Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Nem túlzás ez egy anyósjelölttől?

Nem túlzás ez egy anyósjelölttől?

Figyelt kérdés
23 éves nő vagyok, párom 24, egyke. Elég sokat próbálkoztak párom szülei, mire sikerült a drágám, lehet ezért is van túlféltve. Az anyukája mai napig rászól, hogy vegyen fel még egy pulcsit, mert megfázik, holott párom nem fázik, neki úgy kellemes, de ő leáll vitázni, persze párom nem hagyja magát és már kész is a veszekedés. Jelenleg együtt élnek, mi már tervezzük pár hónap múlva az összeköltözést. Párom sokszor nehezen viseli az anyja kirohanásait, visszaszól, kiabálnak, orditoznak egymással és ezt mind előttem és rendszeresen. Én már ezt nem birom hallgatni, nagyon rossz érzés, ha azt szidják, akit szeretsz, na meg rossz az is, hogy látom páromat üvölteni az anyjára. Megmondtam neki, hogy szerintem ez nem egészséges és hogy meg fog nagyon romlani a kapcsolatuk, ha nem tesznek valamit. Megjegyeztem azt is, hogy igy nem valami szivesen járok hozzájuk, mert állandó program a kiabálás, nekem ez nagyon kellemetlen és zavaró, hisz rányomja az egész napunkra a hangulatát a vita. Párom erre azt mondta, hogy jó dolog, hogy ezt elmondtam neki, majd finoman beadagolta az anyukájának, hátha elgondolkodik ezen. A végére rosszul jöttem ki a dologból. Az anyósjelölt azt reagálta, hogy az ő házába akkor kiabál amikor akar, ne szóljak bele, nem én dolgom. Viszont kihangsúlyozta páromnak, hogy nagyon szeret engem, szinte már családtagként. Ezután már a párom is neki adott igazat és azzal jött, hogy ezek a kiabálások nem olyan komolyak, nekem kell alkalmazkodnom hozzájuk, fogadjam el ezt és kész. Mondtam neki rendben, bár a mi családunkban a folyamatos üvöltözés nem járja, de majd kibirom valahogy. Viszont akkor páromnak sem kéne úgy előadnia a dolgokat, ahogy eddig pl. már kb sirva, idegesen mondta nemrég, hogy nem bir ott tovább lakni, mindig ő a rossz, az anyukája folyton kiabál vele, semmi sem jó, amit a házban csinál stb. Nekem ebből em az jön le, hogy ez csak egy laza probléma. Nemrég párom meg akarta lepni egy ebéddel az anyukáját, erre csak lecseszést kapott, hogy miért főzött, miért nem jó a leves, koszos a konyha, holott elmosogatott, felsepert. Nagyon furcsállottam ezt, majd javasoltam páromnak, hogy kérdezze meg, mi baja, beszéljék meg. Párom szerint régen tök más személyiség volt az anyukája, sokat nevetett, kedves volt, nem ilyen morgós. Szerinte a változókor lehet az oka, a hormonok. Ez lehetséges? 48 éves, szerintem még ehhez fiatal. Kiderült, hogy az böki a csőrét, hogy eddig a párom nem mosogatott soha (tényleg nem, utálta), nem főzött soha önállóan, most viszont mióta velem van elkezdett házimunkát végezni. Én megmondtam neki, hogy nem leszek olyan nő, aki csak robotol a házban EGYEDÜL, közös a munka és én elvárom a páromtól is, hogy besegitsen ebben-abban. Ha nem is mosogatásban (azt majd megcsinálom én) akkor másban segitsen, hisz igy korrekt, ha mindketten majd dolgozunk. Párom mondta is, hogy persze, ő majd segit, bár főzni nem tud, de szeretne pár fogást megtanulni, szeret meglepetéseket okozni. Okozott is, hisz az utált tevékenységet kedvességképp néha már elvégzi. Tegnap párom leült az anyukájával megebszélni a dolgokat. Kinyögte tegnap, hogy az anyja féltékeny rám, mert miattam olyan dolgokat is megtesz, amiket eddig nem vagy érte nem tett meg. Nem értem ez miért probléma, hisz ebben az esetben pont az anyukájának főzött, mosogatott, nem pedig nekem, még sem volt jó. Elvileg már megbeszélték ezt, igérte hogy nem lesz többet ez probléma, de hogy őszinte legyek én ebben nem hiszej. Valami azt súgja, hogy anyós nem nagyon akarja elengedni a fiát és ha neki nem is mondja fúr rám, mert nem olyan vagyok, hogy lesem a fia kivánságait és kinyalom a fenekét, főzöm minden nap a menüket, hanem úgy gondolom, hogy egy társ/feleség nem cseléd, egy férfi is megfoghatja a fakanalat, segithet. Ez neki túl modern gondolkodás és szerintem neki ez is lehet a baja, hogy az Ő férje neki nem segit pl. főzni, takaritani, a fia viszont nekem majd fog. Szerintetek ez a féltékenykedés elmúlik vagy vagy rosszabbodni fog ?
2015. máj. 9. 17:55
1 2
 1/11 anonim válasza:
35%
Ne haragudj, de ha éjjel nem tudok aludni, akkor majd neki állok elolvasni. Miért nem lehet tömören leírni, hogy mit akarsz?
2015. máj. 9. 18:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
66%
Előző annyi a lényeg, hogy az anyósjelölt nem szeretné ha a pici fia besegítene majd a háztartásba. Meg féltékeny rá. Ha jól értelmezem a problémát.
2015. máj. 9. 18:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
Valahol a felénél meguntam, de mindegy. Ne mássz ebbe bele, az ő dolguk, nekik kell lerendezni egymás közt. Ha te elkezdesz bekavarni, csak rosszabb lesz. Ha úgyis összeköltöztök akkor meg nem mindegy? Majd ritkán jártok hozzájuk.
2015. máj. 9. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
86%

