Szerinted jogosan akadtam ki anyósomra az alábbi, pitinek tűnő ügyben?
Felújítási munkálatok folynak a lakásunkban és tegnap megkértük párom anyukáját, hogy legyen ott nálunk reggeltől kora délutánig a festővel, mert nem szerettük volna egyedül hagyni a festőt a lakásban. Persze, szívesen segít, reggel át is jött időben, mi készülődtünk a munkába. Meglátta a szobában, hogy tele van a szárító ruhákkal és kijelentette, hogy ő ki fog ma vasalni. Én pedig szépen megkértem, hogy ne vasaljon ki, mert nem szeretnénk. Korábban is voltak hasonló problémák, amikor magától nekiállt rendet rakni, mosogatni nálunk és a párom szépen megbeszélte vele, hogy ezt ne csinálja, mert mi magunk szeretnénk megcsinálni a saját otthonunkban a házimunkát. Jó, oké, egy darabig minden rendben volt, egészen tegnapig.
Munka után sietek haza, hogy tudjak takarítani a festő után, ők ekkor már elmentek. Ő és a festő. Bementem a szobába és a szárítón csak és kizárólag az én ruháim lógtak. A párom ruhái valamint a törölközők, konyharuhák egy kupacban a kanapén kivasalva, összehajtva, párom ingei bent a szekrényben kivasalva. Három másodperc alatt vörös lett a fejem és nagyon ideges lettem. Szerencsére 10 perc múlva a párom is hazaért és kérdezi, hogy mi a bajom. Elmondtam, hogy az, hogy a saját otthonomban, a kifejezett kérésem ellenére csak azért is azt csinálta az édesanya, amit ő akart. Aztán beszélgetünk, beszélgetünk, elmondtam nyugodt, normális hangnemben, hogy nekem nem az a célom, hogy örökösen ezen vitázzunk, hanem az a célom, hogy felnőtt emberek módjára megoldjuk a problémát, hogy szépen tudjunk élni, egymást tiszteletben tartva. És ekkor a párom kibökte, hogy napközben az anyja felhívta a munkahelyén és addig addig kérlelte, hogy hadd vasaljon ki, hogy a párom megengedte neki, hogy az ő ruháit kivasalja. Hát ekkor eldurrant az agyam. Mérhetetlenül rosszul esett, hogy nem állt ki mellettem és hogy a hátam mögött, engem kijátszva, sunyi módon intézték el a dolgot.
Végül a párom megértette, hogy mi a problémám. A vasalás piti dolog, az a lényeg, hogy semmibe vették a kérésemet a saját otthonomban. És ha kis dolgokban nem mellém áll, akkor mi lesz a nagyobb dolgokban? Végül bocsánatot kért a párom és mondta, hogy ezentúl határozottabban fog fellépni az anyjával szemben. Egyébként ő egy olyan nő, aki megsértődik, hisztizik, ha valami nem úgy alakul, ahogy ő szeretné. Már az én jelenlétemben is többször összekaptak és anyósom sértődve sarkon fordult és elvonult. Másnap meg úgy tett, mintha semmi sem történt volna.
Én megértem a páromat is, hogy próbál lavírozni, de mondtam is neki, hogy nem miattam kell úgy éreznie, hogy két tűz között van.
Még nagyon szomorú vagyok, próbálom megemészteni a dolgokat. Látom a párom igyekezetét mióta együtt vagyunk, hogy próbálja kordában tartani az anyját, aki valóban nagyon nehéz eset. Korábban, még mielőtt engem megismert a párom is voltak hangos veszekedések köztük, hol apróbb, hol nagyobb dolgok miatt. Szerencsére a párom is belátja és úgy érzi, hogy az anyja rá van telepedve.
A kérdést azért írtam ki, hogy kikérjem a véleményeteket. Ti hogyan látjátok a helyzetet? Mit tehetnék én, hogy javuljon a helyzet?
30 év felettiek vagyunk mindketten, 1,5 éve együtt.
Köszönöm.
"Értsétek már meg, hogy nem az egymáson való segítessel van a bajom, mert mint már többször írtam is, mi is szoktunk segíteni anyósnak, HA kéri. Mert ha mi KÉRETLENÜL akarunk neki segíteni, akkor kikéri magának. Nem igaz, hogy nem lehet érezni a különbséget a kért segítség között, amire valóban szükségem van és a kéretlen segítség között, ami tulajdonképpen teher."
Áruld már el, mi a teher abban, hogy unalmában kivasalt?
Lépje már túl ezen az ügyön, és inkább örülj, hogy ennyivel kevesebb a munkád. Jó úton jársz affelé, hogy rossz kapcsolatot alakíts ki anyósoddal. Vagy ez a cél?
Kezdesz nevetséges lenni a katonás pattogós elvárásaiddal.
