Félsz hogy elveszted a párod? Nem tudom mihez kezdenék ha elhagyna, majdnem minden nap eszembe jut a félelem.

Nem félek, és ezért nem is fog elhagyni.

Ha mégis megtörténne, bár kizártnak tartom 17 év boldog házasság után, akkor sem esnék kétségbe.Van egy mondás.Az ember alapvetően magányos lény, csak néha évekre, évtizedekre mellé csapódik valaki, férj, gyermekek, stb.

Szóval menne minden tovább.Anyagilag stabil vagyok, soha nem féltem semmitől az életben.

Igen, szoktam félni.

Nagyon szeretem őt, és olyan lehetetlennek tűnik, hogy utána én még mást is megismerjek ilyen bensőségesen, hogy engem is megismerjenek. Nem görcsölök rajta, de néha belém csap, hogy mit kezdenék nélküle, nem ölelhetném többé, nem csókolna.

Igen, néha félek. De aztán elhessegetem a gondolatot, mert hülyeség, hiszen elvált pasi, bevallása szerint most érzi velem azt hogy ilyen szerelemre vágyott mindig. A felesége szarul főzött, nem mutatta ki hogy szereti, folyton hisztizett, nyivákolt.

Én jól főzök, mindig megszeretgetem, imádom minden porcikáját és meg is mondom neki és ki is mutatom. Kapcsolatunk elején volt hogy meghatódva, könnyekkel küszködve vallotta be ő még sosem volt ennyire boldog.

Szóval nincs mitől tartsak, mégis félek néha. :)

Hülye vagyok. Vagy csak irtó szerelmes 2 éve. :D

Ő az én másik felem, a lelki társam, a mindenem. :)

Soha nem agyalok már ezen!

Valamikor agyaltam sokat,mindig attól féltem,hogy elhagy..be is következett,10 év után elhagyott egy tőlem jóval fiatalabb lányért.Azóta férjhez mentem,14 éve vagyunk együtt,és nem gondolok arra,hogy mi lesz ha elhagy.

Én is félek. De már a lelki társamat örökre elvesztettem, és megbirkóztam vele. De akkor már mellettem volt a mostani párom. Nem mondom, hogy sokat segített azt feldolgozni, de pusztán, hogy volt nekem, erőt adott.

Viszont ha őt elvesztem, nem tudom mi lesz... És az sem kizárt, hogy én hagynám el, akármennyire nem akarom, mert nem jó a kapcsolatunk. :(