Meglátogatnád vagy sem?

Nem mennék. Úgy bánik veled, mint egy cseléddel. Ha nem fogadja el az unokájának az anyukáját, akkor ne akarjon dicsekedni az unokájával sem. Tisztelje benned azt, hogy a fiának a felesége vagy ,s főleg azt, hogy Te szülted az ő unokáját, akire ő annyira büszke, a te véred is.

Amúgy, ha nem változtat, az unokájától ezt a ridegséget vissza fogja kapni.

Nem jó kibúvó, hogy a szüleidhez mész, mert attól még nem szembesült azzal, hogy téged nem rendelhet csak úgy oda magához. Bármilyen elfoglaltságod legyen is, nincs joga ezt megtenni veled.

Amikor felnő az unokája, nem fogja megköszönni a nagymamának, hogy lenézi az anyukáját.

Ez nem így működik, hogy majd felnő az unoka és "bosszút áll". Az én anyukám és mamám közt is elég erős konfliktusok voltak kiskoromban (szerencsére már rendeződtek), mégis ők a két legfontosabb ember az életemben és mindkettőjüket szeretem.

Itt a kérdésben az szerepel, hogy a konfliktust nem egyedül az anyós okozta, hanem mindkét fél ludas benne valamennyire.

Ettől függetlenül nem szép az anyóstól, hogy máskor emberszámba sem veszi a menyét, aztán meg csak úgy odarendeli, hogy a barátnője láthassa az unokát.

Szerintem jó ötlet az, hogy inkább a szüleidhez mész. A konfliktus már amúgy is megvan az anyóssal, nem biztos, hogy jó ötlet cirkuszolni ezen vele.

Ha a szüleidhez mész helyette, abból látni fogja, hogy nem rendelkezhet feletted, de oka nem lesz tovább mélyíteni az ellentétet. Ha mégis megteszi, az már az ő sara.

Én sem mennék.

Ha az anyós üzenget és arra sem képes, hogy téged személyesen megkérjen vagy telefonon TÉGED felhívjon, hogy szívesen lát, akkor nem is kell sehogyan sem reagálni erre. Legyen tartásod, nem kell pitiáner módon visszaüzengetni.

A férjednek is nyugodtan mondd, hogy köszi az üzenetet, elérhető vagyok telefonon/személyesen- még nem keresett senki, így csinálok is magunknak programot.

Ebben a helyzetben neked nem kell magyarázkodnod, kibúvót keresned- különösen olyan személy felé nem, aki nem tisztel meg téged azzal, hogy eléd áll, ha szeretne valamit.

Semmiképpen ne menj el, ne reagálj különösképpen erre a "felkérésre" és a többire sem.

Ha a kisfiú nagymamája szeretné az unokájával tartani a kapcsolatot, azt hozzátok időben történő bejelentkezés után gondolom mindig megteheti, de te ne menj hozzá.

A kisfiad ettől semmi hátrányt nem fog elszenvedni, különben is 8 hónapos :), érzelmi kötődése hozzád és az apukájához van- ellenben rajtad a feszültséget, idegeskedést, sírógörcsöt stb. akkor is megérzi a pici, ha elfojtani igyekszel.

A férjed édesanyját tisztelet illeti, ha találkoztok köszöntsd őt ha épp kérdezne valamit tőled, illően válaszolj, de ennél többet úgy hiszem egyelőre nem várhat el tőled senki a jelenlegi helyzetben.

Édesanya vagy, most a legfontosabb a kisfiad és a férjed: őt engedd nyugodtan az édesanyjához, attól neked nem kötelező menned, ha nem akarsz.

Szép napot.

15-nek!

Nem azt mondtam, hogy "bosszút áll", hanem azt, hogy nem fogja elfelejteni neki. A gyereket a mamája neveli, a gondolkodásmódját as mamája és papája alakítja. A gyerek nem fogja jó szemmel nézni, hogy a nagymama lenézi az anyukáját. Tehát ez mindenképpen visszafelé fog elsülni.

anyósom a kezdetektől barátságtalan volt velem, ésn igyekeztem minél kevesebbet találkozni vele, de természetesen a gyereket nem zártam el tőle, hiszen a gyerekemnek joga van a nagymamája szeretetéhet akkor is, ha mi nem jövünk ki egymással. A nagymama kígyót-békát kiabált rám a kislányom előtt is a többi rokonnak, és a kislányom ezt nem hagyta, ott, előttük a szemébe mondta, hogy: nem igaz! Bízzunk a gyerekünkben, ez az egyik, amit erről gondolok. A másik, amit leírtam már: nem keresnék ürügyet, hogy miért nem, hanem nyíltan, egyenesen megmondanám, hogy miért nem megyek. Ezt tartom tisztességesnek, s így szerintem nagyobb az esélye annak is, hogy a kedves nagymama elgondolkodik azon, hogy nem a zsebéből rángatta ki a menyét.