Miért van az, hogy mindig a fiú anyja anyóst utálják a menyek? Hogy lehet, hogy akinek fia is és lánya is van, a menyénél rossz anyós, a vőjénél pedig jó?

OFF: Ez az ételkiszedős dolog pl nálunk is megvan. Ha odamegyünk, megmelegíti a kicsi fiának a levest, nem is érdekli, hogy éhes-e vagy sem. Mikor a párom elkezdett hozzánk járni, külön rá kellett szoktatnom, hogy én nem csinálom meg a reggelijét (mivel én ételallergiás vagyok, így külön kell kaját csinálnunk általában), nem vagyok az anyja, sem a pótanyja, úgyhogy ne viselkedjen már úgy. Igenis, munka mellett is besegít a házimunkába, sem a tiszta ágymenű, sem a vacsora nem terem csak úgy elé, pedig korábban így élt. Kb. 2 és fél évembe telt, mire elkezdett leszokni a kisfiús gondolkodásrül és viselkedésről, végre elment dolgozni és nem kéreget még 27 évesen is az anyjától pénzt szendvicsre, mint egy éve. De ezenkívül az anyósék akarják megmondani, mikor házasodhatunk össze és hogy csak polgári esküvő legyen (bár mi még ezt szóba sem hoztuk, de ők már kalkulálnak), ők akarják megmondani, hogy legyen-e unoka és hogy mikor, hogy hova költözzünk, hol dolgozzunk és mit tanuljunk még egyetem után. Én meg menyjelöltként nem ezt szoktam meg, nekem sosem merték ki itthon a levest, nem szabták meg, mit tanuljak és hogy hol éljek. Bár anyám kicsit próbál engem manipulálni, de őt simán lerázom, elmagyarázom neki a dolgokat, hogy ez az én életem és hadd alakítsam úgy, ahogy én akarom, de hát az anyósjelöltnek ezeket mégsem mondhatom, mert vérig sértődik. Így marad csak a mosolyogva bólogatás és a tűrés, de valójában falra tudnék mászni tőle.

De a kérdésedre válaszolva, anyám pl ki nem állhatja a húgom barátját és az enyémekkel sem szimpatizált sosem. Apám is mindig tartotta a távolságot tőlük, sőt sokszor bunkó is, de anyám csúnyán rá is beszél a párjainkra. Úgyhogy nálunk pl egyik fél sem valami túl szívélyes. Keresztanyám meg a lánya és a fia párját is imádja, mindig segít nekik és rengeteg időt töltenek együtt. Úgyhogy nem hiszem, hogy nagyon általánosítani lehetne.

Nem mondanám, hogy igaz, amit írtál. A legtöbb sárkány anyós egyébként sem jó természet, de egy másik nőt könnyebben kritizál, mint egy férfit. Nálunk legalábbis ilyen a helyzet. Apum anyukája mérhetetlenül ellenséges, és anyámat egész életében piszkálta, sőt még a családját is. Ezzel szemben a vejét, aki alkoholista a mai napig, nem mond rá semmit nyíltan, pedig azzal is tisztában volt, hogy a gyerekeket is verte, de mégis anyámat savazta, hogy csóró és hogy sz.arul főz, ráadásul sokszor családi eseményeken, fennhangon, megalázva mindenki előtt.

Az én "anyósom" lustának tart, és semmi sem jó úgy, ahogy én csinálom, páromat rendszeresen hívogatja, hogy mikor megy "haza" és sohasem ismeri el, hogy már együtt élünk, nem szalaszthatja mindenért. Ezzel szemben lányai párját sohasem szidja nyilvánosan, pedig azokat is utálja, engem viszont a család előtt becsmérel, és senki sem kel a védelmemre. Szóval a lényeg annyi, hogy amelyik anyós utálatos, azok a vejüket sem kedvelik, csak egy férfinak nehezebb ellent mondani, illetve, a régi időkben egy nő nem szólhatott egy férfinak semmiért, ezért tűnik úgy, mintha csak a nőket utálnák, de tulajdonképp senkit sem szeretnek..