Anyósom még mindig tönkreteszi az életünket. Én reagálom túl?
Már régebben is írtam ebben a témàban, a helyzet azóta is változatlan , kivéve hogy egyszer jól összekaptam vele. A párom minden nap először anyucijához megy, csak utána jön haza a családjához. Szombat az egyetlen nap, amikor nem megy, de aznap is dolgozik olyan 14 óráig. Vasárnap a reggeli kávé után is egyből odastartol.
Rengeteget veszekedtünk már emiatt. Én elvárnám, hogy hazafelé vezessen az első útja, és a vasárnapot töltse a családjával. De hiába van már egy kislányunk is, neki még mindig az anyukája a családja. Állandóan azt hallgatom, hogy ők csak ketten vannak egymásnak. Az anyja egyedül nevelte, nincs a páromnak testvére, se apja. Az anyósnak sem él már egy rokona sem. Tényleg én fújom fel, vagy nem sok az a napi 2-3 óra???? Szerintük ez így helyes. Hiszen az anyja ahogy a párom mondja, egyedül poshad a 4 fal között, rajta kívül nincs kihez szólnia. Az nem megoldás, hogy együtt megyünk, mert rám nem kíváncsi. Az unokájának is legörbül a szája, ha csak meglátja. (11 hónapos). Biztos érzi az auráját. Mindenki màssal jókedvű, barátkozós baba. Próbálok ezen felül kerekedni, de szinte minden nap szurkálódok mikor felhív, hogy végzett, de még beugrik az anyjához. Már rám is szólt, hogy tele a padlás a cseszegetéseimmel. Persze hangsúlyozza, hogy nagyon szeret, de az anyjára mindig lesz ideje. Tényleg én túlzom el a helyzeten való idegeskedést?
20.: Mert szimplán hülye vagy, azért.
A sztoriban teljesen egyértelmű, hogy a problémát a férj a kezdetektől jelenlevő, ragaszkodó és felnőni képtelen magatartása-világlátása okozza, nem az anyja a bestia, aki kényszeríti erre.
Nem, nem jó anya és nem jó anyós a kérdező férjének anyja, DE ez nem mentesíti a férjet a saját viselkedése alól, és nem teszi az anyóst az egyetlen "bűnössé".
Ahogy mások is jelezték, az anyós halála nem jelentene megoldást, hiszen a férj tipikusan az a jellem, aki ezután a haverokhoz, munkatársakhoz menne társaságért.
26: pont, hogy nem ezt írtad, szóval nemhiába kaptál 0%-ot. Annyit írtál, hogy ha feldobná a tappancsát az anyóspajti, amit állítólagosan nem kívánsz, akkor biztos minden jobb lenne, és mennyire megérted ez.
Már nem azért, de más halálát kívánni undorító, primitív magatartás, szóval nem én minősítelek téged, hanem te magadat.
Te tanúsítasz primitív magatartást, ráadásul a szövegértelmezésekkel is gondok vannak. Szavakat kiragadni a másik szövegéből, és egy teljesen újat kreálni, hogy aztán azt betámadhassa azt, és lehülyézhesse a másikat, bárki tud. Nem tudom, hogy feltűnési viszketegséged van-e, vagy csak simán ilyen vagy, de jókat derülök rajtad. :) Pont az ilyen emberektől tartózkodok a való életben.
Ne akarj kérlek a középpontba kerülni, én a kérdező véleményére lennék kíváncsi, mert már érdekel az ügy, úgyhogy mássz ki a képemből.
Légyszi ne itt marjátok egymást. Tényleg velünk tölti az idejét anyukáján kívül...nem jár haverozni, se bulizni....
Focizni 8 éves kora óta jár, nem is ezzel van a baj....
Csak rengeteget számít az a napi 2 óra amit tőlünk vesz el az anyja...és igen, belenevelte, hogy kötelessége menni. Folyamatosan hajtogatja, hogy nem is akarna tovább élni, ha a fia nem látogatná ennyit. Ha valami miatt nem megy 1-2 napig, már jön a duma, hogy elővette a bibliát és màr készül a temetőbe....
Mert ő nem kell senkinek...és frankón kiteszi a bibliát a nappaliba az asztalra, hogy a párom gyomorideget kapjon...
Szerintem ez baromi sajnálatra méltó és szánalmas viselkedés...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!