Túlzás vagy sem, te is kifogtál egy tipikus fiús anyukát, ez van.

Költözzetek össze minél előbb, lehetőleg ne anyós közelében, és onnantól rohadtul legyen a magánügyetek, hogy ki mennyit dolgozik, hogyan osztjátok meg a házimunkát stb.

A párod se beszélje ezeket meg anyucival, mert nem az ő dolga. Ha ezeket nem tartjátok be, akkor magatokra vessetek, az ilyen típusú anyós ha minimális teret is kap, már fekszik is be közétek az ágyba...

2015. máj. 9. 18:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
90%

Hú, te aztán bőbeszédű vagy.

A lényeg az, hogy a párod anyja tipikus anyós lesz a szó pejoratív értelmében.

Semmi értelme rájuk szólni, nincs is jogod hozzá.

A párod nem sokáig fog házias maradni, ez csak a beetetés időszaka.

Maradj ki a párod- anyja konfliktusokból, jól nem jössz ki belőle.

2015. máj. 9. 18:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:
17%
Szerintem egyik fél sem jobb a másiknál, ami nem meglepő, mert tökéletes ember nincs, viszont ti hárman egy rakáson képesek vagyok hatványozni egymás hibáit. A párod lehet, már 24 éves, de korántsem viselkedik felnőttként az anyja mellett. Képes minden apróságon összekapni vele, "felvenni" a beszólásokat, ahelyett, hogy diplomatikusan lerázná magáról a dolgokat. De nem, mert neki győznie kell a szócsatában, hiszen nehogy már az anyja azt gondolja, hogy felette áll. Hogy fajulhat el odáig a dolog, hogy üvölt az anyjával? Teljesen mindegy, milyen válaszokat ad az anyós a "nem fázok, úgyhogy nem veszek fel pulóvert" kijelentésre, ahhoz azért rendesen fel kell egymást hergelni kölcsönösen, hogy ebből üvöltés legyen. Te ott hibázol, hogy az anyósban keresd a hibát, a párodban pedig észre sem veszed. Egyforma vérmérsékletük van, pont ezért nem férnek össze. Az pedig mégis milyen dolog, hogy nem húz ki a bajból, mikor közvetíti a "kérésedet"? Egyáltalán, érett ember miért keveri bele a párját az anyjával való megbeszélésbe? Meg sem kellett volna említenie téged, mikor arról beszélgettek, hogy kevesebb ordítozás is elég lenne, ehelyett úgy lettél beállítva, mintha korlátozni akarnád őket jogaikban a saját házukban. A párod nem meri vállalni a saját véleményét az anyja előtt, mert ahhoz kissé több érettség kellene. Az anyós pont olyan, mint egy átlagos anyós, a féltékenység mindig ott van, amiért az ő fia számára már másik nő a legfontosabb, de ezt azért a legtöbben tudják kezelni. Az is természetes, hogy rosszul esik neki, hogy a párod eddig kiszolgáltatta magát (ami 24 évesen furcsa), és csak a másik nő kedvéért ébredt fel benne az igény, hogy talán ilyen módon is örömet lehet okozni annak, akit szeret az ember. Ezen túl fog jutni, nem feltétlen azt jelenti, hogy cselédet akar belőled csinálni. Egyszerűen a fia a te kedvedért hajlandó javulni, az ő kedvéért pedig nem tette, holott ő egész életében a fiáért dolgozott. Háttérbe szorulva érzi magát, ami tök normális dolog, mert neki is át kell mennie a fiáról való leválás folyamatán, 24 év megszokását nem lehet egyik napról a másikra levetkőzni. Ha veled normális marad a kapcsolata, akkor ez a féltékenység el fog múlni, csak ne a vetélytársa legyél, hanem a menye. 