Miert ellensegesek a baratnok/felesegek valasztotjuk edesanyjaval?

Ha azzal kezdi hogy felhív h ismeri a fajtámat, és ha még egyszer a fia közelébe lát kitépi a lábamat, meg amúgy is takarodjak a p***ába, csak mert a szüleim nem építettek hatalmas karriert, hanem betegek lettek, így nincs vagyonnyi örökségem. Ekkor mi mást tudnék tenni?

Amúgy nyitottunk egymás felé, de a bicskát mindig kiteszi (csak a mihez tartás végett!)

Azért ez nem úgy alakul ki, hogy a párom anyja, akkor hopp utálom. Gyakran a kedves mama próbál olyan szinten beleszólni a pár életébe (mondván ő mindent jobban tud).

Nálunk pl. az anyósommal nincs gond, ellenben anyukám az a tipikus anyós, akiről a viccek szólnak.

Először általában kedvesek és udvariasak. De ha az anyósjelölt elég sokszor megbántja, megszólja őket, előbb-utóbb elegük lesz.

Én az előző anyósjelölttel nagyon jó viszonyt szerettem volna, így is viselkedtem, kedves voltam vele, segítettem a háztartásban, stb. Aztán azt kaptam, hogy hagyjam békén a fiát, mert ő nem engedi, hogy ott hagyja őt, vele fog élni és kész. Mondjuk így is lett.

Én nem álltam hozzá előítélettel, és viszonylag jó a kapcsolatunk, de anyóspajtinak már van pár olyan húzása, amit nem tartok korrektnek. Egyébként messze nem az a többség sztem, aki alapból fúj, a menyek közül, hanem az, akivel az anyós(jelölt) bánik ellenségesen első perctől kezdve. Utána meg a fene akar teperni, ha látja, hogy ellenséges vele az anyós, és talán még azt is elvárja, hogy a talpát nyalják. A környezetemben jóval több hisztis, rosszindulatú anyóst látok mint menyet, főleg azért, mert:

1) anyós nyilván idősebb (optimális esetben), és azt hiszi, hogy azért, mert idősebb, mindenben igaza van/őt tisztelni KELL/a meny nyalja a talpacskáját

2) fiús anyák féltékenyek, hogy vki elvette tőlük a pici fiacskájukat.

De azt, ha tényleg ok nélkül ellenségeskednek a párjuk anyjával, nyilván elítélem. De abban rohadtul nincs igazad, hogy ez hagyomány meg a menyek kezdték el.

Hát, a helyzet az, hogy az ember mindig párt választ magának, nem anyóst, és hát a kedves, imádott, szeretett párnak nem feltétlenül van egy szimpatikus anyukája. Ahogy egy közösségben sem (pl. munkahely) sem kedvelünk mindenkit, a párunk családjában sem, és bizony gyakran az anyós is ez a kategória.

Nekem pl. kicsi fiam van, de már néha most is eszembe jut, hogy ha majd egyszer, ha felnő, haza ne hozzon egy festett, nyafka, lo..ós kinézetű tigrisasszonyt. Mert hiába lesz a szemem előtt az, hogy "de a fiam szereti", én akkor sem leszek képmutató, sosem tudtam megjátszani magam. Ugyan ez a helyzet, ha egy tutyimutyi, kétbalkezes, csendes lánykát hozna haza, tuti nyakon vágnám, hogy "cicám, egy kis életet ebbe a haldoklásba!"

Szörnyű anyós leszek.. Jáááaaaj! :P