Szerinted jogosan akadtam ki anyósomra az alábbi, pitinek tűnő ügyben?
Felújítási munkálatok folynak a lakásunkban és tegnap megkértük párom anyukáját, hogy legyen ott nálunk reggeltől kora délutánig a festővel, mert nem szerettük volna egyedül hagyni a festőt a lakásban. Persze, szívesen segít, reggel át is jött időben, mi készülődtünk a munkába. Meglátta a szobában, hogy tele van a szárító ruhákkal és kijelentette, hogy ő ki fog ma vasalni. Én pedig szépen megkértem, hogy ne vasaljon ki, mert nem szeretnénk. Korábban is voltak hasonló problémák, amikor magától nekiállt rendet rakni, mosogatni nálunk és a párom szépen megbeszélte vele, hogy ezt ne csinálja, mert mi magunk szeretnénk megcsinálni a saját otthonunkban a házimunkát. Jó, oké, egy darabig minden rendben volt, egészen tegnapig.
Munka után sietek haza, hogy tudjak takarítani a festő után, ők ekkor már elmentek. Ő és a festő. Bementem a szobába és a szárítón csak és kizárólag az én ruháim lógtak. A párom ruhái valamint a törölközők, konyharuhák egy kupacban a kanapén kivasalva, összehajtva, párom ingei bent a szekrényben kivasalva. Három másodperc alatt vörös lett a fejem és nagyon ideges lettem. Szerencsére 10 perc múlva a párom is hazaért és kérdezi, hogy mi a bajom. Elmondtam, hogy az, hogy a saját otthonomban, a kifejezett kérésem ellenére csak azért is azt csinálta az édesanya, amit ő akart. Aztán beszélgetünk, beszélgetünk, elmondtam nyugodt, normális hangnemben, hogy nekem nem az a célom, hogy örökösen ezen vitázzunk, hanem az a célom, hogy felnőtt emberek módjára megoldjuk a problémát, hogy szépen tudjunk élni, egymást tiszteletben tartva. És ekkor a párom kibökte, hogy napközben az anyja felhívta a munkahelyén és addig addig kérlelte, hogy hadd vasaljon ki, hogy a párom megengedte neki, hogy az ő ruháit kivasalja. Hát ekkor eldurrant az agyam. Mérhetetlenül rosszul esett, hogy nem állt ki mellettem és hogy a hátam mögött, engem kijátszva, sunyi módon intézték el a dolgot.
Végül a párom megértette, hogy mi a problémám. A vasalás piti dolog, az a lényeg, hogy semmibe vették a kérésemet a saját otthonomban. És ha kis dolgokban nem mellém áll, akkor mi lesz a nagyobb dolgokban? Végül bocsánatot kért a párom és mondta, hogy ezentúl határozottabban fog fellépni az anyjával szemben. Egyébként ő egy olyan nő, aki megsértődik, hisztizik, ha valami nem úgy alakul, ahogy ő szeretné. Már az én jelenlétemben is többször összekaptak és anyósom sértődve sarkon fordult és elvonult. Másnap meg úgy tett, mintha semmi sem történt volna.
Én megértem a páromat is, hogy próbál lavírozni, de mondtam is neki, hogy nem miattam kell úgy éreznie, hogy két tűz között van.
Még nagyon szomorú vagyok, próbálom megemészteni a dolgokat. Látom a párom igyekezetét mióta együtt vagyunk, hogy próbálja kordában tartani az anyját, aki valóban nagyon nehéz eset. Korábban, még mielőtt engem megismert a párom is voltak hangos veszekedések köztük, hol apróbb, hol nagyobb dolgok miatt. Szerencsére a párom is belátja és úgy érzi, hogy az anyja rá van telepedve.
A kérdést azért írtam ki, hogy kikérjem a véleményeteket. Ti hogyan látjátok a helyzetet? Mit tehetnék én, hogy javuljon a helyzet?
30 év felettiek vagyunk mindketten, 1,5 éve együtt.
Köszönöm.
válasza:Ez nem kettős mérce.
Amit te nem értesz meg az az, hogy egy társadalomban és az emberi kapcsolatokban vannak normák. Ezek közé tartozik többek között a másik véleményének tiszteletben tartása, DE az elfogadás, megbocsátás is.
Más és más szituációkban más a helyes döntés, viselkedés.
A fent említett helyzetben, ahogy látom az anyósod NEM vasalt volna ki a férjed engedélye nélkül (ezért is hívta fel könyörögve, mert nélküle nem mert nekiállni, tehát valóban figyelembe vette a kérésedet). A férjed volt az, aki a (gyerekes) elvárásodat semmibe vette, és engedélyt adott erre az édesanyjának, annak ellenére, hogy tudta, hogy ez neked majd rosszul esik. Ezután pedig sunyin hallgatott róla.
Ha valakire mérges akarsz lenni, akkor a férjedre legyél. Egy házasságban általában a felek véleménye megegyezik, illetve nem adnak engedélyeket a másik véleménye nélkül (bár a legtöbb családban ilyen piti dolgok említésre sem méltóak), tehát az anyósod jogosan feltételezte, hogy ha a férjed igent mondott, talán te is beleegyeztél.
Mindezek ellenére te az ellenséget az anyósban látod, aki csak segíteni akart/nem bírt magával unalmában. Nem veszed figyelembe a tényt, hogy itt nem ő a hunyó, és hogy egy olyan apróságon bosszantod magad, ami felett más nevetve legyint.
