Szerinted jogosan akadtam ki anyósomra az alábbi, pitinek tűnő ügyben?
Felújítási munkálatok folynak a lakásunkban és tegnap megkértük párom anyukáját, hogy legyen ott nálunk reggeltől kora délutánig a festővel, mert nem szerettük volna egyedül hagyni a festőt a lakásban. Persze, szívesen segít, reggel át is jött időben, mi készülődtünk a munkába. Meglátta a szobában, hogy tele van a szárító ruhákkal és kijelentette, hogy ő ki fog ma vasalni. Én pedig szépen megkértem, hogy ne vasaljon ki, mert nem szeretnénk. Korábban is voltak hasonló problémák, amikor magától nekiállt rendet rakni, mosogatni nálunk és a párom szépen megbeszélte vele, hogy ezt ne csinálja, mert mi magunk szeretnénk megcsinálni a saját otthonunkban a házimunkát. Jó, oké, egy darabig minden rendben volt, egészen tegnapig.
Munka után sietek haza, hogy tudjak takarítani a festő után, ők ekkor már elmentek. Ő és a festő. Bementem a szobába és a szárítón csak és kizárólag az én ruháim lógtak. A párom ruhái valamint a törölközők, konyharuhák egy kupacban a kanapén kivasalva, összehajtva, párom ingei bent a szekrényben kivasalva. Három másodperc alatt vörös lett a fejem és nagyon ideges lettem. Szerencsére 10 perc múlva a párom is hazaért és kérdezi, hogy mi a bajom. Elmondtam, hogy az, hogy a saját otthonomban, a kifejezett kérésem ellenére csak azért is azt csinálta az édesanya, amit ő akart. Aztán beszélgetünk, beszélgetünk, elmondtam nyugodt, normális hangnemben, hogy nekem nem az a célom, hogy örökösen ezen vitázzunk, hanem az a célom, hogy felnőtt emberek módjára megoldjuk a problémát, hogy szépen tudjunk élni, egymást tiszteletben tartva. És ekkor a párom kibökte, hogy napközben az anyja felhívta a munkahelyén és addig addig kérlelte, hogy hadd vasaljon ki, hogy a párom megengedte neki, hogy az ő ruháit kivasalja. Hát ekkor eldurrant az agyam. Mérhetetlenül rosszul esett, hogy nem állt ki mellettem és hogy a hátam mögött, engem kijátszva, sunyi módon intézték el a dolgot.
Végül a párom megértette, hogy mi a problémám. A vasalás piti dolog, az a lényeg, hogy semmibe vették a kérésemet a saját otthonomban. És ha kis dolgokban nem mellém áll, akkor mi lesz a nagyobb dolgokban? Végül bocsánatot kért a párom és mondta, hogy ezentúl határozottabban fog fellépni az anyjával szemben. Egyébként ő egy olyan nő, aki megsértődik, hisztizik, ha valami nem úgy alakul, ahogy ő szeretné. Már az én jelenlétemben is többször összekaptak és anyósom sértődve sarkon fordult és elvonult. Másnap meg úgy tett, mintha semmi sem történt volna.
Én megértem a páromat is, hogy próbál lavírozni, de mondtam is neki, hogy nem miattam kell úgy éreznie, hogy két tűz között van.
Még nagyon szomorú vagyok, próbálom megemészteni a dolgokat. Látom a párom igyekezetét mióta együtt vagyunk, hogy próbálja kordában tartani az anyját, aki valóban nagyon nehéz eset. Korábban, még mielőtt engem megismert a párom is voltak hangos veszekedések köztük, hol apróbb, hol nagyobb dolgok miatt. Szerencsére a párom is belátja és úgy érzi, hogy az anyja rá van telepedve.
A kérdést azért írtam ki, hogy kikérjem a véleményeteket. Ti hogyan látjátok a helyzetet? Mit tehetnék én, hogy javuljon a helyzet?
30 év felettiek vagyunk mindketten, 1,5 éve együtt.
Köszönöm.
"Ez kicsit durva megfogalmazás, de lényegében így van: a fiatal rugalmas, az öreg már nem! Ha a kedves mama 70 évig úgy élt, hogy a ruhákat nem lehet lógni hagyni, akkor az istennek sem fogod megmagyarázni neki, hogy hagyja."
Nekem évek óta nem fér a fejembe, hogy ezen az oldalon miért hiszi mindenki azt, hogy anyós és após csak egy félhülye beteges 70 éven felüli ember lehet. Főleg mikor huszonévesek írják ki a kérdést. :D Igaz, a kérdező, harmincas, mi is azok vagyunk, de az anyósok is csak ötvenesek még így is.
"De NEM erőltetem rá az akaratomat senkire, pláne nem a saját lakásában."
Kedves Kérdező! Ugye a fenti mondatot csak viccből írtad??????? De, Te minden áron ráerőlteted az akaratodat a környezetedre. Még meg teheted, de ne hidd, hogy büntetlen marad pár év múlva.
A másik gyereke lány és anyósomnak nincs párkapcsolata 30 éve.
Én nem erőltetem rá anyósra az akaratomat a saját otthonában. Ha nem engedi, hogy elmosogassak, akkor nem csinálom, nem erőszakoskodom.
"Nekem a felnőttséghez az is hozzátartozik, hogy időnként engedek a másik javára a hosszútávú "nyereség" érdekében, ezzel lemondva a rövid távú "haszonról" (nekem van igazam és az fog történni, amit én szeretnék)."
Ebben egyetértünk, és a hangsúly az IDŐNKÉNT szón van és úgy egészséges, ha egyszer az egyik enged, máskor a másik. De hogy MINDIG az legyen amit anyós akar? És nem csak az én kérésemet nézi semmibe, hanem a fiáét is. Vannak olyan dolgok, amik szinte heti rendszerességel jönnek elő újra és újara. A párom megkéri egy bizonyos dologra és egyszerűen nem lehet úgy, ahogy a párom szeretné.
Én mindent ráhagyok anyósomra, aminek nincs negatív következménye. (pl. hagynám vasalni, ha akarna és normálisan csinálja, de ha minden második ruhát kiéget akkor nem engedném).
Anyósod most egyedül van és fontosnak akarja érezni magát, azért akar vasalni, nem hatalmi harc ez.
Egy normális anyuka még 60 évesen is segíteni akarja a gyerekeit, ez teljesen természetes. Én 30 vagyok, anyukám mégis nekiáll vasalni, ha látja, hogy van felakasztva ruha, meg se kérdezni. Mert tudja, hogy annyival több időm marad majd az unokájára:)
Ha anya leszel majd megérted, hogy mennyire szívesen gondoskodik az ember a gyerekéről, legyen bárhány éves. Csak akkor lenne gond,ha naponta rátok mászna, de itt csak 1-1 alkalomról van szó. Ez teljesen természetes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!