Anyósodtól te nem félsz?
nem bánt, fizikailag... úgy nem.
de állandóan gúnyolódik, pofátlankodik velem mikor együtt vagyunk.
Elvárja, hogy mézes-mázosan beszéljek vele, közben ő hadd bunkózzon már.
Mindig görcsben van a gyomrom, ha egy légtérben vagyok vele. De elvárja anyós, hogy találkozzunk, sőt együtt kell társasozni, mert ő még mindig szereti (én is), de rettegek tőle, hogy megint mivel fog megalázni mások előtt, milyen fejeket vág, forgatja a szemeit, és nem értem miért.
Mindig leültem vele megbeszélni korábban dolgokat, de csak: "nem értem, nem érdekel, te csak problémás ember vagy" válaszokat kaptam.
Általában csendben ülök ebédnél is, ha összejövünk, és próbálok a fallal összeolvadni, hogy ne vegyen észre, de mindig kérdez tőlem valamit olyat, hogy a válaszomba CSAK AZÉRT IS beleköt.
Párom azonban sosem véd meg, szerinte nem rá tartozik az anyja problémája, és hagyjam ki ebből (nem mintha eddig beleakartam volna ebbe vonni, de jól esne egy kis támogatás, hogy anyós ne alázzon meg)....
válasza:Akkor amikor ott van a párod is, meg az anyja, és az anyja éppen megaláz, amit ugyebár a párod elnéz, így vágj vissza (de csak ha nálatok vagytok):
*anyós éppen bealáz*
"Tudja kedves anyuka, a fia azt mondta intézzem el magam ezt, őt ne zaklassam a problémánkkal, így én ezt meg is tenném. Ha nem hagyja abba ezt az undorító viselkedést velem szemben, magára borítom a konyha asztalt. Érthető voltam?"
válasza:Nyolcassal értek egyet. Régen nagyon kis mulya voltam, hagytam, hogy fellökjenek, átgázoljanak rajtam, majd meg is tapossanak, legyen az barát, idegen, anyós, akárki.
Ennek már jó néhány éve, és mintha más ember lennék. Ha csak egy kis gúnyt is érzek másnak a hangjában, esetleg látom a szemében, nem hogy kikérem magamnak, de ötszörösen visszaalázok. Nem süllyedek le az ő szintjükre, egyszerűen csak olyan jó emberismerő lettem, hogy ott támadhatok, ahol csak akarok. Hogy miért? Hagyjam, hogy mások tönkretegyenek? Lehet érzéketlennek tűnök, de ez van. Magamat, a páromat és a családomat BÁRMI áron megvédem, ha olyan van, ha meg csak kisebb gúnyolódást vélek felfedezni a másikban felém, akkor szépen alapra állítom, különben elszemtelenedik. Mindig a gyengéket bántják, ezért ha már az elején nem fekteted le a határokat, akkor ott vége. Ez olyan, mint egy kapcsolat, amiben a pasi már hatodszorra veri át a nőt - oké, gonosznak gonosz, de ott a nő, aki hatodszorra is hagyta magát... Embereld meg magadat, kérdező! Nehogy már rettegj ettől a nevetséges nőszemélytől. Én konkrétan szembe röhögöm azt, aki megpróbál kikezdeni velem, és elismerem, baromi büszke vagyok magamra, sokkal jobban élvezem az életet, amióta nem vagyok olyan málé. Jó nyeregben lenni. Az meg, hogy így többen utálnak, erre magasról teszek. Csodás életem van hülye emberek nélkül is.
Ja és miután megemberelted magadat, és kiosztottál pár "pofont" anyóspajtásnak, máris odafordulhatsz a párodhoz, és közölheted vele, hogy egy szánalmas kis tacskó, aki képtelen volt kiállni érted. Ilyen pasi nekem például nem kellene. Ugyanarra a lapátra tenném, amelyikre az anyóst is, aztán viszlát.
válasza:Nem, nem félek.
Meg tudom magam védeni az anyósommal szemben.
De nekem szerencsém van a férjem kiáll mellettem, igaz nyílt konfrontálódásra sosem volt szükség.
(Jó nagy bunkó a párod..már bocs)
válasza: válasza:Írd már le nekem légyszíves, kedves utolsó, hogy mitől nem jó.
Ha téged csak pozitív, kedves, vidám, segítőkész emberek vesznek körül, akkor örülhetsz, de sajnos más nem ennyire szerencsés.
válasza:Erre mondják, ne hagyd, hogy a fejedre szarjanak, van neked szád is!
Én egyébként általában nagyon jól kijövök az emberekkel. Szeretem őket, s ők is engem. De jaj annak, aki ok nélkül beszól nekem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!