Szerintetek is felesleges lenne külön főznöm?

Kéne az indok is!

Miért is szeretné, hogy külön főzz?

-Kímélné az anyját... (anyagilag, fizikailag...)

-Mást enne, nem ízlik a főztje...

"Szerinte az asszonynak főznie kell az urának."

Az "úrnak" meg illik annyi pénz összehozni, hogy ne éljetek anyósékkal.

No most erre azt tudom mondani, hogy olyan embert én nem viselnék el, aki szerint az asszonynak főzni kellene az urának. Rögtön, amit hazahúzza a mamutot, amit elejtett. Egyébként pedig egyenrangú kapcsolatban, ahol mindketten dolgoztok, a házimunkát megosztjátok, és nincs "úr" közöttetek. Főleg, ha a maximum, amit fel tud mutatni, az az anyja lakása. Ha háztartásbeli vagy, akkor sincs urad. Személy szerint én nagyon szívesen kiszolgálom a párom, de ha elvárná, és nem értékelné, nem lenne a párom.

Másrészt: ha már anyósnál laktok, valószínűleg ezer probléma áll előttetek. Minél inkább el tudtok tőle különülni, annál kevesebb fennakadás lesz. Ameddig a szülei látnak el akármilyen mértékben, addig ti gyerekek lesztek a szemükben, és úgy is fognak viszonyulni hozzátok. Ha van rá lehetőség, külön lakrész, külön kassza, külön konyha. Az egymáshoz alkalmazkodásnak rengeteg buktatója van, jobb megelőzni azt, amit meg lehet.

Veszélyes helyzet. Ha a férjed, aki az anyósod fia, azt javasolja, hogy főzz nektek kettőtöknek külön, akkor ezt ő mondja meg a saját anyjának. Nehogy az legyen a látszat, hogy te mint meny, nem vagy elégedett az anyósod főztjével. Várható persze, hogy majd anyósod sejtetni fogja mindenkivel, hogy ez a Te ötleted volt és már a fiát is rá tudtad venni erre, stb. Szóval mindenképpen rajtad fog lecsapódni a dolog kellemetlen része.

Tény, hogy gazdaságosabb a főzés, ha együtt és nem külön. Viszont az is tény, hogy a ti külön családot akartok alkotni, akkor ezt is külön kell kezelni. Az is tény, hogy óhatatlanul felmerül a költségmegosztás, ami szinté nem feszültségmentes. Mi van, ha anyósod belefárad, ha beteg és éppen nincs se ereje, se kedve hozzá? Ki végzi a bevásárlást ?, mert az sem elhanyagolható szempont. Szóval szerintem mindenképpen jobb a tiszta helyzet, amikor egyik fél sincs kiszolgáltatva a másiknak és téged sem érhet majd később az a vád, hogy... persze, még főzni se volt hajlandó, meg nem is tudott, csak kiszolgáltatta magát stb.... És ha jönnek a gyerekek ? Őrájuk ki fog főzni ? Úgyhogy gondolj a jövőre is, itt nem a pénz számít és a gazdaságosság, hanem a későbbi konfliktusok elkerülése.

Attól függ. Hasonló helyzetben vagyunk, egy darabig nagyjából anyósom főzött ránk is (amikor volt időm, persze segítettem), de mára totál külön koszton vagyunk, én főzök magunkra, külön is veszünk mindent stb.

Ennek végül is több oka volt, de a fő ok az volt, hogy MINDEN EGYES ebédnél hallgathattuk, hogy jajj, ő mennyit dolgozott az ebéden, egész nap a konyhában volt (érdekes módon én ugyanazokat az ételeket egy óra alatt elkészítem, mosogatással együtt), jajj, milyen drágák az élelmiszerek, ez a pörkölt is mennyibe került stb. (azt figyelmen kívül hagyta, hogy a magunk részét mindig hajszál pontosan kifizettük, sőt, néha többet is), milyen nehéz a tervezés (mi mindig segítettünk tervezni, de valami kifogás mindig volt, képes volt két napi ebéden egy órát agonizálni, mikor mi öt perc alatt több ötletet is felvetettünk) stb. stb.

Sokáig tűrtünk, mert annyit hangsúlyozta, hogy ez neki boldogság, meg ez az élete értelme, nem akartunk bunkók vagy hálátlanok lenni, de a végén állandó gyomorideggel ültünk le enni, mert kinek esne jól az étel, ha folyton az árát meg a "rengeteg" munkát emlegetnék (úgy, hogy ráadásul fizetett és segített is az illető).

Na mindegy, ezek a dolgok amúgy hosszú hónapok alatt éleződtek ki, mi is hibáztunk, mert nem vettük időben észre a mártírkodás jeleit anyósnál, de most mindenki elégedett nagyjából.

Nálatok is az a fő kérdés, hogy mi a párod fő indoka, miért főzz külön? Mert csak úgy tuti nem találná ki a párod ezt, nagyon klassz dolog, ha nem kell napi szinten a konyhában vesződni, és valaki leteszi az ember elé a meleg ételt, csak a "hogyan" nagyon nem mindegy.