Tényleg én reagálom túl?

Sziasztok! Hát nem is tudom hol kezdjem. A lényeg anyósékon van. Az egész talán ott kezdődött amikor a meg nem született gyermekemet annyival letudták, hogy mit vagyunk úgy oda az még csak egy sejt volt. De az elpusztult kutyáját egy hétig siratta. Aztán az esküvő. Miért ez lesz a virág, miért így fogom hordani a nevem, miért nem lesz abroncsos szoknyám. Esküvő megvolt, kimentünk egy tóhoz fényképezkedni, mire hazaértünk már majdnem megebédeltek nélkülünk! Férjem mamája megkezdte a tortát. Aztán megtudtuk, hogy lesz babánk. Minek nekünk az a gyerek, már nekem van egy az előző házasságomból. Miért ez lesz a neve, ez nem szép. Megszületett a baba. Anyósom miért nem jöhetett be értünk a kórházba, miért nem lehetett itt két hétig nálunk mint a másik unokánál. Aztán 3 hetes volt a baba, elmentünk hozzájuk, megszoptatom, felöltöztetem, bele teszem a babakocsiba hogy na akkor anyósom kiviszi az udvarra tologatni. Épp el nem lök a kocsi mellől, hogy menjek már innen. Bemegyek apósommal, férjemmel beszélgetni. Kiléptem a konyhába inni, erre hallom szegény fiam torka szakadtából ordít. Kimegyek, behozom, férjem kérdezi mióta sír, hát amióta kimentek. Aztán babám még hányt is egyet. Azóta kell neki a cumi, addig tök jól elvolt anélkül, Nem bírtunk kicsi fiammal, védőnő ahogy fogalmazott, elromlott a baba. Azóta nagyon vigyázni kell rá, nehogy valami "sokk" érje megint. Éjszaka rengetegszer felsír, nem alszik nyugodtan. Ez után az eset után pár nappal felhívják férjemet, és kijelentik, hogy rossz anya vagyok és ha a baba meghal nem állunk meg előttük. Kiderült, hogy még régebben nyomoztak utánam az első házasságom miatt. És persze elhittek mindent amit falun hallottak. Hiszen ott mindig jobban tudja mit csinálsz mint te magad. Aztán jött a keresztelő. Nagyon örültem, hogy ott lesz megkeresztelve ahol a lányom is. Oda jártam katolikus iskolába, nagyon sokat ismertek, régi tanáraim ott voltak.A templom bejáratnál após már kezdi nyomatni a hülye beszólásait vad idegen embereknek, egy ilyen közösségben. Kértem férjemet állítsa le, mert nekem fontos ez a nap, ne szúrja el. Felesleges volt szólnia. Mindenki leül a helyére, após fel-alá, az oltárra, a pap meg rászól, hogy ha lehet azért a misét ne tartsa meg helyette, após meg még vissza is szólt neki. Anyós számon kérően megkérdezi, voltam-e gyónni, holott még életében nem volt szerintem misén, meg nem is mehetnék mert elváltam és volt templomi esküvőm. Aztán szentbeszéd után megvolt a keresztelő, férjem kivitte a babát mert nem lehetett bírni vele, állandóan mászni akart. Na hát apósom felugrik, hogy akkor már neki sem kell itt maradni. Kint férjem megint kéri, hogy viselkedjen, erre annyi a válasza, hogy le vagyok sz.rva. Az ebéd nem tetszett nekik mert grilleztünk. Keresztszülőknek is tetszett ez az ötlet. Pont falunap volt, hát inkább oda ment le3x, és ivott.. Úgy hogy utána még nálunk is megivott 1-1 sört, sutyiban nálam egyet meg a férjemnél egyet. Aztán vezet úgy, hogy a két másik unoka, sógorom két lánya, ott ül mögötte az autóban. De már azt kérdezi, hogy a mi fiunkat mikor vihetik el nyaralni. Sokszor de sokszor összeveszett velük a férjem, mert még naphosszat sorolhatnám miket műveltek. Kiállt mellettem mindig is velük szemben. Keresztelő után újra kiosztotta őket, na azóta nem beszéltünk. FB-on állandóan anyósom nézegeti ki mit oszt meg, amiket én, azt mindent magára vett, meg mertem osztani egy rendőr viccet ne tudjátok meg mi lett abból is! Mert apósom rendőr volt. Mindig mindenhol én vagyok a hibásnak beállítva. Férjem kijelentette, hogy este átmegy hozzájuk a fiunkkal. Hát menjenek. De én nem fogok menni többet meg a lányom sem, hiszen mi nem tartozunk abba a családba. Lányom szereti őket nagyon, de kiderült, hogy velem és vele kapcsolatban egy orbitális színjáték volt amit műveltek. Tavaly anyósomat lányom áthívta az anyák napi ünnepélyre, és nem értette, hogy miért??? Tényleg én reagálom túl ezt az egészet? Köszönöm ha ír valaki értelmes. Legyen szép napotok!