fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Ti engednétek, hogy a gyermeke...

Ti engednétek, hogy a gyermeketek párja/házastársa hozzátok költözzön? Ha igen, ha nem miért?

Figyelt kérdés

A kérdésemet az itt nap mint nap olvasható szituációk ihlették, miszerint rengetegen fordulnak ehhez a megoldáshoz.


Mi szerencsére nem vagyunk ebben a helyzetben, de mint felelősségteljes szülő, semmilyen körülmények között nem engedném ezt. Ha saját keresettel rendelkeznek a fiatalok, mindenképpen az önálló élet megkezdésére bátorítanám őket, ha nem, akkor pedig elsősorban a tanulmányok befejezésére és a megfelelő munkalehetőségek keresésére, hogy a jövőben tudjanak magukról gondoskodni.


Úgy vélem, felelőtlen magatartás a felnőtt gyerekeket ilyen szinten pátyolgatni, ez valahol az életképtelenség jele. Ráadásul az anyós kapcsolatoknak ez a legnagyobb tönkretevője.


U.i.: természetesen vészhelyzet esetén más a helyzet, ott szó nélkül befogadnám őket (ház elvesztése, stb.)


2013. nov. 5. 11:05
❮ 1 2 3 4 ❯
 11/34 A kérdező kommentje:

Valamokka: egyetértek ezekkel, az anyósnak/apósnak sem szabad beleszólnia a fiatalok életébe.


Mondjuk a szárítón osztozni kell, így nem a legjobb ha a fiatalok bebitorolják egy hétre. Meg arról sem árt beszélni, hogy mit borogatna a mosógépbe/mosogatógépbe, mert van ami eltömíti vagy hosszútávon károsítja a gépet.

2013. nov. 5. 12:03
 12/34 anonim ***** válasza:
88%
"Én inkább azt szoktam mondani, hogy ha két felnőtt nő nem képes normálisan egymást tiszteletben tartva együtt élni akkor a zsák megtalálta a foltját." Én képtelen vagyok tisztelni az anyósomat, mert nem szolgál rá. Ugyanakkor nem is élek vele, nem is fogok, és a gyerekeimet se bíznám rá. Találkozni kénytelen vagyok vele, mert a párom nagyszüleivel él, akiket viszont nagyon szeretek, tisztelek, végtelenül szerény és kedves emberek. Mindketten 80 felett járnak és nyilván nem fosztom meg őket a dédunokáktól. Az anyósom a mai napig a sógorom fenekét nyalja, a férjem le van ejtve, akkor és ott rúg belénk, ahol tud. Még az is baj, hogy lányokat szültem. Tudnék még róla mesélni, de attól nem fog megváltozni. Én próbáltam vele kedves lenni, amíg jópofiztam, el is voltunk, de a végtelenségig én se tudok mindent lenyelni. Valamint hozzátettem, hogy az én anyósomra jellemző, hogy nem tudja befogni a száját, akinek nem inge, nem veszi magára. Nyilván nem minden anyós egyforma, az én anyámat pl. a nagyim mindig is a tenyerén hordozta, és anyukám is nagyon szerette az anyósát. Ugyanakkor megtartották egymástól a kellő távolságot is. A nagyim nem szólt bele olyan dolgokba, amihez semmi köze sem volt, az én anyósom erre képtelen. Az is baj, ha nem azzal a régi típusú piros ablaktisztítóval mosom a saját ablakaimat. Egyáltalán minek jön át, ha nagyon jól tudja, hogy takarítok? Dirigálni. Gondolom az ilyennek mindenki örül és alig várja a kedves mamát.
2013. nov. 5. 12:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/34 anonim ***** válasza:
85%
Aktuális a kérdés, jövő nyáron költözünk vissza anyámékhoz :D Fiatal házasok vagyunk, eddig albérletben éltünk, de az a baj, hogy nem lehet rendesen gyűjtögetni, nincs túl jó helyen, ráadásul kinőttük a 32 négyzetmétert. Viszont édesanyámék (ez jelenti a nevelőapámat és két kiskorú testvéremet is) 300 m²-en laknak, amiből kb. 60 m²-nyit majdnem teljesen különálló lakrésszé lehet alakítani (egy szoba+galériarész, konyha, fürdő, gardrób/tároló, egyedül a bejárati rész lenne közös), ebbe mennénk mi jövő nyáron. Amit kell rajta felújítani, azt megcsináljuk, cserében legalább 3-4 évig ottmaradnánk. Anyagilag sokkal jobban megéri, közelebb lesz a munkahely, ráadásul van egy hatalmas udvar, nem a társasház sokadik emeletén rohadnánk, mint most. Anyukáméknak is jó, lenne segítség (akár a kertben, akár a rezsiben, akár a gyerekfelvigyázásban), ráadásul ha valamelyik tesóm maradna egyetem/spórolás miatt, már ott a kész külön lakrész. Viszont lefektetjük az összes alapvető szabályt, megállapodunk a rezsikérdésben, de egyébként teljesen külön háztartásként üzemelnénk (külön konyha, külön mosógép, külön hűtő és bevásárlás, nincs bejárkálás, zár az ajtón stb), csak így lehet hosszútávon, konfliktus nélkül együtt élni.... Ha csak a régi szobámba mehetnénk csak vissza, egyébként minden közös, akkor nem mennénk, mert az felőrli mindkét felet. A jövőre nézve, ha ugyanez a helyzet állna elő a leendő gyerekeinknél, akkor valószínűleg akkor jöhetnének hozzánk, ha ugyanez az elkülönülés megoldható valamennyire legalább, akkor viszont semmi akadálya, csak szintén le kell fektetnünk az alapszabályokat!
2013. nov. 5. 12:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/34 anonim ***** válasza:
17%
Én ugyanazt gondolom, amit Te is, Kérdező. Nem is tudnám ezt tovább ragozni.
2013. nov. 5. 12:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/34 A kérdező kommentje:

