Tartanátok csak és kizárólag azért keresztelőt, hogy anyósotok ne balhézzon?

Nem értem, az anyós miért akarja, hogy az unoka vallásos legyen, hogyha a saját gyereke sem vallásos és az meg nem zavarja? :D

Amúgy amikor gyerek voltam én ugyanebből az okból lettem megkeresztelve, de aztán soha nem vittek templomba, nem kaptam vallásos nevelést, mivel a szüleim nem voltak vallásosak, csak a nagyszülők. Szóval papíron keresztény vagyok, de a valóságban ateista. :D Hát nem sok értelme volt a keresztelésnek...

Én nem kereszteltetném meg a gyerekemet - ugyanezért. Hiszen ő sem járna templomba utána, akkor meg minek? Majd ha felnő, és úgy dönt, keresztény akar lenni, akkor elmegy egyedül a templomba, beszél a pappal, és csinálja, amit kell... Addig meg minek erőltessem rá, főleg úgy, hogy én sem vagyok hívő?

Egyrészt igazatok van, csak az anyós kedvéért nem.

Másrészt igazából semmi rossz nincs a keresztelőben.

Nagyon fontos, hogy a közhiedelemmel ellentétben ez NEM JELENT VALLÁSVÁLASZTÁST!! Senki se beszél arról, hogy emiatt a gyerek felnőve ne dönthetné el, milyen felekezethez szeretne tartozni. Nincs is joga senkinek helyette dönteni.

Ez igazából annak a megnyilvánulása, hogy egy közösség magába fogadja őt. Nálunk, ahol tízből nyolc ember meg van keresztelve, ennek látszólag nincs jelentősége, de másutt, ahol nincs ilyen arány, ez a közösséghez tartozásnak egy fontos jele.

Viszont!! Ha később ő esetleg egyházi esküvőt szeretne, akkor a kereszteletlenség jelentős hátrány!

Másrészről van ennek egy sajnálatosan elhanyagolt oldala, mégpedig a keresztapaság. Nagyon fontos későbbi kapcsolatokat segít elő a megfelelő keresztszülők kiválasztása. Egy jó keresztszülő páros - már ha tudtok jót választani - segítség az életben. Nekem sajnos az ő részükről nem fontos a dolog, de ismerek olyat, ahol a keresztszülő egész fiatalkorában figyelemmel követte, végigkísérte és segítette a felnövekvő gyermeket.

Emiatt én megfontolnám.