"Én megértem a páromat is, hogy próbál lavírozni, de mondtam is neki, hogy nem miattam kell úgy éreznie, hogy két tűz között van. "
Akkor miért akadtál ki azon, hogy megengedte az anyjának a vasalást? Egyik mondatoddal ütöd a másikat.
Nézd, tipikusan az a helyzet, amiben bár neked van igazad, a jó viszony érdekében nagyvonalúan felül kell emelkedni.
Anyósod ilyen típus, a leírás alapján szándékos rosszindulatot se látok, csak "túlmozgásos". Apám is ilyen. Ő pl. ha megkérjük, hogy vásároljon valamit, akkor kifejezett kérés ellenére is 3-4-szeres mennyiséget vásárol, amit persze vagy kidobunk, vagy feleslegessé válik az egész. Pl. múltkor nekem kellett gyógyszer, aminek rövid a lejárati ideje és csak kúraszerűen használható. (Egy kúra alatt kb 10-15 tabletta és fél évente lehet egy kúrát csinálni). Ő vett egy 100 db-os dobozt, ami egy év alatt lejár, tehát max 30 db-ot tudtam volna felhasználni belőle.
Ő se rossz szándékból csinálja, hanem segíteni szeretne, csak rossz módszerrel.
Ha veszekszem vele emiatt, akkor nagyon megbántom - és úgyis meg fogja ismételni. Ő többek között így fejezi ki a gondoskodását. Hatvan elmúlt, ha fejre állok se fogokt udni már ezen változtatni.
Így, két választásom van:
1. Teljesen felesleges feszültséget keltek, ami a helyzetet nem oldja meg, hiába van igazam.
2. Felülemelkedek ezen és inkább én engedek, azt szem előtt tartva, hogy bár nincs igaza, nem akkora horderejű ügy, hogy megmérgezzem a viszonyt az állandó veszekedéssel, kioktatással - függetlenül attól, hogy kinek van igaza.
Néha engedni kell akkor is, ha nem tetszik, hogy ne legyen mérgezett a családi légkör.
Szóval a tanulság: mindig a fiatalabbnak kell engednie a béke kedvéért, mert az öreg túl hülye hozzá. Meg kell simogatni a kis buksikáját, hogy jól van, nénike, nagyon ügyes, hogy elvasalt, nagyon büszke lehet magára.
Én vérig sértődnék, ha valaki a korom miatt nem vállalna fel velem egy vitát, helyette csak legyintene, hogy hadd legyen igaza, úgyis hamar megdöglik.
Nem utolsó, nem erről van szó.
Lehet izmozni, mondván "nekem van igazam és ezt demonstrálom is", vagy lehet mérlegelni, hogy megéri-e emiatt elrontani a családi viszonyt.
Nekem a felnőttséghez az is hozzátartozik, hogy időnként engedek a másik javára a hosszútávú "nyereség" érdekében, ezzel lemondva a rövid távú "haszonról" (nekem van igazam és az fog történni, amit én szeretnék).
Ez nem a résztvevők koráról szól, hanem a szituáció természetéről.
"Szóval a tanulság: mindig a fiatalabbnak kell engednie a béke kedvéért, mert az öreg túl hülye hozzá."
Ez kicsit durva megfogalmazás, de lényegében így van: a fiatal rugalmas, az öreg már nem! Ha a kedves mama 70 évig úgy élt, hogy a ruhákat nem lehet lógni hagyni, akkor az istennek sem fogod megmagyarázni neki, hogy hagyja. Mert nem érti/nem akarja érteni/nem fér bele a világlátásába.
Ha valami rosszindulatú vagy kárt okozó dolgot tett volna, akkor nyilván a kérdezőnek lenne igaza, de itt az anyós csak segített. Hiába kéretlenül, ezért nem érdemel haragot.
Nagyon gáz, hogy mindenki a vasaláson van kiakadva, hogy miért baj az, hogy megcsinálta... mikor a Kérdező elég sokszor leírta, hogy nem erről van szó!!!!
Milyen érdekes, hogy itt mindenki mennyire szereti ha leszarják a fejét a lakásában és azt csinál az anyós amit akar! Legyen az mosogatástól kezdve bármi, gyereknevelésbe beleszólás, mit csináljon a pénzével!
Én sem engedem, hogy bárki bármit csináljon a lakásomban kéretlenül, sőt azt sem fogadom el ha beleszólnak, hogy így vagy úgy csináld!
hát én is szóvá tenném! sőt addig amíg nem érti meg!!!!!
és mielőtt mindenki azt írna hogy majd máshogy látom ha van gyerekem.. akkor közlöm h VAN!!!! és így se kérek segítséget!!!! de mivel ő elvárja hogy én tiszteletben tartsam az ő kívánságát, így ezt én is elvárom! ha nem érti addig mondom amíg megérti!!!!!
lehet lepontozni! azért mert ti nem úgy gondoljátok! nem biztos h csak az a jó! legyen ilyen anyósotok azt meglátjuk ti hány kérdést írtok ki!!!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!