Ki hogy éli meg, ha az anyós-após nem egyformán szereti a gyerekit, ezáltal az unokákat is? Kivételezésekre, igazságtalanságokra gondolok.

Mondom, nem anyagi dolgokról van szó. Szerencsére mi is, a sógornőmék is nagyon jó anyagi körülmények között élünk, csereberéljük a ruhákat, játékokat, a hétvégi családi bulikra összefogva vásárolunk, sütünk, segítjük anyósomékat, hogy ne nekik kelljen fizetni ennyi ember ebédjét, és az ajándékokat is mindig megbeszéljük. Ez tök jól működik. Inkább arról van szó, hogy nálunk a fiúk alsóbb rendű gyerekek, apósom így is köszöntötte a második kisfiamat: na ne már, megint!? Hát erről kérdeztem, hogy ez másoknál hogy van?!

Kedves utolsó, ez nálunk is volt. A középsőm koraszülött lett, és hatalmas ütemben növekedett, duci baba lett, na, bevallom. Akkor nagyon rosszul esett, hogy ezt folyton elmondták, meg kopaszozták, meg hasonlók. Leültem, elbeszélgettem anyósommal, elmondtam, hogy ez nekem, mint anyának fáj. Ő elmondta, hogy viccből mondták, de oké, megértette. És láss csodát, tényleg! A kicsim nem duci, tényleg nagyon kis formás, szép baba, nem győzi dicsérni. Gondolom, ha nem ülünk le akkor, azért nem lenne most így. Szerintem néha hasznos leülni, és megbeszélni dolgokat. Vele lehet, mert ő intelligens, értelmes, apósom talán kicsit egyszerűbb, ő ezeket nem érti meg.

Érthetetlen számomra, hogy tudnak ilyet mondani, mint nagyszülők. Én soha nem mondanék ilyet, annyira örülnék, hogy baba lesz, kit érdekel, mindegyiknek megvan a szépsége. Mondjuk nálatok lehet, hogy az motiválta, hogy ő lányt szeretett volna, de fiai születtek. Nálunk viszont ellentétes nemű gyerekeik születtek, és az 5 unokából 3 lány, tehát csak nálunk van két fiú. Nem is értem, hogy nem örül neki egy nagypapa, hogy fiúunokája is lesz. Apukám és a férjem is bevonja a fiamat minden szerelésbe, autójavításba, fűnyíró szerelésbe, a fiam meg imádja. Ő meg még a garázsba sem engedi, hogy bemenjen a kicsi, és csak elzavarja, ha valamit épp javít (bár általában csak feltett lábakkal tv-zik, ha meglátogatjuk őket) :(