Ki hogy éli meg, ha az anyós-após nem egyformán szereti a gyerekit, ezáltal az unokákat is? Kivételezésekre, igazságtalanságokra gondolok.

De nagyon is érthető a kérdés, és elég gusztustalan. Ahhoz neked mi közöd van, hogy a nagyszülők a másik gyereknek, unokának mit és mennyit adnak?

Nálunk is a tesóm többet kap, és az unokák is, de neki nagyobb szüksége is van rá! Nekem kevésbé.

Szembeköpném magam, ha ilyen irigy lennék, és patikamérlegre tenném az ajándékokat!

Nincs jogod háborogni azon, hogy XY kire mennyit költ.

Első! Nem hiszem, hogy arra gondolt a kérdező, hogy kinek mennyire van szüksége rá.

Én meg azt tartom gusztustalannak, amikor egy szülő kivételezik az egyik gyerekkel,állandóan azt dicséri, ő a tökéletes, akármit tesz. A másik gyerekben meg csak a hibát keresi.

Ismerek ilyet (nem rólam van szó,hanem a családban). S itt nem az anyagi rész a mérvadó,hanem a lelki dolgok.

Hogy mit érezhet a másik gyerek.

Kissé agresszív vagy, előző:)

Én megértem a kérdezőt, mert ez igenis fáj. Nekem anyukám kivételezett mindig is a legkisebb húgommal, és az ő gyerekeivel. De nem kicsit. Nagyon-nagyon-durván.És ez fáj sajnos, még 46 évesen is, és a másik tesómnak is. De arra jó, hogy megtanuljam a leckét, és én magam soha ne tegyek ilyet. Így próbálom felfogni.

Na akkor kollektíven nyalogassátok a kérdező sebeit.

Az teljesen elképzelhetetlen, hogy a nagyszülők nem is kivételeznek, csak az egyik gyerek rossz és/vagy buta, ami miatt többet kell őt fegyelmezni, figyelmeztetni, mint a másikat?

A sok anyatigris ritkán objektív a gyerekével kapcsolatban!