Igy zajlott a bemutatkozas. Mit szoltok?

Azért vannak itt minden oldalról dolgok:

"3 eve vagyunk egyutt a volegenyemmel, megkerte a kezemet ezert idoszerunek erezte, hogy atessunk a megusmerkedesen"

Megejthette volna a lánykérés előtt. 3 év alatt csak lett volna rá alkalom. Így egy kicsit az jön le a vőlegényed részéről a szülei felé, hogy nagy ívben teszek rátok meg a véleményetekre.

"a volegenyem eleg feszult volt uton odafele, es mondta, hogy barmi tortenik ne haragudjak. Neztem egy nagyon mondom oke nem fogok"

Köztetek is jó a kommunikáció, ha 3 év alatt nem sikerült megbeszélni, hogy milyenek a szülei.

"Nyujtottam a kezem, xy vagyok erre a valasz lenezoen xy anyukaja vagyok"

Idősebb nőnek nem nyújtunk kezet. Megvárjuk amíg ő nyújtja a kezét.

"Zellerkremleves, ez a xy(en) specialitasa"

Első találkozásnál nem feltétlen kell sem különlegességet (inkább többen nem szeretik a zellerkrémlevest, mint amennyien szeretik, főleg a vidéki idősebb emberek)

Külön kihangsúlyozni, hogy xy specialitása hangozhet úgy is, hogy "te csak egyszerű parasztos ételeket tudsz főzni, bezzeg xynak a specialitása egy olyan leves, amit te fel sem ismersz.

"Jaja de anya legalabb kostold meg"

Ne! Ezt ne. Felnőtt ember. Had döntse el ő maga, hogy meg akarja-e kóstolni. Vannak dolgok amiket én sem kóstolnék meg, akárki akármennyire kínálgatja.

Nem elég. hogy nem kéri, még fokozzuk a helyzetet az erőszakos "kóstold meg"-ezéssel.

"A desszert madartej volt, elrontani nem lehet"

De lehet. Nincs olyan kaja, amit ne lehetne elrontani. Könnyen lehet, hogy a főétel sem ízlett neki, ezután már nem akarta a kedvenc étele egy változatát megkóstolni.

"Aztan volegenyem probalta rank terelni a szot, kicsit meselni rolam."

Talán kicsit hamarabb kellett volna, nem amikor először találkoztok. 3 év alatt lett volna rá lehetősége és ideje.

"kisfiam gondold meg nem neked valo ez a lany, fozni se tud rendesen, nezd meg hogy oltozik, nem a mi fajtankbol valo"

Nem volt elégedett a menüvel és a főztöd sem ízlett neki. Van ilyen. Én sem szerettem az anyósom főztjét. Ő teljesen másokat és másképp főzött, mint én. Viszont ha jött, igyekeztem úgy és olyanokat főzni, mint ő. Persze ehhez előbb meg kell beszélni a pároddal, hogy mégis mit és hogyan szeretnek a szülei.

Az öltözködéssel meg kicsit túllőhettél a célon. Lehet, ami neked csinos, neki inkább könnyűvérű nőcskés (az r betűs szó fennakadt a szűrőn). Főleg ha vidékiek és idősebbek.

"eleg szanalmas az ilyen gyerekes viselkedes egy ilyen koru norol"

Mint ahogy az is szánalmas, hogy a vőlegényed 3 évig nem bírt bemutatni a szüleinek, sem a szülei természetét elmondani neked.

Én évente egyszer találkoznék velük egy étteremben és annyi, egy estét kibírnék a férjem miatt. Abba nem szólnék bele, hogy a férjem mennyit megy hozzájuk, de én ha lehet kihagynám.

Vitába sose bonyolódj vele, ilyen emberekkel felesleges, nem fogják a fáradtságot venni, hogy meghallgassák az érveid. Jól tetted, hogy nem reagáltál semmit, tényleg nem érdemes, csak magadat idegesítetted volna.

Nagyon is sikerült.

Te keveredsz egy kis ellentmondásba saját magaddal:

"atessunk a megusmerkedesen, amit o halogatott, mondvan, hogy milyen szornyu termeszetuek a szueli."

"Azert nem mutatott be nekik mert a szulok nem akartak(ezt is irtam) mert modellkedtem(tehat kva vagyok)."

De jellemző, hogy ezt az egy részletet tudtad csak megragadni, valószínűleg a többi (is) betalált.

A vőlegényed, akárhogy is ragozod egy nyúlbéla.

Neked szinte semmit nem mond el a szüleiről, téged 3 évig nem mer bemutatni. Ki tudja, otthon is mit mesélt rólad, vagy hogyan.

Ha már látatlanban sem voltál szimpatikus nekik, akkor annak oka van és nem az, hogy mint az ősanya magánál tartaná a fiát, hanem az, hogy a fia által elmondottak alapján már eleve nem voltál szimpatikus nekik. Most vagy nem ismeri a szüleit, hogy mit hogyan adagoljon be nekik, vagy nagyívben tesz a véleményükre és direkt hergelni akarja őket.

Veled meg ugyanúgy ahogy esik úgy puffan stratégiát alkalmaz: nem készít fel, hogy a szülei valójában milyenek, se a természetüket (szornyu termeszetuek, na ez aztán pontos és árnyalt kép), se a szokásaikat, az általuk megszokott viselkedést, öltözködést nem mondja el neked. Ennek következtében túllősz a célon az ebéddel és kivered a biztosítékot az öltözködéseddel. Valószínűleg a sértettséged, ami most is süt belőled iránta, ott is lerítt rólad.

Ahogy te kivesézted az anyósjelölted, ugyanúgy ő is kivesézett magában már ott, abban a pillanatban.

Nem tettél rájuk jó benyomást a fiúk elbeszélése alapján sem és élőben ezt még tetézni is tudtad.

Támadásnak veszed amiket írok, de én már mindkét oldalon voltam, igaz lányos anyukaként.

Nem mindegy, miket és hogyan mesélt rólad a barátod és az sem, hogy te hogy viselkedtél (öltözködést is beleértve)

A vőlegényednek nagyon jól kellett volna tudnia, hogy az anyjának az lesz a véleménye, hogy nem az ő fajtájukból való vagy. De megpróbált figyelmeztetni, hogy túl sok leszel mind a menüvel, mind az öltözködéseddel?

Könnyű az anyóst szidni, van is rá sokszor ok. A te anyósjelölted viselkedése is hagy kívánni valót maga után, de azért magadba is pillants egy kicsit, főleg ha esetleg azt szeretnéd, hogy a vőlegényednek ne kelljen választania kettőtök között.

Úgy látszik mégiscsak van valami alapja az anyós kritikáinak és a 80%-os által írtaknak.

Nemcsak a főzéssel és az öltözködéssel lehet ott a gond, kicsit nagy az egó is.

A fiam a világ legnagyobb riban@át mutatná be nekem, akkor sem viselkednék így.

Nem az anyukájának választ párt az ember, hanem magának.

Ha kedvesen fogadnak, akkor úgy illik viselkedni.

Az ilyen anyósjelöltet ki kellett volna dobni az első pofavágásnál.

Ha nem tud disztingválni, akkor maradjon otthon.

Nem csodálom, hogy a srác nem mesélt a szüleiről.

Aki védi az ilyen viselkedést, az magát minősíti.