Mit csináljak? Én ezt nem fogom bírni!
Anyósomról van szó. Elég hosszú a történet, lényeg a lényeg, hogy párom szülei most váltak el, após kisemmizte, egyedül maradt, és nem tudja fenntartani a házat, sőt, lehet, hogy el is fogják veszteni, mert annyi adósságuk van. Évek óta könyörgünk neki, hogy lépjen valamit, csináljon valamit, mert hajléktalan lesz és mindent elveszít, nem tett semmit, csak ült a fenekén, és várta, hogy minden magától megoldódik, és csak vette fel az újabb és újabb hiteleket, hiába könyörögtünk, hogy ne. Azt is felajánlottuk, hogyha bajban van, adunk mi kölcsön, aztán majd nekünk törleszti, és akkor nem dupla annyit kell visszafizetnie, de csak ment mégjobban lefelé.
Most eljutott oda, amitől óvtuk. A férjem tegnap mondta, hogy úgy néz ki nincs más megoldás, minthogy anyukája hozzánk költözik, mert különben az utcára kerül. Sosem kedveltük egymást, azt a havi 1 alkalmat, amikor találkoztunk, azt is úgy bírtam ki mosolyogva, hogy ennyit összeszorított foggal is. 3 szobás albérletben élünk, most próbáljuk felépíteni az életünket, van egy 2 éves kisfiúnk.
Én ebbe nem akarok belemenni, és tudom hogy jóban-rosszban, de egyszerűen nem akarom elfogadni, hogy velünk fog élni, lehet, hogy örökre. Férjem próbálja pozitívan beállítani, hogy majd kevesebb lesz a kiadás, mert besegít, lesz ingyen bébiszitter stb., de én nem szeretnék egy olyan emberrel egy fedél alatt egy kis területen élni, akit ki nem állhatok. Elfogadtam, soha semmi konfliktus nem volt, mindig tisztelettudó voltam vele, de ez nekem sok!!! Attól félek, ha mégis ragaszkodik ehhez, az a házasságunk végét jelentheti.
Hozzáteszem: anyukámmal jó a kapcsolatom, de vele sem szívesen élnék együtt. Persze segíteném, ahogy tudnám, de próbálnék más megoldást találni.
A legbosszantóbb, hogy mindig intettk, hogy ez lesz a vége, támogattuk, segítettük, és nem hallgatott ránk, a saját nemtörődömsége miatt jutott ide! Most ezért az én és a családom életem legyen tönkretéve? El sem tudom képzelni, hogy mi lesz így :(
válasza:Nehez kerdes.
Ha biztosan atmeneti idorol lenne szo, akkor nyilvan be kellene fogadnotok, megiscsak a parod edesanyja.
De ez ugy tunik nem atmeneti ido lesz...
válasza:
válasza:Ha nem bírjátok egymást anyósoddal, elhiszem hogy nem akarod hogy nálatok éljen. Én sem voltam jóban az enyémmel, első perctől fogva utált, biztos megőrültem volna, ha egy fedél alatt kell éljek vele.
Viszont szerintem a párod úgysem fogja hagyni, hogy az anyukája hajléktalan legyen. Beszéljétek meg, hogy ez az oda költözés csak átmeneti legyen és ötleteljetek a megoldáson. Vegyétek számba, nincs e más a családban, barátai között, aki esetleg befogadná.
Igen, pontosan ez a durva.
De mégis mondjuk hogy nézzem végig, hogy a gyerekem nagymamája utcára kerül?
El vagyok keseredve :( úgy érzem, ez így is úgyis a házasságunk rovására fog menni. Ha befogadom, azért, ha engedem az utcára kerülni, azért.
Amúgy van testvére, ők az anyósáéknál laknak, tehát az tárgytalan.
válasza: válasza: válasza: válasza:Pontosan tudom mit élsz át, mert én ugyanezt éltem át 18 évvel ezelőtt. Mi vidéken éltünk egy 2 szobás kis házban a kicsi fiammal, férjemmel. Jól elvoltunk. Anyóssal aki nyíltan kijelentette, hogy sosem szeretett olyan 100km-re lakott tőlünk, de a 2-3 havi találkozásoknál nem volt gond. Kölcsönösen nem kedveltük egymást, de a béke kedvéért a találkozások napján mindig kedvesek voltunk egymáshoz. Sosem bántottam, nem veszekedtem vele, mert úgy voltam vele mint te. Ki lehet bírni, hogy 1 napig becsukom a szám, és mosolygok. Viszont anyósoméknál is változások lettek, közben após meghalt, és anyósom is magára maradt. Anyósomnak is menni kellett. A férjemmel úgy döntöttek, hogy anyós hozzánk költözik, hiszen nyugdíjas lett, tud vigyázni a fiamra. El se hiszed hány nap veszekedés, könyörgés, tények felsorolása, majd a férjem által a tények lerombolása következett, de nem tudtam hatni rá. Én is megmondtam a férjemnek, hogy ennek nem lesz jó vége, mert ő fog a 2 nő között őrlődni, amikor mi ketten összekapunk majd valamin..De szerinte nem lesz gond. Végül anyósom hozzánk költözött. Én igyekeztem új lappal indulni. Gondoltam, ha már együtt kell élni, hozzuk ki a legjobbakat magunkból. Kedves voltam, türelmes. De anyósomnak semmi sem volt jó. Ha a főztömet ette, fintorgott, nyafogott, hogy pocsék. Amikor mondtuk, hogy rendben, akkor nyugodtan főzhet ám, ha már nyugdíjas akkor szándékosan olyan ételeket csinált amire én vagy allergiás vagyok, vagy nem szeretem. Beleszólt mindenbe, volt olyan, hogy hozzá sem szóltam, de kötekedett.. A béke amire vágytam már rég nem volt. Eljött az az idő ami miatt óvtam a férjemet. Napi veszekedések, és a férjemnek dönteni kellett ki mellé álljon. Szóljon az anyjának? Akkor megsértődik. Szóljon nekem? akkor én sértődöm meg, hogy miért nem engem támogat. A rosszabbik utat választotta. Anyja mellé állt.Ha jól emlékszem még 2 évig reménykedtem, de kevés sikerrel. Végül én költöztem el a fiammal, később elváltunk.
Anyósom amikor elköltöztem a férjem füle hallatára mondta, hogy "már épp itt volt az ideje"..
Hát ennek már sok éve.
Ha elfogadsz egy tanácsot: HA biztos vagy benne, hogy nem fog működni a kapcsolat az anyóssal akkor inkább ragaszkodj a saját döntésedhez. Nem kell hajléktalannak lennie. Elég ha szobát bérel anyós, de így legalább nem fogja a házasságodat szétzúzni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!