Rosszindulatú anyós készülőben?

Én abban nem látok igazán rosszindulatot, hogy elhúzódott a vásárlás és hogy munkát adott a barátodnak ezért várnod kellett rá (hacsak nem valami halaszthatatlan programotok volt)

Az viszont tényleg kellemetlen, hogy az anyukája fél egyedül otthon, nem akar egyedül maradni annyi időre sem, ameddig találkoztok. Gondolom, nem magatehetetlen. Azért ilyenkor kicsit elgondolkoznék, mi lesz, ha összeköltözésre kerül a sor?

- berontás - nem számít, hogy TE minek gondolod, Ő NEM tartja bnkóságnak, és mivel OTTHON van, szíve-joga kopogás nélkül benyitni.

Barátom anyukája sem kopog, hanem benyit, és?! Nem kell szeretkezni, szpni-nyalni, míg el nem aludt, és le van a gond.

Mivel én ott csak vendég vagyok, nem gondolom, hogy bele kellene szólnom az ő szokásaikba.

Nálunk psze kopogtunk, náluk nem, mégsem verem ki a palávert, hanem elfogadom.

A bevásárlás nem feltétlenül rosszindulat, vannak ilyen emberek. Az én anyám is ilyen, eltervezi hogy egy helyre megyünk, de közben kitalálja, hogy "jaj, de még csak ide menjünk be" és elhúzódik a dolog 1 napig.

Ez a munka is ilyen, hogy mielőtt indulnék valahova kitalálja, hogy rakjam még rendbe a szobám (csak én vagyok olyan karakán hogy leállítom hogy bocs, de ráér - a pasid meg behódol). A benyitás meg... első kapcsolatomnál megvolt. Mert anyuka nem akarta elhinni hogy a kicsi fia felnőtt. Csak ölelkeztünk ruhában ugyan, de többé nem nyitott be. Mások is mondták ezt 1. csajnál/pasinál... hogy a szülő még nem gondol Olyanra. Ez még nem rosszindulat, vagy nem lehet konkrétan kijelenteni ennyiből. Az a rosszindulat, amit én anyósjelöltem csinált: vitt a barátom az általam sütött sütiből és amíg kiment, az anyósjelölt majdnem kivágta a kukába "mi ez a sz*r" felkiáltással. Megjegyzem ha mást nem is, de sütni azért jól tudok... meg amikor közösen csináltunk mézeskalácsot és kérdés és kóstolás nélkül elvitte az egészet a munkahelyére a kollégáinak... ez már inkább rosszindulat.

Bocs az offért, de többen írtátok, hogy az teljesen normális, ha az anya az otthonában kopogás nélkül benyit a fia szobájába.

Tényleg? Ne vicceljetek már, ez nem normális!

Már egy kamaszgyerekhez sem megyek be kopogás nélkül, hát még egy felnőtthöz, akárkié a ház, és akárkije is vagyok.