Anyósom még mindig tönkreteszi az életünket. Én reagálom túl?
Már régebben is írtam ebben a témàban, a helyzet azóta is változatlan , kivéve hogy egyszer jól összekaptam vele. A párom minden nap először anyucijához megy, csak utána jön haza a családjához. Szombat az egyetlen nap, amikor nem megy, de aznap is dolgozik olyan 14 óráig. Vasárnap a reggeli kávé után is egyből odastartol.
Rengeteget veszekedtünk már emiatt. Én elvárnám, hogy hazafelé vezessen az első útja, és a vasárnapot töltse a családjával. De hiába van már egy kislányunk is, neki még mindig az anyukája a családja. Állandóan azt hallgatom, hogy ők csak ketten vannak egymásnak. Az anyja egyedül nevelte, nincs a páromnak testvére, se apja. Az anyósnak sem él már egy rokona sem. Tényleg én fújom fel, vagy nem sok az a napi 2-3 óra???? Szerintük ez így helyes. Hiszen az anyja ahogy a párom mondja, egyedül poshad a 4 fal között, rajta kívül nincs kihez szólnia. Az nem megoldás, hogy együtt megyünk, mert rám nem kíváncsi. Az unokájának is legörbül a szája, ha csak meglátja. (11 hónapos). Biztos érzi az auráját. Mindenki màssal jókedvű, barátkozós baba. Próbálok ezen felül kerekedni, de szinte minden nap szurkálódok mikor felhív, hogy végzett, de még beugrik az anyjához. Már rám is szólt, hogy tele a padlás a cseszegetéseimmel. Persze hangsúlyozza, hogy nagyon szeret, de az anyjára mindig lesz ideje. Tényleg én túlzom el a helyzeten való idegeskedést?
Próbáltam én vele jó kapcsolatot kialakítani a baba előtt majd 3 évig. Ő ott kötött belém ahol tudott és ott is ahol nem....
Ha kedves és aranyos nagymama lenne, talán én is könnyebben viselném. De rossz indulatú, önző, irigy és szerelmes a fiába. Cicinek becézi és mindig azt hangoztatja, hogy neki is egy ilyen pasi kellene. 68 éves...
Gyereket azért vállaltunk, mert ettől a helyzettől függetlenül mi szeretjük egymást...
Én csak azt nem értem, mi a fenének kellett szülnöd ebbe a kapcsolatba?! Mert ahogy leírod, mindig is ennyire sz*r volt.
Várj, tippelek - úgy gondoltad, majd a gyerektől megváltozik, mi? :))
Komolyan ennyire buta, hülye, primitív vagy, hogy nem tűnik fel, hogy a "párodnak" távolról sem vagy fontos?! Komolyan úgy gondolod, hogy érsz neki egy lepkefingnyit is, ha gyakorlatilag le se sz*rja, hogy te boldog vagy-e mellette?! Komolyan úgy gondolod, hogy ez egy kapcsolat egyáltalán, mikor gyakorlatilag félig még az anyjánál él?
Eszem-f*.szom megáll. Tudod, ha egy kicsit, de tényleg, csak egy icipicit is szeretne (ami itt ugye nem áll fenn, mielőtt még közbevetnéd), akkor TÖK MINDEGY mennyit rinyálna, sírna, panaszkodna, nyavalyogna, vergődne az anyóspajti, a férjednek TE, A GYERMEKE, a CSALÁDJA lenne a legfontosabb, az első, és VELETEK akarna lenni, nem az anyucikájával.
Szóval itt elsősorban nem az anyós a hibás (mert érthető, hogy idős, magányos - az kevésbé, hogy betegesen ragaszkodó), hanem a párocskád, aki le se kakál téged.
Vedd már észre magad, és válj el! Szerinted a lányodnak szüksége van egy ilyen apára?
Lehet morbid lesz, amit mondok, és nem kívánom, de szerintem itt már csak akkor fog megoldódni a helyzet, ha anyóspajtás elhalálozik...
Szerintem nem egyszer kívántad már ezt. Őszintén szólva, ha szóról szóra igaz, amit írsz, akkor meg is értelek... türelmes ember vagyok, de még az én zsebemben is kinyílt a bicska, ahogy olvastam a sztorit. Ez a bestia láthatólag teljesen kisajátítja a férjed, viszont nem értem a férjedet sem, aki kb. teljesen hülyére vesz titeket.
Szerintem keményíts be, és adj ultimátumot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!