Miért ilyen ellenségesek a szülei? Miért teszik ezt a felnőtt gyerekükkel?

Miért ellenzik ennyire a kapcsolatot a szülők? Ez nem derül ki. Egy 19 éves lány/fiú esetében amúgy sem szólhatnak bele a szülők, hogy mit csinál, ugyanis nagykorú.

Az, hogy az apja fojtogatta, elég durva. Menjen be a rendőrségre, kérjen orvosi látleletet.

Azért a barátod is a sarkára állhatna 19 évesen. Engem biztos, hogy nem vertek volna meg ennyi idősen, de még 16-17évesen sem, mert nem is nagyon mertek volna hozzám nyúlni a szüleim. Pedig sosem voltam sem balhés, sem verekedős típus, de egyszerűen ennyi idősen már nem hagytam (volna) magam bántani. A másik dolog, hogy milyen jogon veszik el egy 19éves fiú kártyáját, amire az ösztöndíj megy? Ezt ki kéne kérnie magának. A harmadik pedig, hogy nem tudom így milyen jövője van a kapcsolatotoknak.

Az ilyen szülőket sem tudom megérteni. Ha egy ilyen kapcsolatból lenne gyerekem, az egyszer szent, hogy a nagyszülők nem láthatnák az unokájukat.+

Barátod ballagjon be a bankjába, és jelentse be, hogy elveszett a kártyája, tiltsák le, és szeretne újat igényelni. Az újat pedig ne postán küldjék ki, hanem személyesen szeretné átvenni a bankban. Így valami díjat felszámolnak érte, de nem otthonra megy a levél, mert akkor ott van, ahol a part szakad. Ja, és azt is kösse ki barátod a bankban, hogy az új kártyájának a megérkezéséről vagy SMS-ben, vagy e-mail-ben értesítsék, ne postai úton.

De utánaérdeklődhet annak is, hogy kötelező-e kártyát igényelnie? Mert ha nem, akkor nem kér újat, hanem ha pénz kell, beballag a bankba és személyesen vesz fel. Mondjuk az megint elég drága, több száz forint felvételenként. De azt a pár száz forintot havonta egyszer fel lehet áldozni, kiveszi minden hónapban az összes pénzt és kész. Felnőtt lévén a szüleinek semmi beleszólásuk sincsen a bankszámlájának ügyeibe, hiába mennem be kiröhögik és elküldik őket.

Más kérdés, hogy ez tüneti kezelés, de legalább megmutatja, hogy vele nem lehet szórakozni.

Igen az anyagi oldala így járható. Az erkölcsi oldala pedig... amíg valaki nem tud a szülei felé kerekedni, addig hiába próbálkozol te bármit tenni érte. Nem tudom, én 22évesen elköltöztem otthonról, bár azóta is segítenek, de én anno 15évesen az első barátnőmmel amikor összejöttünk, még mielőtt felhoztam volna, odaálltam a szüleim elé, és elmondtam nekik ,hogy akkor most üljünk le, és beszéljük meg, hogy semmi közük nem lesz soha ahhoz, hogy kivel járok, kit szeretek, ki cseszi át a fejem, ki miatt vagyok szomorú, nem kérem, hogy megértsék, csak azt ,hogy fogadják el. Nem kell bátorítani, ahogy vigasztalni sem... és ebben maradtunk. Azóta sem szóltak bele az életembe akkor sem, amikor egy akkora p*csa nővel voltam, hogy tudtam, hogy a hátukon feláll a szőr tőle (a végén már nekem is). Valahol ehhez kell bátorság, és tökösség, ez szerintem a te pasidból hiányzik. Minden esetre ez az egész eset vagy nagyon összekovácsol majd titeket, vagy szakítás lesz a vége, mikor hogy jön össze a dolog.

Visszatérve az anyagi oldalára én biztos, hogy eltörném a kezét annak, aki az én pénzemhez/bankkártyámhoz hozzányúlna. Ha ennyire nagyon rosszban lennék a szüleimmel még fel is jelenteném őket, ha a saját tulajdonomat elveszik. Nem mondom azt, hogy ez a járható út, de az biztos, hogy a barátodnak a sarkára kell állnia, és akkor is erősnek lenni és megtartani a "sarkonállást" amikor lelkileg épp nagyon gyenge és elege van már az egészből.