És itt jön a dologhoz az, hogy mi a norma és mi szól ellene. Ha 50 ember azt mondja, hogy ugyan már, ez apróság, akkor az az. Tehát ez egy olyan élethelyzet, ahol az emberek 99%-éka nem csinált volna hisztit a helyzetből, de te mégis világraszóló sértésnek vetted. EZÉRT vagy hisztérika, és nem azért, mert kettős mércével mérünk!
A páromra is haragszom, de ezt írtam is, pontosan azért, mert sunyi volt.
És igen, megegyezik a véleményünk, ő sem szereti, ha az édesanyja pakolászik nálunk, de a sértődés elkerülése végett inkább ráhagy sok dolgot. Gondolom mikor hívta telefonon a munkahelyén a vasalás miatt, akkor gyorsan ráhagyta, mert dolgozott. Nagyon gyakoriak köztük a hangos veszekedések, mert nem lehet más, nem történhetnek máshogy a dolgok, csak úgy, ahogy anyósom akarja. Ezek olyan dolgok, amik tőlem teljesen függetlenek. A párommal egyébként sokszor beszélgettünk már erről és ő maga mondta, hogy kérte már szépen, kérte már csúnyán, hogy ne legyen ennyire akaratos, de semmi sem használt.
válasza:Nem veszitek figyelembe, hogy sok fiú gyerek nem tud nemet mondani a mamának. Hátha még előadja a magánszámát is.
Én azt nem értem, hogy ha az, hogy az anyós kivasalt, nem nagy dolog, akkor mennyivel nagyobb dolog lett volna, ha a néni nem nyúl a ruhákhoz? Neki is be lehetne szólogatni, hogy nem igaz, hogy olyan értetlen, hogy nem tudja felfogni, amit mondanak neki. Ha pedig neki a vasalás jobb unaloműző, mint egy könyv, megvan róla a véleményem.
válasza:Kérdező, fújhatod a saját véleményed, de gondolkozz el azon, hogy a legtöbben nem értenek egyet veled.
Sajnállak, mert nem lehet egyszerű ennyire vaskalaposan élni.
Merev vagy és túl kemény.
Mi lesz veled, ha tényleg segítségre lesz szükséged egyszer?
És egyébként legalább megköszönted a segítséget?
Ha nem, akkor az a minimum, hogy gyűrj össze mindent és vasald ki újra, hogy te győzhess...
válasza:"ő sem szereti, ha az édesanyja pakolászik nálunk, de a sértődés elkerülése végett inkább ráhagy sok dolgot."
A ferjed intelligensebb nálad. Már bocsi. És őt az anyósod nevelte. Bocsi.
Mi lesz velem, ha segítségre lesz szükségem?
Értsétek már meg, hogy nem az egymáson való segítessel van a bajom, mert mint már többször írtam is, mi is szoktunk segíteni anyósnak, HA kéri. Mert ha mi KÉRETLENÜL akarunk neki segíteni, akkor kikéri magának. Nem igaz, hogy nem lehet érezni a különbséget a kért segítség között, amire valóban szükségem van és a kéretlen segítség között, ami tulajdonképpen teher.
válasza:Kedves Kérdező!
Szerintem egyszerűen az itt a probléma, hogy te nem érted meg, hogy őket teljesen máshogy nevelték.Anyám például, forrni tud a dühtől ha jött hozzánk valaki és egy tányér ott maradt az asztalon, mert mekkora szégyen a kupi.Szerintem, azért akart az anyósod is annyira vasalni.
Nálunk is volt már ilyen.Anyósom nem igazán szokott beleszólni a házimunkánkba, de volt , hogy egyszer elutaztunk,a szennyesben pedig ott maradt a mosni való ruha.Látta és mondta, hogy úgyis unatkozik míg nem vagyunk otthon kimossa.Szépen kértük, hogy ne tegye(én személy szerint nem szeretem ha más mossa a bugyijaimat), de mire hazaértünk nem csak kimosott, elvasalt, de a házat is rendbe tette.Mosolyogtam egyet és megköszöntem.Mivel ezek nem minden napos dolgok nem értem miért kellene felhúznom magam rajta, így azt sem értem te miért húzod fel magad rajta. Ő az idősebb,felnevelte már a fiadat,tisztelned kellene
válasza:Kérdező! Biztos sikerül majd ügyesen rászoktatnod anyósodat hogy egy szalmaszálat se tegyen keresztbe a lakásodban.
Aztán majd szülsz pár gyereket és amikor anyós jön látogatóba ugrálhatod körbe, mint egy vendéget, mert még egy pohár vizet se mer majd tölteni magának. Hidd el, marha fárasztó a síró baba mellett még vendégeket is kiszolgálni. (Saját tapasztalat...)
Én anyósod helyében biztos megunnám egy idő után hogy nem jól csinálok semmit és tuti visszautasítanék minden kérést. Fogod te még kérlelni, amikor 2 hete nem aludtál, hogy csak egy délutánt segítsen. És ha rá is veszi magát, majd akkor is felkelt fél óránként megkérdezni, hogy mi hol van, mert ugye nem ismeri a háztartásod.
Szerintem az emberek 90%-a nem tud azonosulni azzal a "problémával", hogy hazaér, és minden kivasalva várja. Ezért érthetetlen, miért nem engeded meg anyósnak, tuti célzásnak veszi arra,hogy ő nem jól csinálja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!