Szerintetek leülhetek erről beszélni az anyós és após jelölttel?

El kell menjek a szülői háztól. Imádjuk egymást a szüleimmel, de nincs más megoldás, nagyon elszegényedtünk,és az egyetlen megoldás, a leválás.

A probléma ott kezdődik, hogy alig van pénzem.

Az egyetem mellett dolgoztam, de nem tudtam félretenni, abból éltem. A nyári időszakokban többször is megjártam az átvert vagy a teljesen kihasználható gyakornokok útját, most pályakezdőként a suli után, csak fél évre rá találtam egy részmunkaidős állást, átmeneti megoldásként.

A párom családja nagyon tehetős. A barátom felajánlotta, hogy a szülei mindent finanszíroznak, mivel ő még tanul, így semmi akadálya hogy keressünk egy lakást, és összeköltözzünk Pesten.

Szeretnék felköltözni Pestre, talán ott több lehetőségem is van, és egyébként is mennem kelll itthonról, viszont nagyon cikinek érzem, hogy gyakorlatilag párom szülei tartanának el engem is valamilyen szinten.

Többször jeleztem páromnak, hogy ez túl nagy gesztus felém, de mindig visszakozik hogy ez a legtermészetesebb dolog amit tehet értem.

A szülőkkel évente kvázi egyszer találkozunk, mert külföldön élnek, így nem is tudok velük leülni beszélgetni erről.

Most nyáron végre jönnek hozzánk, és úgy érzem tartozom nekik azzal hogy számot adjak az elképzeléseimről.

Arról, hogy nem szeretnék rájuk akaszkodni, beszállok ott ahol csak lehet a költségek fedezetében, de ez nem lesz elég a pesti életünk felére sem. Megpróbálok munkát találni hogy ez megváltozzon, addig viszont valóban rájuk vagyok szorulva.

Hülyeség ha elmondom neki azt amit írtam? Nagyon nyomja a szívemet, és kiszolgáltatottnak érzem magam. Szükségem van egy megerősítésre is az ő szájukból, mert eddig csak a páromon keresztül tudtunk kommunikálni, és nem szeretném hogy azt higgyék, természetesnek veszem a gesztusukat. Szeretném ha tudnák, hogy vannak terveim.

Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra sikeredett. Köszönöm hogy elolvastátok.