Jogosan mérges rám a párom, mikor ő volt az aki felelőtlenül ígérgetett a lányainak, hogy hozzánk költözhetnek?

Nekünk a volt férjemmel 4 közös gyermekünk van. Az 5 szoba úgy oszlik meg: 1, a párom és én 2, a lányaim 3, a fiaim 4, a volt férjem és a felesége 5, az ő kisfiuk. Szóval jelenleg kilencen lakunk itt.

Ideiglenesen meg lehetne úgy oldani, hogy a lányok szobájába mennének de ezért egyik fél sem repes az örömtől, mert túl nagy a korkülönbség (a lányaim 6 és 17 évesek) és még nem is találkoztak eddig.

Jogilag az a helyzet, hogy a ház a 4 gyerek nevén van, de nekem és a volt férjemnek van rajta haszonélvezetünk (50-50%).

Jelenleg is emeletes ágyuk van a gyerekeknek, mert másként nem férnének el. Eredetileg 3 szoba volt és azért alakítottuk át, hogy külön szobájuk legyen a gyerekeknek, persze akkor még nem volt tervben a válás. Azóta "egy kicsit" felborult az eredeti terv.

Én csak azt nem értem, hogy a párom miért nem inkább az anyagi segítségünkről biztosította az exét, mikor az mindenkinek jobb megoldás lett volna. Még ha el is költöznek, havi egyszer még akkor is meg tudta volna látogatni a lányait, mint eddig.

Így most a lányai boldogok, hogy marad minden a régiben (iskola, barátok), azt még nem tudják, hogy mindenképp új iskolába kell menniük, mert napi 3 óra utazás nem megoldható. A párom szerint ezt csak a költözés után kell nekik megmondanunk. A volt felesége kesereg, hogy mi lesz vele és a lányokkal, ő is inkább az albérletet választaná, ha tehetné, de ugye a párom pénze... A párom az egyetlen, aki meg van róla győződve, hogy ez a legjobb megoldás.