Szerintetek miert olyan elitelendo ez?

Hát én pld. nem nézem le az ilyen fiatalokat (meg senkit, mindenki úgy él ahogy akar), de a véleményem megvan...

Sokkal jobb érzés, ha már tettél le az asztalra, bizonyítottál.. saját erődből. Annyira jó egy olyan otthonban nyugovóra térni, amiről tudod, hogy a tiéd! Azt csinálsz vele/benne, amit akarsz...

Miért ne lehetne kimenni 1-2 ezer km-re? :) Kitágul a világ, megtanulsz egy nyelvet, két lábbal fogsz a földön állni.

Mi kimentünk. 7 évig gyűjtögettünk kint.. aztán vettünk fel még itthon minimális hitelt.. és van saját otthonunk. Igaz, ezért 30 fölött lettünk szülők. De ha újra kezdeném, megint így csinálnám, és nem anyáméknál laknánk... Egyébként nem tudom ki hogy van vele, de az én szüleim már nyugdíjasok, szeretnek nyugiban lenni, pihenni, és nem hiszem hogy az én két gyerekem zsivalygására vágynának nap mint nap, éveken keresztül. De hát kinek a pap, kinek a paplan...

Nem elítélendő, egyáltalán nem.

Régen bevett szokás volt a több generációs háztartás, csak az urbanizációs folyamatok hozták ezt, hogy ma mindenki távolodni igyekszik, ami viszont sokkal több hosszútávú szociális és gazdasági problémát rejt magában, mint hinnék.

Talán sokan azért ítélik el, mert nincsenek jóban a saját familiájukkal, és nyilván nem tudják, milyen jó is az, amikor nem utálat van, hanem normális együttműködés.

Amit itt előttem írt valaki, hogy "ingyen babysitter,házicseléd" - ez alapesetben elég durva megbélyegzést jelent, de az is lehet, hogy van aki pofátlanul kihasználja a többgenerációs együttélés aspektusait.

Tehát elítélni mindenképp hiba, mert az adott személyek és környezet függvényében lehetne bármilyen szituációról ítéletet mondani.

ez függ az adott helyzettől, de én nem tekintem önállónak/felnőttnek azt, aki így képzeli el felnevelni a gyermekét.(szóval akár évtizedekig is megelégszik a helyzettel)

szerintem ahol 2 kereső felnőtt ember van, ott meg lehetne már oldani a különköltözést. ha otthon lakik a pár, mert spórolnak a lakásra, azt meg tudom érteni 100%ig, hiszen tényleg könnyebb úgy spórolni, hogy nem kell a lakhatásra költeni csak a nagyon szükségesekre.

és ha mondjuk már 150 ezret félre tudna rakni havonta a pár.akkor kb 3 év után már telne egy 5 milliós lakásra.

és szerintem minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke képes legyen saját lakást venni, és ne albérletbe szüljön, és ott lakjon 50 évig.

ezért én ilyen esetben egyet értek az otthon lakó fiatalokkal, ha tényleg erősen spórolnak.

de amikor anyóséknál laknak, és teljesen megelégszenek a helyzettel, tehát van aki főz/takarít/fizeti a rezsit.. és eszükben sincsen különmenni.. na azt tényleg gáz.

mert hiába rendesek a szülők, szerintem ők is vágynának a magányra már, hogy kirepüljön a 20-25 éves csemete és hogy ne ők tartsák el a kereső párjával együtt.

arról nem is beszélve, hogy a szülők már keresztül mentek a gyerekvállaláson, nem kéne azzal terhelni őket, hogy odaszülünk és várjuk hogy bébicsőszködjön /nevelje az unokát.

szerintem a nagyszülőknek a dolga az lenne, hogy kényeztesse az unokákat, vigyázzon rá ha szükséges, örömét lelje benne.

de ehhez nem tartozik az, hogy minden éjszaka hallja a gyereksírást és menjen ki segíteni... mert egyszerűen nem az ő gyereke, nem ő vállalta. akkor miért ő vigye a nehezebb részét a dolognak?

szóval szerintem tényleg függ a körülménytől.. de én úgy gondolom, hogy ha semmi jövőképe nincsen az otthon lakó párnak, csak elvannak, nem akarnak különmenni.. az tényleg gáz, és nem tudom elképzelni hogy a szülők tényleg szívből örülnek , hogy ennyire önállótlanok..