48 évesen egyébként lehet változókor, és mindez összeadva azzal, hogy egyetlen gyereke is felnőtt, ő pedig egyedül marad az elkényelmesedett férjével, elég ok rá, hogy morgós legyen. Kell egy kis idő, hogy átalakítsa az életét ő is az új helyzetnek megfelelően. Mindent összevetve szerintem mindhármótoknak több türelemre lenne szüksége a másikkal szemben. Ha ti a pároddal így álltok hozzá, ő is javulni fog, dühöngéssel és állandó lázadással viszont csak rontani fogtok a dolgon. Ha összeköltöztök, a párod is önállóbb lesz, talán jobban fogja kezelni a problémákat. Ez most egy átmeneti időszak, bírjátok ki, és lehetőleg ne mérgesítsétek tovább a helyzetet, nehezebb lesz helyrehozni a jövőben.
2015. máj. 9. 19:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:
91%

Alapvetés: a pasidnak nem dolga "segíteni".

Segítés azt jelenti, hogy a háztartás a te feladatod, s ő, a kedves és jó, leveszi a a válladról néha, a kedve szerint egy-két apróság terhét, s te még hálás is lehetsz neki érte.


Ezúton közlöm veled, hogy ha mindketten dolgoztok, akkor kettőtök dolga, FELESBEN a háztartás. Miért ne mosogathatna?


Nem is értem, ilyen fiatalon ezt a cselédtempót.

2015. máj. 9. 21:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:

A te szempontodból "anyósjelólt" - őt meg a hideg rázza ettől a gondolattól.

Azért is "Az anyukája mai napig rászól, hogy vegyen fel még egy pulcsit"


Jól látod, nagyon nem akarja / képes elengedni a kisfiát, és hát a fiú reakciót olvasva nem vennék én sem mérget arra, hogy az összeköltözésetek meg fog valósulni.

2015. máj. 10. 08:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 anonim ***** válasza:
100%
Tudom, nem a kérdésre válasz, de ugye azzal tisztában vagy, hogy ha az anyjával ilyen a vitakultúrája, akkor idővel veled is ilyen lesz?
2015. máj. 11. 12:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:

Szerintem, ha elviszed a fiát, az rosszabb lesz.


Amúgy a kiabáláshoz annyit tudok hozzátenni, hogy a mi családunk is ilyen, hangosak vagyunk, folyton kiabálunk, a férjem is mondta, hogy nincs oda érte, de most mit csináljak? Ilyenek vagyunk. Biztos itt engem lenéznek, meg primitívnek tartanak, de nekünk ez így működik és rendben van. Régebben mondtam a férjemnek, ha az sok neki, mikor négyen vagyunk, akkor várja meg, mikor összejövünk vagy huszonketten valami családi eseményen...


Szerintem még mindig jobb az kiabálunk egy pulóver miatt, de amúgy szeretjük egymást téma, mint az, mikor csendben körbebámulja egymást a család, és szépen mosolyognak a vacsora alatt, de mindenki tele van évek óta halmozódó ki nem mondott sérelmekkel, sokszor akár hatalmasakkal is, amivel kapcsolatban inkább mindenki úgy tesz, mintha nem is lenne, mert az a legegyszerűbb és akkor nincs baj, meg konfliktus. Nálunk mindenki mindent kimond, ha kell hangosan, később nincs is baj belőle.

2015. máj. 13. 22:25
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!