Utálnak a férjem szülei a származásom miatt, pedig nem tettem semmi rosszat. Ne menjek oda többet?

Az a baj, hogy nem nyíltan csinálják, általában a hátam mögött, de volt már többször, hogy meghallottam, meg célzásokat tettek, amik nagyon rosszul estek. A párom már beszélt velük erről, de persze tagadnak, hogy nem így van.

Ők egy nagyon kis faluban élnek elég régimódi körülmények között, pedig van pénzük (nem gazdagok, de nem is kell spórolniuk mindenen). Pl. a pottyantósra járnak hátra a kertbe, pedig van angol wc a házban. Heti egyszer fürdenek, nem igazán tisztálkodnak. Nincs a házban konyha, víz csak hideg van a fürdőben stb. A család egyik tagjának sincs még érettségije sem, paraszt emberek, gyári munkások. Ez mind ok, én sosem szóltam ezekért semmi rosszat, mégha furcsállok is pár dolgot, elfogadtam, hogy a párom innen jött (ő már egyáltalán nem ilyen, diplomás, tisztálkodik stb.). Már azt is rossz szemmel nézték, hogy a párom kiszakadt onnan, és nem maradt otthon segíteni, drukkoltak, hogy ne vegyék fel az egyetemre. Sikerült neki, elvégezte, Pestre jött dolgozni, ahol megismerkedtünk, összeházasodtunk, most van egy 7 hónapos babánk. Persze az élete teljesen megváltozott (már előttem is), és a szülei ezt rosszként fogják fel és engem "okolnak" miatta. Rögeszméjük, hogy a fiuk most már lenézi őket (miattam), én is lenézem őket, mert pesti lány vagyok, diplomás, értelmiségi munkával. Múltkor jöttek hozzánk és gondoltam meglepem őket egy kis újdonsággal, mert mindig ugyanazokat eszik, és főztem francia hagymalevest meg tonhalas spagettit. Erre múltkor ott voltunk, és hallom, hogy az apja fennhangon röhög, és mondja a többieknek, hogy milyen felvágós vagyok és mekkora szar volt, amit főztem, bezzeg amit ők. Vagy a legnagyobb tikkasztó melegben feküdtek a konyhakövön, és a párom mondta nekik, hogy vegyenek egy gyors hideg zuhanyt, majd attól felfrissülnek, mi is most vettünk, erre kiakadtak, hogy amióta egy pesti lánnyal él, azóta lenézi őket, és biztos az én pesti kényes orromat bántja az ő szaguk, mert ők dolgoznak és nem henyélnek egy lakásban, de ez az ő házuk és senki ne szóljon rájuk, hogy fürödjenek. Hiába mondta, hogy nem ezért szólt, hanem, hogy felfrissüljenek, tovább hajtogatták, hogy mekkora egy elkényesztetett vagyok. Hozzáteszem, sokkal rosszabb körülmények között nőttem fel, mint ahogy ők élnek, dőzsöltek mindig a húsokban, minket anyum hármunkat nevelt egyedül, de ezt sem fogják fel, csak azt látják, hogy aki pesti, az tehetős. Ezért nem is hajlandóak eljönni semmi családi összejövetelre, mert majd a családom lenézi őket.

És még sorolhatnám ezeket az atrocitásokat, beszólásokat...kezd belőle nagyon elegem lenni, semmilyen okot nem adtam rá, mindig tisztelettudó voltam és sosem bántottam őket egy szóval sem, ők viszont nem képesek leállni ezzel a kissebbségi komplexusuk miatt. Egy konkrét összezördülés volt: 2 hónapos volt a kicsi, amikor az apósom bejött az állatetetésből, meg tiszta föld volt a keze, és meg akarta fogni a babát. Megkértem, hogy mossom előtte kezet. Persze vérig sértődött, inkább nem fogta meg és ott hápogott, hogy én mit képzelek, és úri dolgomban lenézem őt azért, mert ő dolgozik becsületesen.

Bocsánat, ha hosszúra sikerült, próbáltam árnyalni a helyzetet. Így is próbálom már észrevétlenül kurtítani a látogatások számát, de egy kínszenvedés az ottlét. Ráadásul mivel messze vannak, ezért nem megyünk-jövünk, hanem maradni kell mindig pár napot. Ha a párom felhozza ezt nekik, akkor tagadnak, hogy ők ilyeneket sosem, és nagyon szeretnek engem. Mit tegyek?