Szerintetek miert olyan elitelendo ez?

Igen 30-as, de ha az érintettek úgy beszélték meg, hogy ne menjenek el máshová lakni, akkor abban sincs elítélendő dolog szerintem, mert nekik úgy jó, de sokan ezt is elítélik.

Miért olyan nehéz elképzelni , hogy vannak akik tudnak teljesen normálisan együtt élni minden hátsó szándék nélkül és nem az az első, hogy minden az övék legyen stb?...mint írtam, nem azokról beszélek akik odapottyantottak egy gyereket spontán, minden előzmény nélkül mondván anyuci úgyis segít...hanem azokról akik 1 házban élnek , mert így beszélték meg, mégis le vannak nézve.

Mert pl. anyum most ott lakik nagymamámnál,sose lakott máshol ,engem is ott neveltek fel,most öcsémet is ,de itt biztos le lenne nézve, hogy nah 40 éves nő , tuti biztos a nagyi neveli a gyereket stb...pedig mennyi mindent kaptam gyerekként,( nem tárgyra gondolok, hanem főként élményre) mert nem kellett hitelt fizetni meg minden feleződik és mamámnak se volt soha plusz gondja velem , mert attól, hogy valaki a szüleinél lakik és még értelmes is,nem feltétlen passzolja le a gyerekét.

Csak mint írtam, azt itt nem fogja olvasni senki és hallani se fog róla , mert ezzel nincs probléma.

Nézd, valamikor rég, amikor egy nagy házban együttélt több generáció, megvolt annak a protokollja.

Általában a nagypapa vagy nagymama volt a család feje, ő fektette le a szabályokat, és a többiek alkalmazkodtak. Nem voltak konfliktusok, mert nem is lehettek, mert a család nem minden tagja volt döntőképes.

Illetve dehogynem voltak...csak nem a felszínen, ami bomlasztotta ezt a fajta életmódot...ezért is bukott meg.

A világ az invidualizmus irányába fejlődött...egy idő után a gyerekek szembeszálltak a szülőkkel, nem voltak hajlandók azt feleségül/férjül venni, akit a család kiválasztott...sem azt tanulni, dolgozni, amit a család jónak látott.

Ezért elköltöztek otthonról, és megpróbálták a saját életüket élni....így kezdődött.

Nézd, én nagymama vagyok...többszáz kilométerre élek a gyerekemtől, unokámtól...évente háromszor utazok hozzájuk 1-1 hónapra...saját szobám, fürdőm van, amikor ott vagyok.

Imádom őket, de megvesznék, ha állandóan velük kellene élnem. Más az életritmusuk, más az életfelfogásuk. Alig várom, hogy ott legyek, és néhány hét után alig várom, hogy hazamenjek.

Szerintem az ilyen együttélésekkel nem az a tény a gond, hogy együtt élnek, hanem, hogy rosszul csinálják, nincsenek lefektetve a szabályok, illetve nincsenek meg a feltételek.

Egy pozitív példaként említem a mi sztorinkat: nálunk egy házon belül két lakás van, egy átlagos kerttel, kb. úgy kell elképzelni, mint egy ikerházat, csak nem kimondottan az :) Mikor diplomáztam, és szóba került, hogy akkor összeköltöznék a párommal, anyám felvetette, hogy nekünk adja a másik lakást, költözzünk be oda. Hozzá kell tenni, teljesen különálló lakásról van szó, külön mérőórákkal, ami alapján a saját rezsinket fizetjük, szóval semmiféle anyagi közösség nincs. Ennek ellenére kicsit vegyesen fogadtuk a dolgot, mert mi is úgy gondoltuk, hogy mindenkinek jobb külön, féltünk, hogy nagyon bele fognak szólni az életünkbe stb. Végül úgy döntöttünk, hogy próbáljuk meg a dolgot, ha nem megy, max elmegyünk albérletbe (anyagilag megtehettük volna, de nagyon jó helyen van a házunk, a települést is szeretjük, anyám meg a lakbértől eltekintett, így olcsóbb volt).

Leültünk, megbeszéltük a szabályokat: külön háztartás, nem anyuéknál eszünk-iszunk, fizetjük a rezsinket, teljesen függetlenül élünk anyagilag, a kerti munkákat megosztjuk, természetesen ha bármiben kell segítség, segítünk. Cserébe úgy vagyunk kezelve, mint szomszédok, nincs belepofázás semmibe, felnőttek vagyunk, úgy élünk, ahogy akarunk, azt csinálunk amit akarunk. Anyám azt is hozzátette még, hogy a lakással szintén azt csinálunk, amit akarunk, a kedvünk szerint alakíthatjuk, de persze a mi pénzünkön.

Nos, nekünk ez 4 éve tökéletesen működik, úgy élünk egymás mellett, mint a szomszédok, nem egymás nyakán, nem anyagi függőségben. Mindenki a saját dolgait finanszírozza, fizeti, nincs kölcsönkéregetés, semmi közösködés anyagilag. Lakbért ugyan nem fizetünk, de a lakást már nagyon szépen felújítottuk (a saját pénzünkön természetesen). Úgy tervezzük, hogy nem is költözünk el, mert tényleg normális a viszony, a lakás mérete tökéletes, a környék is az, ezzel a szüleim is egyetértenek, jó így nekik is. Várjuk az első babánkat épp, nem az ő nyakukra, mi fizetünk/veszünk meg mindent, mi csináltuk meg a gyerekszobát. Még egyet tervezünk, a szüleim ezzel is tisztában vannak, támogatják a dolgot, mondjuk ők nagyon örülnek neki, nemhogy nem teherként gondolnak az unokákra, hanem boldogok, hogy mindennap láthatják majd őket.

Azért írtam az elején, hogy nem mindenhol adottak a feltételek, mert ezt szerintem így lehet csinálni, úgy viszont nem, hogy a gyerekszobámba költöztetem a pasimat, hozzámegyek, csinálunk 1-2 gyereket és egy szobában élünk a nagyszülők házában családostul. Hogy teljesen tiszta legyen a dolog, nem árt a külön lakrész, konyhával, fürdővel, mindennel, külön mérőórákkal, külön bejárattal, külön háztartással és anyagilag teljes elhatárolódás egymástól. Így kb. olyan, mintha egy társasházban élő szomszédokról lenne szó, és nincs balhé a pénzen, hogy zavarjuk egymást, nincs ki tart el kit, kinek mennyivel kéne hozzájárulni a kajához, rezsihez stb.

Az a baj, hogy a legtöbb esetben másképpen enm is tudnanak gyereket válllni...tehát élősködnek.. Mert ha tudnának,mtehát ha beüt a krach akkor egyedül is boldogulnak, és csak azért lakik minden fel együtt, mert így akarják abban nincsen semmi.

De ez kb az esetek 5 %-ában igaz.

Aki nem tudja csak szülővel bevállalni a gyereket, az ne tegye.

Persze megint más,mhogy pl a szüleimnek van egy külön bejáratú emelet.. Ott pl nem mondanám,mhogy együtt élnek, csak egy társasházban, nem egy háztartásban..

/tesóm lakik ott egyedül, mindent fizet maga után/

Tehát itt általában azzal van baj,nhogy mindenben rázsorulnak a szülőkre, és kihasználják ezt.. Aztán ha van valami konfliktus, akkor ott a kényszerhelyzet, pedig normál esetben ilyenkor fognák magukat és szétköltöznek...és nem hagyják elmérgesedni a helyzetet, mégsem megy,mmert a szülői támogatásra (pl nem kell lakbért fizetni) számítva vállalták be a gyereket