Az anyósom nem tudja eltartani magát! (? )
Az anyósom albérletben lakik. Van szakmája, de kb. 15 éve már nem abban dolgozik. Vannak munkahelyei, de vagy otthagyja, mert "nehéz" vagy kirúgják, mert nem viselik el a természetét. Huzamosabb ideig munka nélküli segélyen is. Most is azon van, mert az utolsó munkahelyéről kirúgták.
A lényeg, hogy elég olcsó albérletben lakik (a városunk áraihoz képest), de nem tudja fenntartani magát. A segélye kb. 10.000 Ft-tal több csak, mint a lakbér és akkor rezsit még nem fizetett. A párom az egyetlen gyermeke, a családjával -szintén a természete miatt- évek óta megromlott a kapcsolata, a férje -a párom apja- szintén elhagyta.
Mi ketten vagyunk, dolgozunk mind a ketten, de így ketten három ember helyett. A párom állandóan plusz munkákat vállal, én nem szeretek a munkahelyemen, de nem mondhatok fel, mert akkor nem jönnénk ki.
A húszas éveink elején-közepén járunk mindketten, ilyenkor kellene élményeket szereznünk, félreraknunk a családi életünkre.. de nekünk ez nem megy, mert az anyóst etetni kell, fizetni a rezsijét. Nem tudok magamnak ruhát venni, mert akkor anyós egy hétig nem tud enni.. Szeretnénk úgy albérletbe költözni, hogy csak mi ketten legyünk (most társbérletben lakunk) vagy esetleg saját lakást venni, szeretnénk majd gyereket is.. De így hogyan? 2 év múlva nyugdíjas lesz, de a nyugdíja még kevesebb lesz, mint a munkanélküli?
Van erre valami megoldás?
(Nem vagyunk még házasok, így tudom, hogy nem az anyósom, csak hosszú lett volna ilyen sokszor leírni, hogy a párom anyja. Szóval mindenki, akit zavar ez, helyettesítse be. :) )
válasza:Beszélj a pároddal, hogy ne tömjétek pénzzel az anyóst. Ezzel csak támogatjátok az ingyenélő életvitelét.
Ne rúgassa ki magát, viselkedjen normálisan a munkahelyén, költözzön olcsóbb albérletbe.
Ha a párod ebben nem hajlandó partner lenni, akkor első körben szüntesd meg a közös kasszát - a lakásotokat fizessétek 50-50 százalékban, a rezsit is, anyóst meg finanszírozza csak a párod, ha akarja.
Ha erre sem hajlandó a párod, lépj le - egy másik ember parazitáját ne Te támogasd.
Nem hiszem, hogy talál olcsóbb albérletet, mert mi is többet fizetünk nála jóval, pedig mi csak szobát bérlünk ő meg egész lakást... Szóval ez sajnos kiesett..
Már tapasztaltam, ha szólni merek az anyukával szemben akkor én vagyok a szemét, mert neki milyen nehéz.. stb.
Pedig kiborítja a saját fiát is, néha elég 5 perc a társaságában és már vörösödik a feje... De mindig jön a kedvenc mondatom: "De hát az anyám!"
Nagyon szomorú vagyok, mert szeretem a páromat, de amint szóba kerül az anyja én világgá futnék.
Hónapok óta ezen rágom magam, hogy oké, még fiatal vagyok, de azért 5-6 év múlva már szeretnék gyereket, stb. De így nem lehet...
A tél elején lett volna lehetőségünk másik városba költözni, másik munkahely ott.. De nem, mert akkor ki fogja elvinni anyukát munkába..
Ez a helyes megfogalmazás.. Ő egy parazita!!
válasza: válasza:
válasza:Én nem finanszíroznék egy vadidegen nőt, aki mégcsak nem is az anyósom. Mert lásd be, egyelőre semmi közöd hozzá. Mi lesz ha szétmentek a pároddal majd, addig is eltarttootál egy idegen nőt? Miért?
Legyetek külön kasszán, a párod oldja meg ahogy akarja. Te meg spórolj magadnak!
válasza:Akármilyen kegyetlenül is hangzik, az utolsónak igaza van. Hiába közös az életetek, hárman vagytok abban a kapcsolatban anélkül, hogy ahhoz a harmadikhoz neked bármi közöd lenne. Szerinted meddig fogod ezt bírni? Mindig mindenről lemondani, hogy eltartsátok a párod anyját, nem azért mert beteg szegény, hanem mert egy munkakerülő hárpia. Erre menjen el a fiatalságod, meg a jövőd?
Azt kellene tisztán látnod- mai nyilván nehéz, mert szereted a párodat és a megoldást keresed-, hogy aki élete java részét így élte le, az változni nem fog. Bármit mondhatsz a párodnak, az anyját nem fogja cserben hagyni, az anyja meg addig fogja pumpolni, amíg él, és ezzel nem is lenne gond, ha keresne annyit, hogy abból fussa rá. Neked kell feltenned magadban a kérdést, hogy megéri-e ez neked, mert biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb felveszed a nyúlcipőt, mert ez így nem élet, kérdés, hogy mikor elégeled meg.
Természetesen az eszem azt mondja, nem éri meg, menjek, amíg még nincs házasság, amíg még könnyű kilépnem ebből, hiszen vagyonilag nem köt össze minket semmi...
A szívem mást mond. De néha már a szívem is egyetért az eszemmel... Mert mellőzöttnek érzem magam.. mert csak az számít, mi van az anyjával.. Semmi más...
Nyilván csoda nem fog történni, hogy valahonnan számottevő pénzhez jut és abbahagyja a kunyerálást.. Valahol még reménykedek benne, hogy ez megtörténik..de úgy érzem, nem fog...
Az én családom dolgos, rendes.. Anyukám 40 évet dolgozott, már nyugdíjas, apukámnak még van 4 éve a nyugdíjig. Ők segítenek engem, ahogy tudnak... De sokszor van, hogy az a pénz, amit tőlük kapok (nem kell nagy összegre gondolni) elmegy "valaki más" fenntartására....... El sem merem mondani otthon, hogy mi van... Valamennyit persze elmondok, de a teljes igazságot nem merem. A páromat így is nagyon sajnálják és mindig úgy küldenek élelmiszert, csokit ha hazamegyek, hogy neki is vagy kimondottan csak neki...
Egész életemben azt láttam, hogy a szüleim dolgoznak és mindent megtesznek a családért. Ezért számomra kimondottan megbotránkoztató volt hallani, hogy a páromnak azért kellett otthagynia a középiskolát és kellett mennie dolgozni, mert a lusta anyja nem ment el dolgozni....
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!