Ti engednétek, hogy a gyermeketek párja/házastársa hozzátok költözzön? Ha igen, ha nem miért?

Attól függ,ideiglenesen,rövid időre igen.

De nem olyan nagy a lakásunk, hogy egymás megzavarása nélkül ,nyugodtan elférjünk.Nem vagyok híve az együttélésnek több generáció esetén.Had csináljak már akkor és azt a saját lakásomban amikor akarok.Ne szóljon meg senki,semmiért,és őszintén szólva senkit se szeretnék itthon kerülgetni.

Mi az özvegy anyukámmal laktunk egy rövid ideig, de aztán külön mentünk lakni.Anyósékhoz nem mentünk volna,még ideiglenesen se.Inkább albérletbe.

Jobb mindenkinek, külön.Inkább messziről szeressük egymást, mint közelről utáljuk...

Én probléma esetén, átmenetileg engedném

pl.: fiatalok még nincsen spórolt pénzük (inkább gyülytögessenek a szülői házban, mint fizessék az albérletet, vagy nyögjék a lakáshitelt) vagy ha pl.: már külön éltek, de elvesztették otthonukat, vagy olyan anyagi helyzetbe kerültek, hogy hosszú távon azt nem lehet fenntartani...

Hosszú távon viszont mindenképp önállóságra bíztatnám őket, illetve ha az anyagiak megengednék inkább azt támogatnám a kezdetektől, hogy külön lakjanak pl: hozzájárulnék a lakhatási költségeikhez, nagyobb összegű pénz lakásvásárlásra, akármi

Nos az én párom anyukája befogadott engem, és ezt nagyra értékelem. Egyébként lett volna hova mennem, barátnőmmel költöztem volna albiba, de ideiglenesen, amíg a bérlők ki nem költöznek, a pároméknál voltam, aztán húzódott az ügy, mi meg annyira megszoktuk egymást, hogy már nem akartunk külön költözni. Fizettünk kajába, rezsibe, és amint tudtunk külön albérletbe költöztünk.

Én örülök, hogy így döntött a párom anyukája, mert különben anyukáméktól kellett volna melóba járnom, ami rengeteg időt vett volna el.

Én nem tartom pátyolgatásnak, sőt! Sokkal rosszabb így élni, mint kettesben. Az ember mindig csak vendég, nem engedheti el magát úgy, mint otthon. Épp ezért nem hiszem, hogy bárki hobbiból költözne 'anyóshoz'. Szóval én megengedném a gyerekemnek, mert tudom, hogy mekkora segítség ez adott esetben.

Én akkor engedném, ha többszintes házban élnék, külön lakrésszel, és abban az esetben, ha a gyerekemék már felnőttek, és vállalják, hogy fizetnek bele a rezsibe. Vagy ha nem, akkor segítenek legalább a háztartásban.

Abban az esetben nem engedném, ha:

-még gyerekek - ha rosszul bánnak vele, van kismillió más lehetősége (koli, rokonok)

-az adott emberke csak bele akarja tenni a fenekét a készbe, elvár mindent, de pénzt nem fizet, segíteni nem segít és még követelőzik is

-nincs elég hely

-nem fogadja el a mi szabályainkat

Mi külföldről költöztünk haza, és a párom szüleinél laktunk, míg a lakás kérdés rendeződöt. Anyós egy tünemény, após egy 12 éves gyerek szintjén volt/van/lesz.

Ha majd én leszek anyós, hozzám is jöhetnek bátran a kölkök; nem hiszem h tunya gyerekeim lesznek :)

Egyébként én nem értek egyet veled abban, kedves kérdező, hogy felelőtlenség lenne egy rövid időre (2-3 évre) befogadni a "gyerekeket. Gondolom nem most vagy 20-22 éves, tehát elképzelni sem tudod, hogy milyen nehéz manapság elkezdeni az önélló életet - vagy érzékeled, de mégsem éled át, hisz nem vagy ebben a helyzetben.

Akárhogy is nézzük, egy átlagos 22-23 éves ember azért már bőven vágyik arra, hogy a párjával élhessen, ez egy természetes igény. Anno anyámék idejében ezt egy csettintésre el lehetett intézni, mert elvégezték az iskolát 18 évesen, és máris volt munkahely meg pénz ahhoz, hogy nekikezdhessenek egy közös életnek - erre manapság lehetőség sincs.

Szóval, gondolom te is voltál ennyi idős, és te is szerettél volna minél több időt a szerelmeddel tölteni, vele élni, és saját lakásban is gondolkodtál. Neked mondjuk még volt esélyed erre, a gyerekednek meg szinte lehetetlen, hogy valaha is eljusson ide, hacsak nem gazdag család vagytok.

Én pont ezért engedném, mert abszolút meg tudom érteni, hogy ők is szeretnének végre együtt lenni, de egyszerűen nincs rá lehetőségük.