Szerinted jogosan akadtam ki anyósomra az alábbi, pitinek tűnő ügyben?
Felújítási munkálatok folynak a lakásunkban és tegnap megkértük párom anyukáját, hogy legyen ott nálunk reggeltől kora délutánig a festővel, mert nem szerettük volna egyedül hagyni a festőt a lakásban. Persze, szívesen segít, reggel át is jött időben, mi készülődtünk a munkába. Meglátta a szobában, hogy tele van a szárító ruhákkal és kijelentette, hogy ő ki fog ma vasalni. Én pedig szépen megkértem, hogy ne vasaljon ki, mert nem szeretnénk. Korábban is voltak hasonló problémák, amikor magától nekiállt rendet rakni, mosogatni nálunk és a párom szépen megbeszélte vele, hogy ezt ne csinálja, mert mi magunk szeretnénk megcsinálni a saját otthonunkban a házimunkát. Jó, oké, egy darabig minden rendben volt, egészen tegnapig.
Munka után sietek haza, hogy tudjak takarítani a festő után, ők ekkor már elmentek. Ő és a festő. Bementem a szobába és a szárítón csak és kizárólag az én ruháim lógtak. A párom ruhái valamint a törölközők, konyharuhák egy kupacban a kanapén kivasalva, összehajtva, párom ingei bent a szekrényben kivasalva. Három másodperc alatt vörös lett a fejem és nagyon ideges lettem. Szerencsére 10 perc múlva a párom is hazaért és kérdezi, hogy mi a bajom. Elmondtam, hogy az, hogy a saját otthonomban, a kifejezett kérésem ellenére csak azért is azt csinálta az édesanya, amit ő akart. Aztán beszélgetünk, beszélgetünk, elmondtam nyugodt, normális hangnemben, hogy nekem nem az a célom, hogy örökösen ezen vitázzunk, hanem az a célom, hogy felnőtt emberek módjára megoldjuk a problémát, hogy szépen tudjunk élni, egymást tiszteletben tartva. És ekkor a párom kibökte, hogy napközben az anyja felhívta a munkahelyén és addig addig kérlelte, hogy hadd vasaljon ki, hogy a párom megengedte neki, hogy az ő ruháit kivasalja. Hát ekkor eldurrant az agyam. Mérhetetlenül rosszul esett, hogy nem állt ki mellettem és hogy a hátam mögött, engem kijátszva, sunyi módon intézték el a dolgot.
Végül a párom megértette, hogy mi a problémám. A vasalás piti dolog, az a lényeg, hogy semmibe vették a kérésemet a saját otthonomban. És ha kis dolgokban nem mellém áll, akkor mi lesz a nagyobb dolgokban? Végül bocsánatot kért a párom és mondta, hogy ezentúl határozottabban fog fellépni az anyjával szemben. Egyébként ő egy olyan nő, aki megsértődik, hisztizik, ha valami nem úgy alakul, ahogy ő szeretné. Már az én jelenlétemben is többször összekaptak és anyósom sértődve sarkon fordult és elvonult. Másnap meg úgy tett, mintha semmi sem történt volna.
Én megértem a páromat is, hogy próbál lavírozni, de mondtam is neki, hogy nem miattam kell úgy éreznie, hogy két tűz között van.
Még nagyon szomorú vagyok, próbálom megemészteni a dolgokat. Látom a párom igyekezetét mióta együtt vagyunk, hogy próbálja kordában tartani az anyját, aki valóban nagyon nehéz eset. Korábban, még mielőtt engem megismert a párom is voltak hangos veszekedések köztük, hol apróbb, hol nagyobb dolgok miatt. Szerencsére a párom is belátja és úgy érzi, hogy az anyja rá van telepedve.
A kérdést azért írtam ki, hogy kikérjem a véleményeteket. Ti hogyan látjátok a helyzetet? Mit tehetnék én, hogy javuljon a helyzet?
30 év felettiek vagyunk mindketten, 1,5 éve együtt.
Köszönöm.
így tesz?
Megbeszélnek valamit és utána a kérdező péárja mégis megmásítja a szavát és inkább anyuka mkellé áll megint? ez a kérdés.
Én ebben a történetben nem is anyóst látom főszereplőnek, hanem a kéredező párját.
Az anyós nem vette figyelembe a Kérdező kérését, ezért esett neki rosszul, nem a vasalással volt a baj. Fordított estben, ha az anyós kérését nem vették volna figyelembe, biztos, hogy ő is kiakadt volna. A saját házában csinálja a házimunkát, ne a máséban. Az meg elég gyerekes húzás volt az anyós részéről, hogy csak a fia ruháit vasalta ki.
