Szerintetek miert olyan elitelendo ez?

Egyrész tte kevered az élősködést az együttéléssel.

Másrészt bárki bármit mond, nem egészséges együtt élni hosszabb távon 3 generációnak, soha nem lesz meg a szülőknek az a fokú egyedülléte, amikor csak ketten vannak + a gyerek(ek). nyilván nem azt mondom, hogy menjenek akkor éhbérből nyorogni egy lyukba, de tízmilliók nevelték fel boldogsában, jólétben a gyereket anélkül, hogy a nagyszülők szájában lettek volna, ergó messze nem lehetetlen

Mellesleg az a verzió gondolom eszedbe se jutott, hogy az anyós meg pl. lehet örül a társaságnak, de az állandó bébiszttelés meg teher neki, amit meg a végén a gyereken vezet le.

szerintem nem is az a gond h esetleg egy háztartásban él a 3 generáció

hanem az ha nem tudnak együtt élni

ha nem tartják tiszteletben a másik életterét és döntéseit

ha ez megvan akkor szerintem mindegyik félnek a javára válhat a dolog

fontos a szabályok félállítása és betartása minden részvevőnek

anyagi szempontból sok előnye van/lehet ... de ezt szerintem nem kell részletezni

Soha nem tennék ilyet. Vallom, hogy a felnőttség arról szól, hogy megállunk a saját lábunkon. Igen, nehéz, sokszor áldozatokkal jár, de ez a családalapítás alapvető feltétele. Az, hogy anyagi felelősséget IS tudjak vállalni a saját gyerekemért.

A privát szférában is hiszek, mindkét fél részéről.

"Mi abban olyan rettenetes ha valamelyikuk szuleivel elnek egy nagy hazban ,megosztjak a koltsegeket ,az anyos - apos pedig segit a gyerekek neveleseben ,hogy a fiatalok dolgozhassanak s majd forduljon a helyzet ,es ok lehessenek a nagyszulok tamaszai"

Aztán várják szép lassan, hogy az öregek "elmenjenek" örökre, aztán örököltek egy házat.. Nahát.. semmi felelősség, semmi hitel, nem kellett megküzdeni semmiért. Hát ... vannak akik így szeretnek élni...

Oké, akkor most képzeld azt, hogy te vagy a nagyszülő. 20 évig nevelted a gyerekedet, mindig ő volt az első, hozzá alkalmazkodtál, lemondtál sok mindenről, csak hogy neki jobb legyen, stb...te választottad, eddig rendben is van. De mindenki, aki belevág a gyerekvállalásba, tudja, hogy normál esetben 20 évig neveli, együtt laknak-kábé 20 év- és aztán szépen kirepül a fióka, néha visszajön, meglátogat, akár vendégségbe is marad, elhozza az unokákat, akár 1-3 hétre még vigyáz is rá a nagyszülő....így képzeli mindenki.

Aztán a gyerek máshogy gondolja. Azt gondolja, maradok szülőknél, mert ez mennyire jó nekik is, segítek lenyírni a füvet, és annyit unokázhat, amennyit akar...ugye milyen jó....? Aha...a frászt. Gondoljon csak bele mindeki abba, milyen jó volt, mikor együtt lakott már a párjával, de még nem volt gyerek. Meztelenkedhettél az egész lakásban, éjjel 11-kor támadást indítottál a hűtő ellen, hangos bulikat rendezhettél. De most a gyerek kitalálta, hogy ezt a szabadságot a felnevelése után elveszi tőlem, csak mert neki így kényelmes. Én nem mennék bele, akármennyire is előre láthatólag működne a dolog, biztos, hogy nem 100%-osan. Mikor azt mondom, hogy a szülők nyakára szülnek a fiatalok gyereket, akkor főleg ezt értem alatta. Igenis 20 év után jár nekik a szabadság.

Abszolúte nem jár előnyökkel anyukák és apukák részéről a dolog normális esetben. Önszántából garantálom, hogy senki nem megy bele, hogy odaköltöztesse a gyerekét és annak a párját. Még a saját gyerekem csak-csak oké, de-nekem lányaim vannak-egy vadidegen-bizonyos szempontból-emberrel lakjak...hát az kizárt.

Én annak idején a saját lábamra álltam, megtehettem volna én is, hogy megkérem szüleimet, had maradjak otthon, de velük se és magammal se akartam kiszúrni.

Az otthon maradással csak és kizárólag a fiatal pár nyer-ha különösebb oka nincs az otthon maradásnak.

Tessék felelősségteljes felnőtté válni és a saját lábára állni mindenkinek, ha nincs semmilyen okuk arra, hogy ne így tegyenek-anyagi, egészségi okokra gondolok itt, vagy egyébb összeegyeztethetetlen dolgokra gondolok.

Azért sokan könnyen írják, hogy jobb ha tettél le az asztalra, saját erő stb.

Hát nem nevezném sikernek, főleg nem biztonságnak azt, ha valakiknek van háza, de van rajta 20 évnyi hitel meg jó pár felújítandó dolog, mert 80%-ban így lesz "saját" otthonuk az embereknek ...

De ez az én véleményem, sokan engem is megszólnak ha új emberekkel beszélgetek, mert számukra érthetetlen és majd úgyis balul végződik az , hogy 17 éves korunk óta együtt vagyunk a most már férjemmel és most 25 évesen álltunk úgy anyagilag, hogy felhúztunk saját kezűleg egy családi házat DE közvetlen kertszomszédban vagyunk az én nagyszüleimmel teljesen leválasztva. Mert másképp nem lehetett megoldani, hogy házunk legyen, de hitelünk ne.

Jól kijövünk, a nevünkön van minden, ha probléma van megbeszéljük.

Semmi gond nincs azzal sem szerintem , ha valaki együtt lakik a másik szüleivel, HA megvan hozzá a kellő agyi szint, mert ha az nincs meg ,akkor teljes felelőtlenség az egész és szerintem az utóbbit ítélik el inkább, ahol szülnek a szülőhöz aztán panaszkodnak. Rengeteg helyen nincs ebből semmi gond, csak azt itt nem fogjátok olvasni , mert mi lenne a kérdés? Miért baj az, hogy mi jól kijövünk anyósomékkal? :D Jönne a válasz, hogy mi van miért kell itt felvágni?

Nah, ennyi.