt amíg a párod szeret és ha a szülei ellened beszélnek ok nélkül akkor ezt látja és nem fordul ellened. Minden rajta múlik, ha ő biztos pont akkor a szülő lehet bármilyen, csak arra vigyázzatok , hogy az ebből keletkező feszkót ne egymáson töltsétek ki

Hasonló helyzetben vagyok, én (24) párom (22). 2 éve járunk, azóta 4x láttam az anyósjelöltet, ebből 2 spontán találkozás volt az utcán. Sosem hívtak meg, egyszer szilveszterkor voltam náluk, amikor ők is ott voltak, egyszer meg, mikor a barátom végzett a sulival. nem is tudtam, mert a barátom csak annyit mondott, hogy meg vagyok hívva (és egyedül ő hívott meg, ez a 2 alkalom volt, mikor összekaptam vele kicsit). A többi esetben mindig akkor hívott meg, ha nem voltak ott - ugyanazért, amiért téged a barátod.

Az anyukája barátságos. de mindenkivel, mert emberekkel dolgozik, szóval nem tudom, ez most nekem szól, vagy a szokásos kötelező álca. Ő úgy-ahogy elfogad, még ha mást is képzelt el a barátomnak, de a barátom rendszeresen meséli, hogy örökké az óvszer-témán pörög (fél, hogy majd teherbe esek :D - nem tervezem, és gyógyszert is szedek, de hát ha ő ezt akarja hinni, én már nem küzdök ellene). Az apja nagyon fura. Mindkét alkalommal 2 kemény perc alatt egészben bekapta az ebédjét amikor ott voltam és felállt, elmenekült az asztaltól, magára zárta a szobáját. Állítólag a bátty barátnőjét nagyon csípte, azzal órákat elbeszélgetett (ő egy elég nagyszájú, trágár lány). Rólam azt tartották/tartják, hogy buta cicababa vagyok (eredeti szőke és kreol bőrű) aki játszik a fiúkkal, mert a bátty akart kezdetben járni velem (mert pár srác a környéken) és én mindet elutasítottam és a fiatalabb testvérrel jártam. persze minden K-nak elmondtak (úgy, hogy senkivel nem feküdtem le és rögtön megmondtam bolondítás nélkül a fiúknak, hogy nem - más kérdés az már, ha ők elsőre nem akarták elhinni).

1 barátom volt előtte fél évig, átvágott a palánkon és lelépett mással. Tehát erről végképp nem tehettem és nem is hiszem, hogy ettől feslett lennék (mindez 18 évesen, tehát nem is az, hogy 14 éves-buliban-teszem-veszem magam - valaki lettem volna).

Szóval én megértelek. Nem nagyon tudsz mit tenni, előítéletek mindig voltak, vannak, lesznek. Ők is emberek, de te és a párod majd úgyis külön utakon jártok tőlük. Nálunk is, már szokják a helyzetet, hiszen 2 év eltelt. Anyuék is fenntartásosak voltak kezdetben, ők fél év után enyhültek, hozzám bármikor jöhet a barátom. Anyóséknak még 2 évet tippelek, addigra talán apuci sem menekül el, hanem a köszönésen kívül is hozzám szól.

A legjobb politika, ha mosolyogva köszönsz nekik és a lehető legkevesebb időt töltöd velük.