Kinek kellene megtenni az első lépést, egyáltalán kell-e? Volt anyós-kérdés.

Elváltam, most már hivatalosan is. 2 gyerekünk van, 6 és 8 évesek, a bírósági ítélet szerint a férjem 2 hetente hétvégén viheti a gyerekeket, de ebből nem lesz semmi, mert külföldön dolgozik, másfél havonta jár haza (többek között ezért is váltunk el), szóval jó, ha 2 havonta eljön majd a gyerekekért. Ez tény, a problémám nem is ezzel van, hanem a volt anyósommal nem tudom mi legyen. Igazság szerint sosem kedveltük egymást, bár utálkozás sem volt, inkább úgy éreztem mindig hogy "megtűr", mert szültem neki 2 unokát, de semmi egyéb. Nagy háborúk nem voltak közöttünk, de jó viszony sem. A gyerekeket viszont nagyon szereti és nagymamának be kell látni, hogy tényleg nagyon jó. Sokszor voltak ott a gyerekek (szeretnek is ott), szokott értük menni oviba/suliba, elvitte őket sok helyre (állatkert stb). Nem tudom, hogy most ezek a dolgok hogyan lesznek a válás után, kinek kellene ezügyben megtenni az első lépést. Az édesanyám szerint nekem kellene felajánlanom, illetve mondanom neki, hogy attól még az unokákat ugyanúgy viheti meg láthatja mint eddig. Szerintem pedig egy nagymamának nem kell ezt külön mondani, mert ez (számomra) egyértelmű és tegye meg ő az első lépést, ha valamit szeretne. Nektek mi a véleményetek? Hívjam fel vagy várjam míg ő hív? Kell ezt külön mondani?