Én fiatalként mondjuk miután külön költöztem, tüzes vassal sem lehetett volna visszakergetni a szülői házba, pedig nagyon jó volt a kapcsolatunk. Egyszerűen csak számomra annyira más volt külön élni, önállóan, hogy semmiféle spórolásért, munkahely közelségéért nem cseréltem volna vissza egy külön lakrészre - ahol mégis ott az érzés, hogy ha vendégeket fogad az ember alkalmazkodni kell, nem lehet hangoskodni, nem lehet ezt-azt.


Számomra ez a felnőtt létbe sosem fért bele valahogy. Bár a gyermekeim még nem olyan idősek, de kétlem, hogy a jövőben kellemesen éreznénk magunkat, ha a fejünk fölé költözve akaratlanul is hallgathatnánk a veszekedéseiket, éjjeli hangos tv-t, zenét, baráti találkozókat, stb.-t.


Tényszerű, hogy mérföldekkel jobb, ha van külön lakrész, de nekem az sem valószínű, hogy elég lenne. Bár nálunk a lakás kialakítása ezt nem teszi lehetővé, szóval nem kell ezen gondolkodnom.

2013. nov. 5. 12:25
 16/34 anonim ***** válasza:
80%

Ugyanúgy ahogy anyu "befogadta" öcsém barátnőjét, biztos hogy én is megtenném, persze ehhez sok-sok alkalmazkodás kell! Az indok egyszerű, munkát kapott a kislány és amíg a saját szüleivel lakott napi 2 órát kellett buszoznia, míg anyuéktól összesen fél órát.

Ők a legelején leültek megbeszélni, hogy mi hogy lesz. Melyik nap ki mos, főz, takarít, vasal, ki mi fizet, a havi beosztásuktól függően. Ezek melett anyu soha nem megy be a szobájukba, ha Ő is vasal ki, akkor is csak az előszobába rakja le a cuccaikat, ha otthon vannak tesómék anya akkor is kopog mielött bemenne és amíg tartják a szabályokat anyu egyáltalán nem szól semmit Nekik! Persze tesómék is tiszteletben tartják a szabályokat.

Az értelmes kommunikáció nélkül nem lehet együtt élni!

2013. nov. 5. 12:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/34 anonim ***** válasza:
87%
Persze, hogy engedném. Nálunk nem szokás szarban hagyni egymást.
2013. nov. 5. 14:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/34 anonim ***** válasza:
Vészhelyzetben természetesen, de hosszabb távra inkább támogatnám a különköltözést. Én az otthonomban szeretem magam otthon érezni, ha úgy jön ki, akkor bugyiban és melltartóban vasalni, de ha ott van valaki, akkor már zavar. Kényelmesebb mindenkinek külön.
2013. nov. 5. 14:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/34 anonim ***** válasza:
95%

Nálunk ez megtörtént, tehát tapasztalatból beszélek. A 19 éves lányom megismerkedett egy jóravaló fiatalemberrel. Mind a ketten egyetemre jártak, tehát egyiknek sem volt önálló jövedelme. Kisvártatva állandó ottalvós lett a fiatalember. Én ennek örültem, mert így sokkal többet tudtak a tanulással foglalkozni, mint ha azzal töltötték volna az idejüket, hogy egymáshoz szaladgáljanak, és mindenféle kommunákban töltsék az idejüket egymással. Eléldegéltek a kisszobában. Persze diákmunkát elvállaltak, amiből kaptam alkalmanként havi 30 ezret, ha volt. Ha nem volt, nem kaptam. Ezért teljes ellátás, mosás, főzés, és az utolsó morzsa kenyér is közös volt. Nem emlékszem rá, hogy történt volna összezördülés. 4 évig tartott, négyen +1 macska éltünk együtt 49 nm-en.

Ma külföldön keresik a boldogulásukat. Együtt.

Nem tartom részemről felelőtlen magatartásnak, és egyáltalán nem tartom életképtelenségnek, azt hogy mindez így történt!

2013. nov. 5. 15:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/34 anonim ***** válasza:
65%
Ha a gyerekem el akarna költözni, támogatnám, de sosem "rúgnám" ki. És nem attól leszel felelősségteljes, mert engeded, hogy az életet nálad kezdjék meg.
2013. nov. 5. 19:06
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 4 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Anyós, após kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!