Ne hagyjátok, hogy rátok erőltesse az akaratát, saját életetek van, tanulja meg ő is, hogy most már nem ő gondoskodik a fiáról.
El kell dönteni hogy vagy megfelel-e anyós segítsége vagy nem. Ha nem felel meg,nem úgy csinálja ahogy akarod, akkor máskor ne kérd meg semmire, old meg egyedül a festőfelügyeletet is, és akkor nem kavar be nálad semmibe.
Amúgy nem értem miért tiltottad meg alapból hogy nem vasalhat? Gyűröttek maradnak a ruhák vagy mi az oka, ezt jó lenne tudni.
Nekem rosszul esne, ha felajánlanám a gyerekemnek (igen, a vasalás a férjednek is segítség) az önzetlen segítségemet és mondvacsinált indokkal elutasítja. Ebből az jön le, hogy nem vagy megelégedve a vasalásával, mert az átlag ember örül, ha munka után vasalt ruhákra megy haza és annyival több szabad ideje marad a párjával.
Olyanon összeveszni aminek semmi negatív következménye nincs (gondolom nem égette ki a ruhákat) teljesen felesleges.
Konstatáld magadban, hogy nem megfelelő neked ahogy anyós segít, majd máskor nem hívod és megoldod egyedül.
Igen, nem a vasalás a fő baj, írtam magam is, hogy az egy pitiáner dolog. Az esett rosszul, hogy kb. már fél évvel ezelőtt tisztázta a párom az édesanyjával, hogy mi szeretnénk megcsinálni a saját lakásunkban a házimunkát. Nem csak az én akaratom volt ez, hanem közös. Tegnap reggel pedig kértem valamit, ami látszólag elfogadásra is került. Hiszen miután kértem, hogy ne vasaljon ki, anyósom kérdezte, hogy mit csináljon akkor? Erre a párom (!) mondta, hogy pihenjen (úgyis mindig fáradt), nézze a tévét, olvasson, beszélgessen a festővel (régebb óta imserik egymást a festővel, tehát nem egy vadidegen ember).
Tehát akkor én tartsam tiszteletben azt, hogy az anyósom úgy rendezkedik a lakásunkban, ahogy neki tetszik, direkt az ellenkezőjét csinálja annak, amire szépen megkértük?
De ha ő akar valamit, akkor isten ments, hogy az ne úgy legyen, mert akkor rögtön kiabál és megsértődik. Egyébként nem egyszer történt már kisebb baleset amiatt, mert túlbuzgó volt, hiába kérte a párom (!), hogy ne csinálja. Pl. felrobbant egy üvegtál a gázon.
Azért nem szerettem volna, ha kivasal, mert én olyan ember vagyok, aki szereti magának megcsinálni a házimunkát. Már gyerekkoromban is mindent magamnak csináltam meg. Én tartottam rendet egyedül a szobámban és én is vasaltam ki a ruháimat, meg persze a többiekét is. És édesanyám tiszteltben tartotta, hogy például nem törli le a port a szobámban, pedig ő aztán tisztaságmániás.
Igen, erre háklis vagyok, a párom is tudja ezt és tiszteletben tartja. Vannak olyan dolgok, amikre a párom háklis (pl. a kocsi tisztasága), azt pedig én tartom tiszteltben és 'hagyom', hogy úgy legyen, ahogy ő szeretné. Kölcsönös dolog.
Szerintem jogos a kiakadásod, és végül is nem veszekedtél anyóssal emiatt, hanem a pároddal beszélted át, mi bánt, vagyis TE nem viselkedtél bunkón.
Ha én valahol ott vagyok vendégként, és kifejezetten megkérnek, hogy ne pakolásszak, akkor nem is teszem, még ha kedvem is lenne hozzá. Nem tudom, kinek esne jól ha semmibe vennék a kérését hasonló esetben...
Lényegében olyan, mint ha a kérdező nem tudná vagy akarná kivasalni azokat a ruhákat, és anyucinak mindenképp rendet kellene tennie a fiacskája körül, még 30 évesen is, a saját otthonában. Ha valaki örül a segítségnek, és elfogadja, az rendben van, de a kérdező hadd döntse már el felnőtt emberként, hogy mit mikor akar OTTHON elvégezni. Meg kell húzni a határokat, és ha a saját házastársa is inkább anyuci "oldalára áll", az nem épp ideális, akármilyen piti dologról is van szó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!