Mit tegyek szerintetek? Ti is így éreznétek? Vagy túlreagálom? :S

Szerintem addig, míg más házában laktok bírd ki úgy ahogy van.

Ha nagyobb lesz a baba, visszamész dolgozni és akkor el tudtok majd költözni.

Amúgy nem is értem. Mi az hogy magánélet? Olvasni, gépezni így is tudsz, hogy bent van az anyós. Vagy mit szeretnél csinálni amiben megakadályoz? Csöndben ülni a szobában? Akkor mond meg anyósnak mikor bejön, hogy vigyázzon rá egy fél órát. Vagy menj el sétálni vele és máris egyedül vagy.

A családi együttélésben alapvető, hogy tiszteljük egymás magánszféráját. Ha a 12 éves gyerek - az összes válaszadó helyeslésével, nem egy ilyen kérdést láttam már itt - elvárhatja, hogy az anyja kopogjon, mielőtt bemegy a szobájába, akkor a kérdező is elvárhatja ugyanezt az anyóstól a FÉRJE szobájában, amelybe egyébként a férj nem kevés pénzt beletett, tehát nemcsak "gyerekjogon" lakik ott.

Kérdező, beszélhetsz a férjeddel is, anyósodnak pedig, ha bemegy hozzátok, mondd kedvesen, de határozottan, hogy x idő múlva ki fogsz menni hozzá beszélgetni vagy segíteni, bocsásson meg, most dolgod/elintézendőd van. Légy következetes, szokjon hozzá, hogy beszélgetés, akármi a szobátokon KÍVÜL van. Persze segíts be a házimunkába, és tényleg menj ki hozzá, amikorra ígéred.

"Te 1 nap alatt eltudtad volna dönteni hogy elveteted-e a babát vagy sem?!?"

Nem hiszem, hogy csak 1 napod volt eldönteni.

Olyanról gondolom nem hallottál még, hogy valaki gyerek mellett tanul, vagy halaszt 1 félévet.

Ha meg nem akartál gyereket, védekezni kellett volna, esetleg elvetetni. Én nem szülnék a semmire, anyósék nyakára. De ha már megtetted, legalább ne panaszkodj miatta. Egyébként te mennyivel járulsz hozzá a lakhatáshoz? A rezsibe beleadsz? Vagy a kajába?